A The Edge of Glory Lady Gaga amerikai énekesnő dala a Born This Way (2011) című második stúdióalbumáról. A dal 2011. május 9-én jelent meg az album harmadik kislemezeként. Eredetileg a Born This Way két promóciós kislemezének egyikének szánták, majd a világszerte a digitális értékesítési pontokon elért sikere után hamarosan kislemez lett belőle. A dalt Gaga, Fernando Garibay és DJ White Shadow szerezték, a produceri munkát pedig Gaga és Garibay végezték. A pop, elektro rock és diszkó dal az élet utolsó pillanatairól szól. Gaga elmondása szerint a dalszövegek ihletét nagyapja adta, aki 2010 szeptemberében hunyt el. A Clarence Clemons által játszott szaxofonszóló mellett, dallama sokban hasonlít Bruce Springsteen zenei műveire, és számos olyan tulajdonságot tartalmaz, amely az 1980-as évek felnőtt kortárs zenei alkotásaihoz hasonló.
A kritikusok többsége nagyra méltatta a The Edge of Glory-t, s többen közülük az album egyik fénypontjának találták. A dicséretek nagy részét a dal refrénje és a zenei produkció kapta. A véleményezők kiemelték Gaga énekhangját is. A dal világszerte kereskedelmi sikert aratott, több nagy zenei piacon is a Top 10-ben szerepelt, többek között Ausztráliában, Belgiumban, Kanadában, Új-Zélandon, Norvégiában, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban. Az Egyesült Államokban a Billboard Hot 100-as listáján a harmadik helyen végzett, ezzel Gaga tizedik egymást követő Top 10-es kislemeze lett az Egyesült Államokban.
A dalhoz Lady Gaga és produkciós csapata, a Haus of Gaga rendezésében forgattak videóklipet 2011 májusában. A videó sokkal egyszerűbb Gaga korábbi munkásságaihoz képest. Az énekesnő egy tűzlépcsőn táncolva és egy kietlen utcán sétálva látható. A kidolgozott koreográfia mellett háttértáncosok sincsenek, és a Gaga klipjeit nagyban jellemző ruhaváltások is elmaradtak. A videóban végig egy Versace ruhát visel. A kritikusok dicsérték a videó egyszerűségét, és Michael Jackson, Janet Jackson és Madonna munkáihoz hasonlították. Gaga előadta élőben a dalt az American Idol tizedik évadában, a 2011-es MuchMusic Video Awards-on, a Good Morning America „Summer Concert Series” című szegmensében, valamint számos koncertturnéján.
Háttér és kiadás A The Edge of Glory-t Lady Gaga, Fernando Garibay, és DJ White Shadow szerezte, producerei pedig Gaga és Garibay voltak. A dal létezésére 2011 januárjában derült fény, amikor Gaga a Twitter-fiókján közzétette a dalszöveg egy részét. White Shadow elmondása szerint mielőtt visszatértek volna Európába a The Monster Ball turné 2010-es szakaszával, Gaga néhány napot beteg nagyapjával töltött. Miután nagyapja elhunyt, Gaga elmondta White Shadow-nak, hogy írt egy dalt róla és arról, milyen hatással volt rá nagyapja elvesztése. Gaga a The New York Times munkatársának, Jon Pareles-nek beszélt a dal mögötti történetről: „[A The Edge of Glory] arról szól, amikor a nagymamám a haldokló nagyapám felett állt. Volt egy olyan pillanat, amikor úgy éreztem, mintha valahogy ránézett volna, és úgy érezte, hogy győzött az életben. Mintha azt mondta volna: „Bajnok vagyok. Nyertünk. A szerelmünk tett minket győztessé”. 60 évig voltak házasok. Elgondolkoztam, hogy az életed dicsőséges pillanata az, amikor úgy döntesz, hogy rendben van, el lehet menni, nincs több mondanivalód, nincs több dolgod, nincs több hegy, amit meg kell másznod. Ott állsz a csúcson, megemeled a kalapodat magad előtt, és elmész. Én így éreztem abban a pillanatban, amikor tanúja voltam ennek.”
További információkat a The Edge of Glory-val kapcsolatban Gaga a Google-nak adott interjújában árult el, ahol kifejtette, hogy a dal a halál előtti utolsó pillanatokról szól a Földön. A dal másik ihletője Sylvester Stallone 1976-os Rocky című filmje volt, amely Gaga egyik kedvence. Az énekesnő úgy érezte, hogy a dal arról szól, hogy az ember közvetlenül nézzen az életre, azzal az érzéssel, hogy ő egy bajnok – hasonlóan ahhoz az érzelemhez, amit a filmben Rocky Balboa karaktere mutat.
