thumb|right| a The Battle of Dingjunshan című filmben (1905) A kínai filmművészet három különböző területre bontható: hongkongi filmművészetre, kínai filmművészetre és tajvani filmművészetre. 1949-től napjainkig a kontinentális Kína filmgyártását korlátozta a Kínai Kommunista Párt. A politikai felhangú filmeket cenzúrázták vagy betiltották Kínában, azonban ezen filmek legtöbbjét bemutatták külföldi filmszínházakban és filmfesztiválokon.
Napjainkban a kontinentális Kína filmjeinek nagy részét mandarin nyelven készítik. A hongkongi mozikban való megjelenésre gyakran kantoni nyelvre szinkronizálják őket.
A kezdetek: Sanghaji központ, 1896–1945
A mozgófilm 1896-ban jelent meg először Kínában. Az első mozgóképes felvételt 1896. augusztus 11-én készítették Sanghajban egy varieté-műsor részeként. Az első kínai film 1905 novemberében készült el The Battle of Dingjunshan címmel. A következő évtizedben a filmgyártó cégek jórészt külföldi tulajdonban voltak, a hazai filmipar, melynek központja a Távol-Kelet legnagyobb és egyre gyarapodó városa, Sanghaj volt, egészen 1916-ig még nem kezdett komoly munkába. Az 1920-as évek alatt amerikai filmtechnikusok képezték a kínai technikusokat és az amerikai befolyás a következő két évtizedben is még érezhető volt.
Ebben az időszakban jöttek létre olyan fontosabb gyártócégek, mint a Mingxing Film Company (Bright Star Pictures) és a Shaw testvérek Tianyi Film Company (Unique) nevű filmtársaságai. A Mingxing, melyet és alapított, kezdetben a rövid komikus művekre koncentrált, mint például a legrégibb fennmaradt kínai film, az 1922-es Laborer's Love. Viszonylag rövid idő után felváltották ezt a játékfilmek és családi drámák (Orphan Rescues Grandfather (1923).) Eközben a másik társaság, a Tianyi a folklór drámák felé fordult és a külföldi piacokat célozta velük. A White Snake című 1926-os film az egyik nagy sikert hozó produkciójuk lett Délkelet-Ázsia kínai közösségeiben.
Baloldali mozgalmak
Az első igazán fontos kínai filmeket az 1930-as évek elején készítették egy ún. „progresszív” vagy „baloldali” mozgalom keretében: Spring Silkworms (1933), The Big Road (1935) és The Goddess (1934) című némafilm-alkotásai. Ezek a filmek az osztályharcok és külső fenyegetések hangsúlyozása miatt váltak nevezetessé (pl. Japán támadásai), illetve az olyan „átlagemberekről” szóló témájuk miatt, mint egy selyemtermesztő családja (Spring Silkworms) vagy egy prostituált (The Goddess). Részben ezen filmek sikereinek köszönhető, hogy az 1930-as évek végére gyakran utalnak a kínai filmgyártás „első aranykoraként”. A baloldali mozgalmak filmtémái gyakran forogtak a nyugati befolyás alatt álló Sanghaj körül, amikor a filmkészítők egy túlnépesedett város alsóbb osztályának küzdelmét mutatták be.
Az 1930-as évek elején-közepén három filmgyártó társaság uralta a piacot, a korábban alakult Mingxing és Tianyi, valamint az újonnan létrehozott Lianhua Film Company (United China). A Mingxing és a Lianhua a baloldal felé húzott, ez utóbbi vezetősége talán még jobban is, míg a Tianyi kevésbé társadalomtudatos műveket készített.
Ebben az időszakban jelentek meg az első nagy kínai mozisztárok: , , , , és lettek a legismertebbek. Ezen évek legjelentősebb filmjei pedig a New Women (1934), a Song of the Fishermen (1934), a Crossroads (1937) és a Street Angel (1937). A '30-as évek idején a Kuomintang és a Kínai Kommunista Párt küzdött a hatalomért és a főbb stúdiók irányításáért, befolyásuk látható a stúdiók ezen időszakban alkotott filmjein.
