A nílusi forradalom vagy fiatalok forradalma utcai demonstrációk, felvonulások, polgári engedetlenségek, az egyiptomi kormányzatot támogató erőkkel történő összetűzések sorozata volt, amely 2011. január 25-én – az Április 6. Ifjúsága Mozgalom vezetése által kiválasztott napon – kezdődött Egyiptomban. Erre a napra esik a nemzeti rendőrség ünnepnapja is. Kezdetben több tízezren vonultak fel Kairóban és az ország más nagyvárosaiban. Bár a helyi jelentőségű tüntetések már megszokottak voltak, az 1977-es kenyérlázadás óta nem volt ekkora megmozdulás, és az ország történetében még nem volt ennyire szervezett tüntetés. A tüntetők társadalmi, vallási és életkor szerinti összetétele igen színes képet mutat.
A demonstrációk a a tunéziai felkelés kitörése után pár héttel indultak, és több tüntető a kezében lobogó tunéziai zászlóval jelezte is a két esemény közötti kapcsolatot. Ez a 2010–2011-es arab világbéli tüntetéseknek a tunéziai utáni egyik legnagyobb része. Az egyiptomi tüntetők motivációi elsősorban politikai és jogi természetűek voltak. Ilyen volt a rendőri brutalitás, a szükségállapottal indokolt törvények, a szabad választások és a véleménynyilvánítás szabadságának a hiánya, a korrupció, valamint az olyan gazdasági kérdések, mint a magas munkanélküliség az élelmiszerek magas inflációja, és az alacsony minimálbér. A tüntetések szervezői többek között szabadságot és igazságot, a rezsim végét, új kormányt és az egyiptomi nép érdekeinek képviseletét követelték.
Az egyiptomi kormány rögtön megpróbált mindent bevetni annak érdekében, hogy véget vessen a tüntetéseknek. Ezek többsége nem volt az életre veszélyes, általában gumibotot, vízágyút, könnygázt és gumilövedéket használtak a tüntetők ellen. Néhány esetben azonban éles lőszert is alkalmaztak, és ilyenkor halálos áldozatok is voltak. Január 29-éig legalább 105 tüntető vesztette az életét, 750 rendőr és 1500 tüntető sebesült meg. Kairó, az ország fővárosa háborús területnek számított. Szuez kikötővárosban is gyakoriak voltak az összecsapások. A kormány kijárási tilalmat rendelt el, de ezt a tüntetők nem tartották be, és ennek betartatása érdekében sem a rendőrség, sem a hadsereg nem lépett fel. A Mubárakhoz hű Egyiptomi Központi Biztonsági Erőket hamarosan a katonaság váltotta fel. Mivel azonban ők nem ügyeltek a közbiztonságra, elharapóztak a fosztogatások, és a polgárok önkéntes csoportokat hoztak létre, hogy védelmezzék a fontosabb épületeket. Február 11-én Omar Szulejmán alelnök bejelentette Mubárak lemondását, aki Kairót elhagyva a nyugodtabb légkörű Sarm es-Sejk üdülőhelyre húzódott vissza.
Előzmények Szükségállapot Egyiptom egy félig elnöki rendszerben működő köztársaság, amelyben az 1958. évi 162. törvény értelmében 1957-től – egy 18 hónapos időszakot leszámítva – folyamatosan szükségállapot van. A törvény alapján kiterjesztették a rendőrök jogait, felfüggesztették az alkotmányos jogokat és cenzúrát vezettek be. A törvény kifejezetten tiltja a nem kormányzati szervezésű politikai gyűléseket. Hivatalosan tiltják az utcai demonstrációkat, a be nem jelentett politikai szervezeteket és ezek pénzügyi támogatását. A törvény alapján embert tartóztattak le, a politikai foglyok számát pedig körülire teszik. A szükségállapot értelmében a kormány akárkit akármilyen vád alapján előre nem meghatározott indokokkal is bebörtönözhet. Így ítélet nélkül is akármeddig be lehet zárni embereket. A kormány mindig azt hangoztatja, hogy ha szabad választásokat tartanának, olyan ellenzéki szervezetek kerülnének hatalomra, mint amilyen a Muszlim Testvériség. Ellenzői azzal érvelnek, hogy ez ellentétben áll a demokrácia alapértékeivel. Ahhoz elengedhetetlen lenne, hogy az állampolgároknak méltányos bírósági eljárásban való részvételre legyen lehetősége. Emellett lényeges, hogy minden szavazónak egyformán számítson a szavazata, attól függetlenül, hogy ezzel kit akar segíteni.
