Bartha István (Marosvécs, 1889. december 23. – Marosvásárhely, 1979. január 17.) magyar tanító, költő, író.
Életútja
Négy polgárit Marosvásárhelyen, tanítóképzőt Nagyenyeden végzett; orosz hadifogságban a Szibériai Újság munkatársa. Hazatérve 1947-ig többnyire falun tanítóskodott. Diákemlékei, harctéri és fogságbeli élményei, a tanítósors ihlették írásra. A Cimbora munkatársa. Holtak néznek (Marosvásárhely, 1929) c. verskötetében Ady Endre, Gyóni Géza, Bartalis Sándor lírájának hatása érződik, az életanyag azonban dokumentumértékű. Ugyanez jellemzi prózai írásainak Felmértem férfikoromat c. gyűjteményét (Marosvásárhely, 1934) is. Hadrakeltem Erdélyből c. "háborús nagyregény"-e, novellái, Dón Están c. verses bohózata, falun bemutatott iskolai színdarabjai, Ion Creangă-fordításai kéziratban a nagyenyedi Bethlen Gábor Könyvtárban találhatók.
Irodalom Gaál Gábor: Erdélyi notesz. Korunk, 1929/12; újraközölve Válogatott írások I. 331-32. Szentimrei Jenő: Taposott fű. Erdélyi Helikon, 1930/3.
Jegyzetek
Kategória:Romániai magyar pedagógusok Kategória:Romániai magyar költők, írók Kategória:Marosvásárhelyiek Kategória:1889-ben született személyek Kategória:1979-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar hadifoglyok a második világháborúban Kategória:Magyar magyartanárok Kategória:Magyar tanítók