Du Shenyan (kínai: 杜審言; pinyin: Dù Shěnyán; magyar népszerű: Tu Sen-jen; kb. 646-708). Kínai költő a korai Tang-dinasztia idején. A költőóriás, nagyapja.
Élete életéről viszonylag kevés megbízható adat ál a rendelkezésünkre. Annyi bizonyos, hogy előkelő konfuciánus család sarja, nagyapja volt. Sok forrás tévesen apjaként emlegeti. Magas hivatalokat viselt, ám ismeretlen ok miatt a délvidékre száműzték, s élete hátralevő részét a mai Észak-Vietnam területén töltötte. A saját korábban sokkal népszerűbb és ismertebb volt, mint amennyire az utókor emlékszik rá. Nevét olyan kortársaival együtt emlegették, mint 沈佺期 (kb. 650-729) vagy 宋之問 (kb.650 – kb. 712).
Költészete A források tanúsága szerint művei eredetileg 10 kötetet tettek ki, melynek zöme mára elveszett. Műveinek legkorábbi gyűjteménye a -dinasztia idejéből származik, amely összesen 43 versét tartalmazza. Ugyanezek a versek kaptak helyet A Tang-kor össze verse című gyűjteményben is. leginkább az öt szótagos ritmikus versformában () jeleskedett, amelyből a legtöbb verse is – szám szerint 28 fennmaradt. Ide tartozik legismertebb költeménye is, a 和晉陵路丞早春遊望, amely helyet kapott A Tang-kor 300 verse című antológiában is. Költészetére a magány érzésének kifejezése jellemző.
Fordítások A Tang-kor 300 verse című antológiában szereplő, nyugaton is legnépszerűbb versét a Vándor tavaszi dala címen Kosztolányi Dezső fordította magyarra, amely máig egyetlen magyarul is olvasható költeménye. Kosztolányi forrása az amerikai költő, műfordító Harold Witter Bynner (1881-1968) On a Walk in the Early Spring Harmonizing a Poem By my Friend Lu Stationed at Changzhou angol címet viselő fordítása volt, épp ezért a magyar fordítás sok helyen drasztikusan eltér az eredeti kínai verstől nem csak tartalmilag, de szerkezetében is:
Kosztolányi Dezső fordítása:
Ki tud a földön az örök csodákról s arról, mi szép? Más senki, csak a Vándor. A szél fehér, piros felhőket űz, tavaszt jelent a szilvafa, a fűz. A forró légbe fölszáll egy aranybegy, nádas ragyog a vízbe, mint aranyhegy. Egyszerre hallok egy vén éneket és hazavágyom, könnyem megered.
H. W. Bynner fordítása:
Only to wanderers can come Ever new the shock of beauty, Of white cloud and red cloud dawning from the sea, Of spring in the wild-plum and river-willow... I watch a yellow oriole dart in the warm air, And a green water- plant reflected by the sun. Suddenly an old song fills My heart with home, my eyes with tears.
Az eredeti kínai vers:
獨有宦遊人， 偏驚物候新。 雲霞出海曙， 梅柳渡江春。 淑氣催黃鳥， 晴光轉綠蘋。 忽聞歌古調， 歸思欲霑巾。
Források Kosztolányi Dezső: Kínai és japán versek. Budapest, Révai, 1931 Wu, John C. H. (1972). The Four Seasons of Tang Poetry. Rutland, Vermont: Charles E.Tuttle.
Kapcsolódó szócikkek Kínai irodalom Kínai költészet A Tang-kor háromszáz verse Tu Fu
Kategória:Középkori kínai költők, írók