Kőröshegy (németül: Kreuzberg, középkorban: Kreuis tue, régebben: Kereszthegy) község Somogy vármegyében, a Siófoki járásban. A település jól ismert a Balatonhoz való közelsége miatt. Üdülőhely, amely évente több ezer látogatót vonz. Emellett híres a levendulása, amely a tihanyival vetekszik. A település a Balatonboglári borvidék része, szőlőtermelése és bora is nevezetes. Déli határában halad 2007 óta az M7-es autópálya és annak viaduktja, amely nevét – Kőröshegyi völgyhíd – a településről kapta, s mára annak jelképévé vált.

Fekvése A Balaton déli partjától 3 kilométerre délre, a Külső-Somogy dombvidékének északi peremén, a Köröshegyi-séd völgyében helyezkedik el, a Kaposvár–Szántód közötti 6505-ös út mentén. Mára összeépült Balatonföldvárral a község északnyugati végén, míg Szántódtól egy kilométerrel délre található. Déli irányban Kereki a szomszédos település, két kilométer távolságra, Siófoktól 18 kilométerrel délnyugatra, a megyeszékhelytől, Kaposvártól 61 kilométerrel északra fekszik.

A völgy hossza körülbelül 15 kilométer, átlagos szélessége 300-400 méter, tengerszint feletti magassága 106 métertől a Gyugy-tető 312 méteres magasságáig terjed. Keleti oldalán; a Malom-árok teraszához alkalmazkodva a Balatonföldvár-Andocsi-hát, a Balaton-árok húzódik a Jaba és a Kis-Koppány tábladarab közt.

A település a Balatonboglári borvidék részét képezi.

Nevének eredete A legnagyobb valószínűség szerint a kőrisfáról kapta nevét. Ez a fafaj ennek a területnek jellemző fája. A középkori határleírásokban Kreuris tue (azaz Kőristő) mint határjel szerepel. A „-hegy” utótag Somogyban csak dombot jelent, Kőröshegyet félkörben dombok veszik körül. Darnay Kajetán szerint egy szittya király neve volt Kőrös, akinek országa Ázsiában terült el. Népe magával hozta ezt a nevet, és elhelyezte Magyarország számtalan helyére. Népi etimológia szerint: mivel a falut körös-körül hegy veszi körbe, erről kapta a nevét. Oláh Miklós esztergomi érsek 1536-os írásában Kereszthegynek nevezi. Tikos István helyi plébános 1819-ben „Keren”-nek és Kereszthegynek is említi. Az évszázadok során számtalan formában írták nevét az oklevelek és a térképek, de lényegében mindenütt megmaradt a Kőröshegy név.

Története bélyeg|280px|Kőröshegy Johannes Blaeu 1641-es térképén bélyeg|380px|A kőröshegyi református templom A vidék már az őskortól lakott. Ezt régészeti leletek is tanúsítják. Első okleveles említése 1082-ből származik, melyben I. (Szent) László a veszprémi káptalan birtokai közé sorolta, még a tihanyi apátság alapító levele a pannonhalmi apátság Szent Benedek-rend birtokai közé sorolta. Ezt III. Sándor pápa 1175-ben, majd II. Orbán pápa is 1187-ben megerősítette. III. Ince pápa 1215-ben Somogy vármegye egy részét, közte Kőröshegyet is anyagiak tekintetében a pannonhalmi apátságnak, egyházi szempontból a veszprémi püspökségnek rendelte alá.

IV. Béla idejében, Albeus mester összeírta a község jobbágyait, így azok ma név szerint is ismertek. 1376-ban a pannonhalmi rend somogyi jószágkormányzóságának székhelye volt.

1386-tól Mária királynő birtokai között szerepelt, majd királyi birtok lett. Luxemburgi Zsigmond 1396-ban Péczelnembéli Marcali Miklósnak és testvérének adományozta a falut a közelben lévő Fejérkő (Kereki) várral együtt. A 15. században a Báthoriak, majd a törökverő Perky Lajos szlavóniai lovaskapitány birtokolta.

Kőröshegy a középkor végén mezőváros volt. 1532-ben a török megjelenése előtt még 12 ferences élt a 2000 négyzetméteres kolostorban. (Romjai az általános iskola udvarában vannak.) A török alatt a ferencesek elhagyták itteni kolostorukat, a templom megrongálódott, és hol török iskolaként, hol istállóként működött.

A török időkben a törökkoppányi szandzsák egyik náhijeszékhelye volt. Az ekkor Kőrösvárosnak nevezett faluban 1563-ban harminc, 1580-ban harmincöt adófizetőt számláltak. Száz év múlva, amikor a törököt kiűzték a területről, már csak tizennyolc adózóportáról volt tudomás. Már 1617-ben volt a falunak református lelkésze és tanítója is. A törökök zaklatása elől a 17. század közepén a falu lakossága a Gyugy-puszta melletti Diós-völgybe és a Diós-oldalba menekült. E század végére visszaszivárgott – a nagyrészt református – lakosság a faluba. Itt; 1671-ben újra felépítette az elpusztult templomát.