Sanghaj, a magányos sziget bélyegkép|jobbra|200px|A Mandzsukuo filmgyár promóciós plakátja a japán-kínai-mandzsu harmóniát támogatva A második kínai–japán háború során, amikor a japánok elfoglalták Sanghajt, a kínai filmgyártás első aranykora véget ért. Minden filmgyár – kivéve a Xinhua Film Company (New China) – bezárt, a filmkészítők nagy része elmenekült a nagyvárosból Hongkongba, be és más helyekre. A sanghaji filmipar azért nem állt le teljesen, ettől az időszaktól kezdve utaltak rá, mint „magányos szigetre”, mert a város idegen engedéllyel működött tovább, mint egy „sziget” a japánok által megszállt területek „tengerében”. A színészek és rendezők, akik a városban maradtak, egy vékony határvonalon élték életüket a baloldali és nacionalista tudatukhoz való hűség és a japán nyomás között. rendező Mulan Joins the Army című 1939-es filmje, melyben egy fiatal kínai paraszt küzd az idegen megszállás ellen, nagyon jó példája volt a sanghaji alkotásoknak a háború kellős közepén. Miután Japán háborúba lépett a nyugati szövetségesek ellen 1941. december 7-én, ez az időszak lezárult, a magányos szigetet végleg elárasztották a japánok. A japánok által irányított sanghaji filmgyártás idején olyan filmek jöttek létre, mint például az Eternity (1943), melyet a Nagy-kelet-ázsiai Közös Felvirágzás Övezete támogatott, a japánok által létrehozott szervezet, melynek törekvése az volt, hogy létrehozzanak egy Japán által irányított, nyugati hatásoktól mentes, önellátó területet.Gordon, William. "Greater East Asia Co-Prosperity Sphere." March 2000. A második világháború végére a legvitatottabb, japán fennhatóság alatt álló Manchukuo Film Association filmgyártó céget beolvasztották a kínai filmiparba.
Második aranykor, az 1940-es évek vége
A film ipar 1945 után ismét fejlődésnek indult. A sanghaji filmgyártás újabb filmstúdiók létrejöttével folyt tovább. 1946-ban visszatért Sanghajba, és felélesztette Lianhua stúdióját Lianhua Film Society néven. Ebből lett a későbbi Kunlun Film Company, mely a korszak egyik legfontosabb stúdiójává vált, és olyan klasszikusokat hozott létre, mint a Myriad of Lights (1948), a The Spring River Flows East (1947) és a Crows and Sparrows (1949). Ezen filmek többségében tükröződött a Csang Kaj-sek zsarnoki irányítása miatt kialakult kiábrándultság. A The Spring River Flows East két három órás film, melyet és rendezett, és jelentős sikert aratott. Témája a kínaiak harcai a kínai-japán háború idején, bővelkedve csípős szociális és politikai jellegű szövegekben, melyek a kor közönségének véleményét hangoztatták.
Eközben az olyan filmgyárak, mint a Wenhua Stúdió (Culture Films) felhagytak a baloldali hagyományokkal és más drámai műfajok felé fordultak. A Wenhua produkciója a Spring in a Small Town (小城之春, ) című romantikus dráma 1948-ból, melyet rendezett röviddel a kulturális forradalom előtt. A drámát gyakran emlegették a kínai kritikusok, mint a kínai történelem egyik legfontosabb filmjét, és a 2004-es Hong Kong Film Awards díjátadó rendezvényen a valaha készült legjobb kínai nyelvű filmnek nevezték. Ironikus, hogy pontosan a művészi jellemzői és a politikai felhang teljes hiánya volt az, ami miatt a kommunisták jobboldalinak bélyegezték, és 1949-ben a kínai polgárháború kommunista győzelme után gyorsan meg is feledkeztek róla. Azonban a kulturális forradalom után, amikor a kínai filmarchívum ismét működésbe lépett, új példányt készítettek az eredeti negatívról, így a Spring of the Small Town új és elismerő közönségre találhatott és hatással lehetett egy egészen új filmkészítő generációra. 2002-ben készített egy nagy sikerű feldolgozást a műből Springtime in a Small Town címen.
Kommunista időszak, 1950–1960-as évek
Az 1949-es kommunista hatalomátvétel után az állam jó lehetőséget látott a filmekben, mint fontos művészeti eszközben a propagandájuk terjesztésére. 1951-től a '49 előtti kínai filmek, valamint hollywoodi és hongkongi produkciókat betiltották, mert a Kínai Kommunista Párt megpróbálta szűkebb pórázon tartani a tömegtájékoztatást, és olyan filmek készültek, melyek középpontjában a földművesek, katonák és munkások állnak. Ilyenek voltak a Bridge (1949) és a The White Haired Girl (1950). Ezen időszak filmgyártásának bázisa a Changchun Film Studio volt.
