bélyegkép|jobbra|220px|Gránit sólyomszobor a Nagada-kultúra utolsó szakaszából A Nagada-kultúra a mai Nagada (arabul نقادة, a kiejtést helyesebben tükröző átiratban Nakáda) településről (ókori egyiptomi nevén Nubit), a típuslelőhelyről kapta a nevét. Felső-Egyiptom egyik régészeti tipológiája, amely kronológiailag a kőrézkori Badari-kultúra és a dinasztikus korszakok között helyezkedik el. A predinasztikus kor utolsó jelentős szakaszát képviseli. Három fő periódusra tagolódik: az i. e. 4. évezredre eső Nagada I és Nagada II, valamint az i. e. 31. század Nagada III kultúrája. A Nagada-kultúra rendkívül jelentős Egyiptom történelmében, mivel a régészeti anyag alapján egyértelmű, hogy mind kulturális, mind politikai értelemben meghatározó, és törésmentes átmenetet mutat a dinasztikus korokig. Az első jelentős, nem a nagadai kultúrkörből származó elemek a III. dinasztia kezdetén, vagyis az óbirodalom elején jelennek meg, a núbiai A csoporttal létező kapcsolataik jelentősége még vitatott kérdés.
Tudománytörténete thumb|right|200px|Flinders Petrie palettás sorrenddatálása A Nagada-kultúra első kutatója Flinders Petrie volt. 1894-ben periodizálta a predinasztikus korszakot három temető alapján. A korok névadói: el-amrai temető („amratien”) el-girzai temető („gerzéen”) esz-szemajnai temető („szemainen”)
A francia egyiptológia máig ezt a felosztást használja. Petrie ezzel a felosztással teremtette meg a „sorrenddatálás” módszerét, amit ma régészeti tipológiának nevezünk. Az 1892-es feltárás során kiásott, több mint 3000 sírból álló nagadai temetőt Petrie középbirodalmi idegen hódítók temetőjének gondolta, annyira idegenszerű volt. A későbbiekben Jacques de Morgan vetette fel először, hogy ezek a sírok egy prehisztorikus népességtől származnak. Petrie rendszere az 1960-as évekig változatlanul, Werner Kaiser finomhangolása óta módosított formában van érvényben. A 19–20. század fordulóján George Andrew Reisner foglalkozott a predinasztikus Egyiptom temetőivel.
A Nagada-periodizációt Werner Kaiser vezette be, mivel az amratien és gerzéen periódusok egymástól és a kultúra kiinduló pontjától is távoli helyekről kapták nevüket. A Nagada kultúrák összefüggőek, egymásból származtathatóak, a nagadai térség rendelkezik a legtipikusabb leletanyaggal, és mindhárom periódus megtalálható nagyjából egy helyen. 1957-ben Kaiser már lehetőséget látott a Nagada alszakaszokon belüli periodizációra is. Mindhárom alszakaszt további három rétegre bontotta (a-, b- és c-betűkkel jelölve). Az általa felállított rendszer azóta is érvényben van.
A Petrie-féle korai datálás és a Nagada-periodizáció szintjei nem teljesen fedik egymást.
Petrie-féle dátum(i. e.) nagadai szakasz jellemző sír tipikus tárgyak paletták uralkodók dinasztiák00. dinasztia amratien (4400)3900–3500 Nagada I – Ia, Ib, Ic, IIa Peker U-239 B, P és C típusú kerámiák az első romboid paletták,bekarcolt rajzok gerzéen 3600–3200 Nagada IIb Nagada 1411, T4 D típusú díszített kerámia;festett vászon (IIc?) romboid és vegyes palettákállatfejes díszítéssel Nagada IIc, IId1, IId2 Nehen 100,Peker U-q,U-547, U-503,U-127; W típusú fodros kerámiák,Carnarvon-késnyél(Nagada IIc-IIIa) állatfigurás paletták 00 szemainen 3300–3100 Nagada IIIa1, IIIa2 Nehen 6, 11;Peker U-j a Louvre és Oxfordpalettái, Vadászpaletta I. Skorpió, Bika, Hórnineith Nagada IIIb1 Szejala 137.1;Kusztul L24.Nehen 6, 10 A-horizont:a Gebel Sejk Szulejmánsziklarajzai Metropolitan-paletta,Líbiai paletta,Narmer-paletta Kaneith, Két Sólyom,Hórni, Hórpenabu,Hórhat, Hórhedzsu;(Iri-Hór) 0 3150–3000 Nagada IIIb2, IIIc1 Nehen 6, 1 B-horizont Tarkhan: Szehendet, II. SkorpióPeker: (Iri-Hór), I. Ka, Narmer
Általános jellemzői A három szakasz legfontosabb megkülönböztető jegyei: A Nagada I (körülbelül i. e. 4400–3500) általános jellemzői: festett kerámia fekete tetővel és általában vörös alapszínnel, kereskedelem Núbiával, nyugati sivatag oázisainak benépesítése, valamint az etiópiai obszidián megjelenése; Nagada II (körülbelül i. e. 3500–3200), amely már egész Egyiptomban elterjedt. Megjelennek a fémmegmunkálás első nyomai, terjed a márgás agyag mint kerámia alapanyag; Nagada III (körülbelül i. e. 3200–3000), nagy mennyiségű halotti kelengyével ellátott sírok, hengeres üvegedények (tégelyek, vázák), az írás megjelenése.