Rendőri brutalitás bélyegkép|Carlos Latuff egyik politikai karikatúrája, amin Háled Mohammed Szaíd Hoszni Mubárak figuráját lógatja Háled Mohammed Szaíd kétes körülmények között halt meg 2010. június 6-án Alexandria Szídi Gáber nevű negyedében. Több szemtanú is megerősítette, hogy rendőrök verték agyon.
Január 25-én Mohammed el-Barádei, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség korábbi elnöke Alexandriában tüntetést szervezett a rendőrök állítólagos brutalitása ellen, és meglátogatta Szaíd családját, akiknek részvétét fejezte ki.
A jelentések szerint a rendőrök nem alkalmaztak erőszakot. Egy rendőr egyszer az egyik tüntetőnek azt mondta, hogy már csak három feladata van, és utána átáll az ő oldalukra.
Mubárak elnöksége bélyegkép|A tüntetők egy cipőt ábrázoló jelet tartanak a magasban. Mubarak elnök arca mellett a következő szöveg olvasható: „Január 25.” Anvar Szádát 1981-es, iszlamisták által történt meggyilkolása óta a korábbi alelnök, Hoszni Mubárak irányította az országot. Kormánya, amit a média és egyes nem kormányzati szervek is kritizáltak, az iszlamisták visszaszorítása miatt az Amerikai Egyesült Államok támogatását élvezte. Ezen kívül azért is támogatták, mert Szadat példáját követve alapvetően Izrael mellé állt. Ennek az lett a következménye, hogy az USA területén alig lehetett olvasni az egyiptomi tüntetésekről, és az itteni törvénysértések is szó nélkül maradtak.
Korrupció Mubárak elnöksége alatt a Belügyminisztérium berkein belül drámaian elharapózott a korrupció. Ezek a korrupciós ügyek odáig vezettek, hogy politikai szereplőket és fiatal aktivistákat is tárgyalás nélkül bebörtönöztek. Egyetemeket, mecseteket zártak be, újságírókat távolítottak el politikai alapokon. Egyéni szinten minden köztisztviselő a maga szintjén beleláthatott bárki magánszférájába, gyakoriak voltak a kínzások, a hatalmi túlkapások és az előzetes eljárás nélküli letartóztatások. Ennek csak az erőszak korlátai, és nem a törvények szabhattak itt gátat. Ez alapján tartották fenn a köztisztviselők a felügyeletük alá tartozó területen a rendet.
A Transparency International (TI) 2010-ben kiadott, a korrupció részarányát mérő indexéről szóló jelentése szerint az üzletemberek és az ország elemzői véleménye alapján az ország korrupciós indexe a 10 fokozatú skálán 3,1 volt (a legkorruptabb érték 1, a legtisztább gazdasági pedig 10). Egyiptom a 178 vizsgált ország közül a 98. legkorruptabb állam volt.
Gazdasági környezet Gamal Abden-Nasszer jelentősen központosította az ország gazdaságát. Anvar Szádát azonban az infitáh („nyitás”) politikájával enyhített a korábbi állami irányításon. Mubárak ebben is folytatta elődje politikáját. 2004 és 2008 között számos olyan gazdasági döntést hoztak, amelyekkel meg akarták nyerni a külföldi befektetők bizalmát. A gazdasági világválság miatt leálltak a gazdasági nyitással, így már nem is akarták olyan mértékben növelni az ország GDP-jét.
A világgazdaság visszaesése miatt 2009-ben az ország gazdasági növekedése csak 4,9%-os volt. A válság elsősorban a turizmust és az olyan exportorientált ágazatokat érintette, mint amilyen a feldolgozóipar. Növekedett a munkanélküliség. Abban az évben a kormány egy 2,7 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomagot fogadott el. Ezzel elsősorban az infrastruktúrát és az exportra termelést akarta élénkíteni. 2010-ben további 3,3 milliárd dollárt irányzott elő, amivel szintén a gazdasági visszaesést akarta megállítani.
Az elemzők 2010. eleji becslése szerint Ahmed Nazíf kormányának újra át kellett volna alakítania a gazdaságot, hogy beindítsa azt, növelje a külföldi befektetők bizalmát és javítsa az ország lakosainak gazdasági lehetőségeit. A magas gazdasági növekedés ellenére az átlag egyiptomi polgár életminősége nem javult számottevően. 2010. végi jelentések szerint az ország 80 milliós lakosságának mintegy 40%-a nagyjából napi 2 dolláros bevételből volt kénytelen megélni.