1959-ben a moziba járók száma hirtelen megnőtt, az 1949-es 47 milliós nézőszámról 415 millióra ugrott. Abban az évben 4,17 milliárdnyi eladott jeggyel minden idők legnagyobb jegyeladását produkálta a filmipar. A Kínai Népköztársaság és a kulturális forradalom között eltelt tizenhét év alatt 603 filmet és 8342 tekercs dokumentumfilmet és híradót készítettek, melyek legtöbbjét a kommunista párt propagandájaként a kormány támogatott. A kínai filmkészítőket Moszkvába küldték az orosz filmgyártást tanulmányozni. 1956-ban megnyílt a Pekingi Filmakadémia (北京电影学院, ). Az első szélesvásznú kínai film 1960-ban készült el. A szórakoztatásban és gyermek oktatásban nagyon népszerűek lettek az animációs filmek, melyek a kínai népművészet olyan elemeit hasznosították, mint a kínai papírkivágás, az árnyjáték, a kesztyűbábok és a hagyományos kínai festészet. Ezek leghíresebbike a klasszikus Havoc in Heaven, melyet a Wan testvérek egyike, készített, és amely elnyerte a legjobb film díját a London Filmfesztiválon.
Az 1956–57-es évek során a cenzúra enyhült, így a '60-as évek elején több olyan kínai film készülhetett, mely már nem az orosz mintára támaszkodott. Ennek az időszaknak a legjelentősebb filmkészítője volt, akinek különösen két filmje szemlélteti igazán Kína egyre növekvő profizmusát a filmgyártásban, a The Red Deatchment of Women (1961) és a Two Stage Sisters (1964).
A kulturális forradalom és következményei, 1960–1980-as évek
A kulturális forradalom idején a filmgyártást jelentősen korlátozták. Szinten minden korábban készült filmet betiltottak, és kevés újat készítettek, ezek közül is a legnevezetesebb a The Red Detachment of Women 1971-es balettváltozata volt. A mozifilmek gyártása 1967-től egészen 1972-ig holtpontra jutott. 1972 után feléledt ismét a filmkészítés, de 1976-ig a „Négyek bandájának” erőteljes felügyelete alatt, amíg meg nem döntötték hatalmukat. Az a néhány film pedig, ami ebben az időszakban készült, szoros korlátozások alatt született meg mind a cselekmény, mind a szereplők terén.Zhang, Yingjin & Xiao, Zhiwei "Breaking with Old Ideas" Encyclopedia of Chinese Film. Taylor & Francis (1998), 101. o. .
A kulturális forradalmat közvetlenül követő években a filmipar ismét virágzott, mint a szórakoztatás népszerű válfaja. A haza filmeket nagy közönség előtt vetítették, és a külföldi filmfesztiválok belépőjegyei nagyon gyorsan elkeltek. A filmgyártók megpróbálták felébreszteni a tömegeket azzal, hogy olyan újító és kísérleti jellegű filmeket alkottak, mint nyugati társaik.
Az 1980-as években a filmipar felett nehéz idők jártak. Kettős problémával kellett szembenéznie, egyrészt a szórakoztatás más formáival való versengéssel, illetve a hatóságok azon véleményével, miszerint a népszerű thriller és harcművészeti filmek társadalmilag nem elfogadhatóak. 1986 januárjában a filmgyártás a kínai kulturális minisztérium hatásköréből átkerült az újonnan létrehozott Rádió, mozi és televízió minisztériumhoz, hogy szigorúbb irányítást biztosítson és hogy erősítse a filmkészítés feletti felügyeletet.
A következő években forgalomba jöttek az olyan drámai filmek, melyek a korszak által okozott érzelmi traumákat dolgozták fel. Az Evening Rain (, 1980) és a Legend of Tianyun Mountain (, 1980) Golden Rooster-díjat nyertek 1981-ben. Ezen drámák legismertebbje Hibiscus Town (, 1986) című filmje. A művek csak a '90-es évektől, a betiltások végeztével voltak láthatóak, mint A kék papírsárkány (, 1993) című filmje is.
Az ötödik generáció, 1980–1990-es évek jobbra|bélyegkép|