2011. május 5-én az Interscope egy e-mailt küldött ki az Egyesült Államok rádióállomásainak, amelyben közölte, hogy a The Edge of Glory 2011. május 9-én, hétfőn jelenik meg, a Born This Way két promóciós kislemezének egyikeként. Ez lett volna az első dal a „Countdown to Born This Way” promócióban az iTunes Store-on. A digitális áruházakba való megjelenése után azonban a The Edge of Glory jelentős mennyiségű digitális példányban kelt el, ami arra késztette Gagát, hogy a Born This Way harmadik kislemezévé tegye. Gaga Twitter oldalán keresztül mutatta be a kislemez borítóját, amelyen ruha nélkül, száját kitátva, a Born This Way című kislemez borítóján is látható kitüremkedésekkel arcán, szélfútta hajjal jelenik meg.
Felvétel és kompozíció A The Edge of Glory smooth jazz hatású szintetizátorokkal, valamint egy szaxofonszólóval egészül ki. A dal kevésbé elektronikus, inkább egyértelműen popos, a szöveg pedig inkább a romantikával, mint az egyéni inspirációval foglalkozik. Garibay elárulta, hogy a dalt Gaga természetes énekhangján vették fel, és mindössze egy felvételre volt szükség. Az énekesnő azt kérte tőle, hogy a szám elején szerepeljen szívdobogás. Garibay elmondta, hogy a szaxofonszóló hozzáadása „merész lépés” volt Gaga számára, mivel a kortárs sláger rádiók lejátszási listáján nem szerepeltek szaxofonszólóval ellátott dalok.
A pop, elektro rock, arena rock, és diszkó stílusú The Edge of Glory Gaga énekével kezdődik egy billentyűs hangszer felett, aki a következő sort énekli: „There ain’t no reason you and me should be alone tonight, yeah baby, tonight, yeah baby” („Nincs rá semmi ok, hogy nekünk egyedül kéne maradnunk, ma éjjel, igen, bébi”). Jocelyn Vena, az MTV munkatársa szerint a dal produkciója a „80-as évek végi, 90-es évek eleji felnőtt kortárs popot idézi, amikor a nagy refrének voltak a dalok normája”. Jason Lipshultz a Billboardtól úgy fogalmazott, hogy a dal „a napsütötte elektronikára támaszkodik”, amely nagyot szól a refrénben, ahol Gaga azt énekli, hogy „I’m on the edge of glory and I’m hanging on a moment of truth” („A dicsőség szélén állok, és az igazság pillanatába kapaszkodok”). Evan Sawdey a PopMatters weboldalról több rockos elemet is talált a dal kompozíciójában. Vena is úgy vélte, hogy ami miatt a dal kiemelkedik a rádióban hallható többi dal közül, az Clemons szaxofonszólója a szám közepén, amikor Gaga azt zengi, hogy „I’m on the edge with you”. Robert Copsey a Digital Spy-tól azt mondta, hogy a zenei kompozíció a harsány hangzású elektromos gitárok és a klubzene által befolyásolt szintetizátorok keveréke. A dal és az album egy hosszú codával zárul, a szaxofon hangja elhalkul.
A Sony/ATV Music Publishing által a Musicnotes.com oldalon közzétett kották szerint a The Edge of Glory 128 ütem per perc tempóval íródott. Az A-dúr hangnemben játszott dal a versszakban az A–E–D, a refrénben pedig az A–E–F♯m–D akkordmenetet követi, míg Gaga hangja A3-tól D5-ig terjed. Gaga hivatkozási alapja a szaxofonszólóhoz az E Street Band és Bruce Springsteen volt; végül Clarence Clemons-t kérte fel az E Street Bandből, hogy játsszon a hangszeren. Clemons a Rolling Stone-nak elmondta, hogy 2011 januárjában Gaga menedzsmentje felvette vele a kapcsolatot, és szerették volna, ha ő játszana a Born This Way albumon. Mivel a hívás pénteken érkezett, Clemons azt válaszolta, hogy a következő hétfőn vagy kedden fel is tudná venni a felvételt, de Gaga ragaszkodott hozzá, hogy még aznap ott legyen a New York-i stúdióban. Clemons Floridából New Yorkba repült, és éjfélre ért a manhattani stúdióba. Gaga azt akarta, hogy több számban is szaxofonozzon, az egyik a The Edge of Glory című szám volt. Egyszerűen azt mondta Clemonsnak: „Bekapcsoljuk a szalagot, te pedig csak játssz”. A felvétel hajnali 3 órakor fejeződött be. Clemons hozzátette, hogy meglepődött, hogy pénzt kapott érte, hiszen ingyen is megcsinálta volna: „Soha nem tudom elhinni, hogy valamiért, ami ennyire jó érzés, pénzt keresek”.