Hosszú időn keresztül csak a Nagada-kultúra tipológiái álltak rendelkezésre Egyiptom korai időszakára nézve. A 20. század végén Edwin van den Brink összeállította Alsó-Egyiptom rétegrendjét is, amely már alkalmas a Nagada-szakaszok korrelálására is.
A Petrie-féle sorrenddatálás egy feltevésen alapult, amely lényegében helyesnek bizonyult. Megfigyelte, hogy a késői korsók fülei hullámosak, fogásra alig alkalmasak, csak díszítő szerepet játszanak. A fülek funkcionális változása követi a gömbkorsók hengeres alakváltozását, az előbbieknél még csak a megfogás és hordozás szerepét látják el a fülek, míg a késői hengeres korsóknál már tisztán díszítő jellegűek és hullámosak. A megfigyelés érvényét először a vörös-fekete anyagú, a barna színű és csiszolt felületű, majd világos színű kerámiák rendszerbe illeszkedése mutatta. A korsók alakja kevésbé tipikus, csak azt lehet állítani, hogy egyes helyeken gyakoribb a gömb alakú, mint a hengeres és viszont.
A tipológia ma még sok problémával küzd, leginkább azért, mert egyes lelőhelyeken – a folytonos keletkezés ellenére – hiányoznak bizonyos típusok, amelyek máshol egymásra rétegződve megtalálhatók. Ez utalhat arra, hogy a motívumok terjedése divathullámszerű, és nem minden változás terjedt el, ugyanakkor annak jele is lehet, hogy egyes ipari centrumokból nagyobb kereskedelmi expedíciók „terítették” az árut, és néhány szakasz kimaradt ebből. Ugyanilyen eredményt hozhat a szakaszos kivándorlás is, amikor egyes telepeshullámok viszik magukkal saját aktuális stílusukat, és meghonosítják az új telep környezetében is.
Nagada I
A Nagada I a Nagada-kultúra első szakasza, körülbelül i. e. 4400-tól i. e. 3500-ig terjedő időszak összefoglaló neve. Három – a, b és c betűkkel jelölt – periódusra tagolódik. Körülbelül megegyezik a Flinders Petrie által bevezetett „amratien” vagy „amrai” régészeti tipológiával, bár annál valamivel hamarabb ér véget. El-Amra mintegy 120 kilométerre délre fekszik Badaritól, és kevésbé jellegzetes, mint a nagadai lelőhely, ezért terjedt el Petrie rendszere helyett a nagadai periodizáció.
Elterjedése E kultúrréteg még helyi jelentőségű – bár már terjedő tendenciát mutat –, de Felső-Egyiptomra jellemző. Első szakaszai egyidősek a Badari-kultúrával (i. e. 4000-ig, bár előfordul, hogy ezzel a dátummal kezdik a Nagada I periódust). A Badari kultúra és a Nagada I között nincs választóvonal, az átmenet folytonos és csaknem észrevehetetlen. A változást az idegen eredetű tárgyak megjelenése jelzi, ami a kereskedelem beindulása felé mutat. Az időbeli átfedést az is megerősíti, hogy Badari térségében a Nagada I kezdeti periódusa szegényes, ugyanakkor a Badari kultúra még Nehen területén is kimutatható. Jelentős emlékek maradtak fenn a Thébától északra és nyugatra fekvő sivatagban, valamint Abdzsu környékén. Kis méretű, helyi jellegű, falusi kultúra, melyben társadalmi rétegződésnek csak csekély nyomai lelhetők fel.