Külkapcsolatok A külföldi partnerek, a nyugati kormányok és főképp az USA fontos szövetségesként tekintett Egyiptomra, és nagy szerepe volt az izraeli–palesztin béketárgyalásokban is. Az 1967-es és 1973-as háborúk után Egyiptom és Izrael 1979-ben békeszerződést kötött Camp Davidben. A megállapodás értelmében a két fél beszünteti a harcokat, és a szerződés mindkét aláírója több milliárd dollárt kap az USA kormányától. Ez Egyiptom esetében évente több mint 1,3 milliárd dolláros katonai segítséget jelentett, és ezen felül jött még a gazdasági és fejlesztési támogatás. Sok egyiptomi szerint Mubárak csak a Nyugat érdekeit akarta kiszolgálni, és nem figyel oda saját népére. Ez elsősorban a fiatalok körében váltott ki felháborodást.
Hadsereg Az Egyiptomi Fegyveres Erőknek a polgárok előtt nagyobb tisztelete volt, mint a rendőrségnek. A hadsereg tagjait képzett embereknek tartották, akik az országot védelmezik, míg az utóbbit korrupt szervezetnek, ami többeket törvénytelenül zaklat. A hadsereg vezetői közé tartozott Mohammed Huszejn Tantávi hadügyminiszter és Számi Háfez Enán tábornok, az egyiptomi haderő vezérkari főnöke. 1950 óta az ország mind a négy elnöke a hadseregből került az elnöki székbe. Az egyiptomi hadseregnek a tüntetések idején aktív és tartalékos katonája volt. Egyiptom GDP-jének 3,4%-át költötte honvédelemre, ezzel 34. az országok között. .
Túlnépesedés 1966-ban az ország lakossága mindössze volt.The British Oxford economic atlas of the World 4th edition, Polgárainak száma a 2010-es évek elejére nagyjából főre duzzadt. Legnagyobb részük a Nílus partján, négyzetkilométernyi területen él, mert csak itt van az országban megművelhető földterület. A túlnépesedés miatt minden erőforrás szűkösnek bizonyult. Kevés a megművelhető föld, a házterület, és állást is nehezen lehet találni.
A 2010-es választások A 2010 decemberében megtartott választásokat a média befolyásolása, letartóztatások, jelöltek kitiltása és állítólag választási csalások kísérték. Így sikerült elérni, hogy a kormányzópárt majdnem az összes szavazatot megszerezze.
Robbantás Alexandriában 2011. január 1-jén korán bombát robbantottak Alexandriában, közvetlenül egy templom előtt. A merényletben 23 kopt keresztény életét vesztette. A merénylet mögött állítólag a gázai központú Iszlám Hadsereg állt. A támadás után sok keresztény az utcán tüntetett az erőszak ellen, és később muzulmánok is csatlakoztak a tüntetéshez. Miután Kairóban és Alexandriában is összecsapások alakultak ki a rendőrök és a tüntetők között, többen is Mubárak hatalmát megkérdőjelező szlogeneket skandáltak.
Tüntetések Önégetések Egyiptomban legalább hat ember gyújtotta fel magát. Közéjük tartozott egy olyan férfi is, akit az akció alatt letartóztattak Kairó egyik külvárosában. Abu Abd el-Monim Dzsaafar, egy 49 éves étteremvezető az Egyiptomi Parlament épülete előtt borította magát lángokba.
+ Önégetések Egyiptomban Név Otthona Dátum Referencia1. Abu Abd el-Monim Dzsaafar Sibín el-Kanáter 2011. január 17. 2. Mohammed Farúk Haszan Kairó 2011. január 18. 3. Ahmed Hásim asz-Szajjed Alexandria 2011. január 18. 4. Mohammed Assúr Szorúr Kairó 2011. január 18.
Halálesetek Szuezben A tüntetéssorozatot megelőzően messze Szuezben volt a legnagyobb elégedetlenkedés a kormányzat ellen. Szemtanúk állításai alapján arra lehet következtetni, hogy a hivatalos adatnál (hét főről számoltak be) lényegesen többen vesztették itt az életüket. Sokan mészárlásként írták le az itt történteket. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy betiltották a Szuezből történő közvetítést.
Napról napra
Január 25. – „A harag napja” bélyegkép|250px|Tüntetők felvonulása január 25-én. A demonstrálók innen a Tahrír térre, Kairó belvárosába mentek, és ott folytatták a megmozdulásokat.