A kritikusok értékelései A The Edge of Glory általános elismerést kapott a kritikusoktól. A dal előzetes meghallgatása során Matthew Perpetua a Rolling Stone-tól pozitív kritikát írt: „Leírva őrültnek hangozhat [...], de valahogy minden teljesen természetesnek tűnik, amikor ténylegesen hallod.” Perpetua hozzátette, hogy van egy kis giccsesség a dalban, de ennek ellenére magával ragadó és fülbemászó, ha az ember meghallgatja. Clemons bevonását „inspiráló húzásként értékelte, amely felerősíti a dal nyolcvanas évekbeli stadionrock-hangulatát”, Clemons konkrét előadását pedig elképesztőnek és karrierje legjobbjai közé tartozónak írta le. Egy másik kritikában Perpetua megjegyezte, hogy a The Edge of Glory „egy instant pophimnusz”. A Rolling Stone egy másik újságírótársa, Jody Rosen megdicsérte a dal hookját, a refrént és Clemens szaxofonjátékát. Jocelyn Vena az MTV News-tól azt bizonygatta, hogy a dal Gaga lágyabb oldalát mutatja meg, szemben a Born This Way korábbi kislemezeivel. Willa Paskin a New York magazintól elragadtott hangnemben írt a dalról: „Ha a közelgő Born This Way album első két kislemeze jangle popos dance-rock szám volt, ez egy olyan könnyed szám, mint egy nyolcvanas évekbeli sláger, egyenesen a Flashdance filmzenei albumáról, és erre a legkiválóbb bizonyíték a dal szaxofonszóló része.” Paskin emellett egy potenciális nyári slágernek jósolta a számot, hozzátéve, hogy Katy Perry Last Friday Night (T.G.I.F.) című kislemeze nagy vetélytársa lehet.
Jason Lipshutz a Billboardtól azt írta, hogy a The Edge of Glory „kockázatvállaló, [de] inkább a romantikára koncentrál, mint az egyéni inspirációra”. Lewis Corner a Digital Spy-tól ötből öt csillaggal jutalmazta a dalt, és azt írta: „Gaga egy húsgombócos szendvicsnél is finomabb és laktatóbb refrént énekel – stadionméretű ütemekkel és masszív techno szintihangzással megtöltve; míg a néhai Clarence Clemons jóvoltából felcsendülő szaxofonszóló oldal pedig biztosan sok klubozót csábít majd arra, hogy elővegye a manapság ritkán használt légszaxofonját”. Kevin O'Donnell a Spin-től megjegyezte, hogy a dalban Gaga „visszatér az alapokhoz”. A dalt emellett „four-on-the-floor himnusznak” nevezte, rengeteg utalással a 80-as évek popzenéjére, majd így zárta: „Szerencsére a The Edge of Glory azt bizonyítja, hogy Gaga nem hagyta, hogy globális hírneve a művészete fölé kerekedjen, és még mindig képes olyan egyszerű, táncolható dalokat összehozni, mint a Just Dance vagy a Poker Face.” Andy Gill a The Independent és James Reed a The Boston Globe cikkírója is dicsérte Clarence Clemons szaxofonszólóját a The Edge of Glory-ban.
Nardine Saad a Los Angeles Times-tól azt nyilatkozta, hogy a The Edge of Glory kevésbé sokkoló, mint a korábbi kiadványai. Saad azt is érezte, hogy a szám lassabb és kevésbé elektro-összetételű, mint a Judas, az akkor aktuális kislemeze. Priya Elan, az NME-től azt írta, hogy egy igazi „popzenei pillanatnak” érezte a számot, anélkül, hogy Gaga társadalmi problémákat vagy vallásos témát vetne fel. A dalt egyszerűsége miatt találta tökéletesnek, mert Gaga személye nem nyomta el magát a számot, mint a Born This Way ezt megelőző két kislemezében. Elan Clerence Clemons szaxofonjátékát is méltatta. Dan Martin, szintén az NME-től „ragyogónak” találta a számot, és „a legelragadtatottabb szerenádnak” nevezte, amivel Gaga ezidáig előállt. Robert Copsey a Digital Spy-tól egy „felvillanyozó hangulatú himnusznak” találta a dalt, amely „kevésbé giccses, mint a Born This Way, de ugyanannyira (ha nem jobban) euforikus.” Ugyanakkor, a szám nyitó részét meglepően hasonlónak találta Cher 2002-es, Songs for the Lonely című dalának nyitányához.