Jellegzetességei Agyagedényei könnyen felismerhetők, eleinte sötétvörös, vörösbarna, barna, fekete színűek, később szürkésfehérek vagy sárgák. E színeket a felhasznált alapanyagok eredményezik. A sivatagi márgás agyag világos (sárgától a szürkéig), míg a nílusi agyag sötét (vöröstől a feketéig) színű égetett kerámiát eredményeznek. A fekete tetejű edényeket a teljes periódusban folyamatosan gyártották. A vörös alapú, fekete tetejű kerámiát egyszerűen „nagadai edényeknek” nevezik, a Nagada I-et éppen ezek alapján különítették el a Nagada II-től. Az edény testének és tetejének színkülönbségét valószínűleg az égetési eljárás okozta, az edényt szabad tűzön égették ki, miközben nyakig hamuba temették. Az edények általában gömbölyű korsók és kerek tálak.
A korszak második felében a fekete tetejű edények gyártása hanyatlott, mintegy divathullámként kezdett terjedni a fehér, párhuzamos vonalakkal, majd egymást keresztező fehér vonalakkal díszített, csiszolt felületű edénytípus. Ezeket eleinte feketére fényezték, majd vörösre, végül a korszak végére egyre jobban terjedt a márgás agyag használata, az edények világosabbak, az egyszínű festés egyre jellemzőbb lett. Fehérre vagy krémszínűre mázolták. A sötét alapon világos festés technikájával már figurális ábrázolások is megjelennek. A rajzok a folyók és szavannák élővilágát ábrázolják általában, legtöbbször gerinces állatokat, de már a skorpió is feltűnik. Használati tárgyak, eszközök rajzai ritkábbak, bár néha már megjelenik a hajó, ami a Nagada II jellegzetes motívuma lesz. Az emberábrázolás még erősen stilizált, a fej kerek, a test egy háromszög, amihez pálcikalábak csatlakoznak. A tematika általában a vadászat vagy a háború körül mozog.
E korból származnak az első romboid, ovális és állat alakú paletták is, a későbbi palettaművészet első ismert darabjai. Ismert víziló, hal és kos formájú paletta is, a tematika tehát a lehető legváltozatosabb élőlénykört öleli fel. A paletták tematikája az ekkor megjelenő amulettekhez hasonló. Valószínűleg már ekkor hittek a mágikus erővel felruházott képmások, apró szobrok védelmező erejében.
Használati tárgyaik általában neolit jellegű, csiszolt kőeszközök. Különlegességük, hogy a felület csiszolását a végső retusálás előtt végezték el. Terjed a réz használata, de kizárólag hidegen kovácsolt, kalapált eszközök tűnnek fel. Ez a rézmegmunkálás rideg és lágy rezet eredményez, ezért csak kis igénybevételnek kitett apró tárgyakat és ékszereket készítettek belőle. A villás, rézből készített lándzsahegyek a kőeszközöket utánozzák.
Kereskedelem és ipar A korban már kereskedelem folyt Alsó-Egyiptommal. Amrai típusú kőváza előkerült el-Amrától északra, valamint a badari kultúrában terjedni kezdő réz is ezt bizonyítja, mivel ehhez csak Alsó-Egyiptomon keresztül, a Sínai-félszigetről juthattak hozzá. A núbiai rézlelőhelyek kiaknázásáról e korban még nincs adat, csak az aranybányákról. A bányászott arany mennyisége nagyon kicsiny. A kereskedelemre vonatkozóan már régóta elterjedt nézet volt, hogy e korban akár Mezopotámiával is kapcsolatban álltak, azonban ma már olyan – egyértelműen mezopotámiai stílusú – leletek ismertek, hogy a kapcsolat bizonyítottnak tekinthető.
A déli irányú kereskedelemre Núbia – a mai Észak-Szudán – területéről származó obszidián a bizonyíték.
E korból az első ismert ipari tevékenység a kovakő bányászata és feldolgozása. Nagy mennyiségű és jó minőségű kőanyag kellett a rengeteg szépen, gondosan kidolgozott kőszerszám előállítására. A kovakő csak a Nílus-völgyet szegélyező sivatagi környezetből származhatott, így annak kibányászása, a folyóhoz szállítása szervezett munkát igényelt. Éppígy szakosodott munkát igényelt a feldolgozása is, a szerszámok előállítása.
Építkezés Szintén e korban kezdődött az agyagtéglás épületek építése is, amelyek a Nagada II időszakban széleskörűen elterjedtek. A házak leletei meglehetősen ritkák. El-Hamarija falu mellett kilenc építményt tártak fel. Ezek kerek sárkunyhók, alig 1–2 méter átmérővel. Padlójuk döngölt föld, falai 0,3 méter vastag sárfalak. A tetőszerkezetről semmit sem tudunk. A későbbi neheni házak kissé nagyobbak, négyszögletűek, félig a földbe vájva és agyagtéglával kibélelve, csakúgy mint a korabeli sírok. A Nagada I periódusból egyéb lakáscélú épület egyelőre nem ismert.
Temetkezés