A török kiűzése után a 17. századtól a Széchényiek birtoka lett. A török 1683-ban hagyta el Kőröshegyet, de már 1688-ban Széchenyi György egervári és pölöskei főkapitány, Szent György várának örökös ura, egy levelében említést tesz „…Kőröshegy nevű kastély és faluhelyünkről…”. Az akkori kastély még csak földszintes volt. A ma is álló kastélyt egyemeletes késő barokk stílusban 1780 körül építették. A Széchenyieknek jelentős szerep jutott a falu újjáépítésében. A 18. század folyamán az erősen megrongálódott és elhagyatott katolikus templomot fokozatosan újjáépítették, önálló plébániát hoztak létre 1759-ben. A templomot évtizedeken át közösen használták reformátusok és katolikusok, amelyet a földesúr 1749-ig engedélyezett. A reformátusok II. József idején 1784-ben építették templomukat, majd 1794-ben hozzá fatornyot. A ma is fennálló református templomot pedig 1813–1818 között építették fel.

1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Kőröshegyről többen is beálltak honvédnek. A falun áthaladó Jelasics bán seregének utódvéd csapatait háborgatták, illetve a helyi pincékbe csalogatták, ott leitatták őket, és többeket megöltek közülük. A 19. század folyamán a falu iparosodott, vízimalmok működtek, téglagyár épült, és tovább folytatódott a hagyományos céh szervezeti keretben működő híres pintér és kádár céhek működése.

1862-ben óriási tűzvész pusztított a faluban, melyben leégett 43 ház, a református templomtorony, paplak és tanítói lakás. Nyolc év alatt azonban mindent újjáépítettek.

1924–1932 között gróf Széchenyi Zsigmond is birtokos volt itt.

Napjainkban szőlőjéről, boráról nevezetes község.

Közélete Polgármesterei 1990–1994: Pavlek Ferenc (független) 1994–1998: Pavlek Ferenc (független) 1998–2002: Pavlek Ferenc (független) 2002–2006: Kiss Ferencné (független) 2006–2010: Marczali Tamás (független) 2010–2014: Marczali Tamás (független) 2014-2019: Marczali Tamás (független) 2019–2024: Marczali Tamás (független) 2024– : Poór Gyula (független)

Népesség A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,7%-a magyarnak, 2,8% németnek, 0,3% cigánynak mondta magát (10,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 51%, református 17%, evangélikus 1,5%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 12,6% (17% nem nyilatkozott).Kőröshegy Helységnévtár 280px|bélyegkép|Római katolikus templom – légi fotó (Kőröshegy)

2022-ben a lakosság 91,2%-a vallotta magát magyarnak, 2,9% németnek, 0,4% cigánynak, 0,1-0,1% lengyelnek, románnak, görögnek, örménynek, szlovénnek és horvátnak, 2,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 38% volt római katolikus, 13% református, 1,2% evangélikus, 0,1% görög katolikus, 1% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 12,9% felekezeten kívüli (32,4% nem válaszolt).Kőröshegy Helységnévtár

Nevezetességei bélyegkép|jobbra|280px|Faluház bélyegkép|jobbra|280px|Kőröshegyi panoráma bélyegkép|jobbra|280px|A Kőröshegyi völgyhíd építése bélyegkép|jobbra|280px|A Széchenyi-kastély Római katolikus templom (15. század második fele) Gótikus stílusban építette: Báthori István országbíró. A templom teljes hossza kívülről 33,7 m. Az aránylag hosszú szentélye 14,5 m, szélessége 7,7 m. A hajó 16,1 m hosszú és 8,9 m széles. A templom nyugati kapuja fölött kerek ablak az ún. rózsaablak vagy Szent Katalin kereke található, melyben egy középső hatszöget kőrácsos halhólyagmintával díszítettek. Kívülről, a templom déli oldalán öt, a délnyugati és a délkeleti sarkán egy-egy, az apszis három oldalánál is egy-egy támpillér helyezkedik el. A templom déli oldalán, a támasztópillérek között hat gótikus ablak található, melyeknek magassága 4,5 m, szélessége 1,2 m. A templomot többször is renoválták, (1906, 1969–1970) legutóbb 2002-ben Református templom (17. század eleje). Miután a török elhagyta a falut, a templomot leromboltatta és felégette. A ma is fennálló templomot 1813 tavaszán kezdték építeni, 1818 augusztusában készült el. Renoválása 1987-ben és újabban 2004-ben történt. Az Öreg-hegy oldalán megépült pinceváros helyi különlegesség.