Dublin (hivatalos angol kiejtése: , helyi kiejtése: ; ír nyelven: Baile Átha Cliath ) Írország fővárosa és Dublin megye központja. Az Ír-sziget keleti partján, az Ír-tengerbe torkolló Liffey folyó két partján fekszik. A vikingek alapították, és a középkor óta Írország fővárosa volt.
Dublin közigazgatásilag a Dublini Városháza által igazgatott területet jelenti. Mindazonáltal sokszor szintén Dublinként hivatkoznak külvárosi területekre, amelyeket más, helyi közigazgatási szervek igazgatnak. Ilyen terület például Dun Laoghaire-Rathdown, Fingal és Dél-Dublin. Pontosabb, ha ezen területek összességét dublini agglomerációnak nevezzük.
A Dublini Városháza által igazgatott terület lakossága fő volt a 2006-os népszámláláskor. Ugyanezen népszámlálás szerint a dublini agglomeráció lakossága volt, míg Dublin megye népessége fő volt.
Egyes számítások szerint Dublin a harmadik leglátogatottabb európai város (Párizs és London után), több mint négy millió látogató keresi fel évente.
Nevének eredete Dublin neve az ír nyelvben „Dubh Linn”-ként (magyarul: „fekete tó”) ismert szókapcsolat anglicizált változata, bár néhányan vitatják ezt az elméletet. A történelem folyamán az ír nyelvben a „v” hangot jelölő „bh” betűkapcsolatot egy, a „b” betű fölé helyezett ponttal írták le, így ezen két szó könnyen Dub Linn-nak vagy Dublinnak tűnhetett.
Amikor 1169-ben a normannul beszélő angolok megérkeztek az ír nyelvű Írországba, nem tudták, hogy a „b” felette ponttal valójában „bh”, így a város nevét „Dublin”-ként betűzték.
Néhányan úgy vélik, hogy a „Dublin” szó eredete valójában Skandinávia, ld. izlandi nyelven: „djúp lind” („mély tó”). Mindez két okból nem állja meg a helyét. Először is a „Dubh Linn” szó kronológiailag megelőzi a vikingek írországi felbukkanását.
Másodszor, Dublin óészaki neve egész egyszerűen a „Dubh Linn” szavak újrabetűzése: Dyflin (kiejtve – magyaros átírással – „düv-linn”).
Mindazonáltal a város mai ír neve, Baile Átha Cliath – a Rőzsefonattal Megerősített Gázló Városa – tulajdonképpen arra a településre vonatkozik, melyet II. Mael Sechnaill király alapított 988-ban és hozzáolvadt Dubh Linnhoz a sötét vízmosásnál.
Történelme
thumb|Az 1014-ben épült Father Mathew-híd, ami a korebéli kereskedelmi útvonalak átkelőhelye volt a Liffey folyón|alt=|jobbra
A Dublin-öböl területét nagyon régóta emberek lakják. A dublini Kongresszusi Központ építése során végzett ásatások során felfedezett halcsapdák már 6000 évvel ezelőtti emberi lakhelyre utalnak. További mezolitikum korszakból származó halcsapdákat fedeztek fel a St. James Gate közelében.
Jelenleg úgy gondolják, hogy a vikingek érkezése előtt a területen egy Duibhlinn néven ismert keresztény egyházi település állhatott. A Temple Bar városrészben végzett régészeti ásatás során bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy angolszászok telepedhettek le.
A 9. és 10. századtól kezdve két település volt ezen a területen, amelyek később 988-ban Dublinként egyesültek. Az egyik település az angolszász Duibhlinn volt a mai Temple Bar városrész helyén, míg a másik egy viking település volt a mai Wood Quay városrész helyén. A vikingek itt építették ki legfontosabb írországi városukat, melyet erős gerendapalánkkal vettek körbe, azon a környéken, ahol ma a Christ Church-katedrális áll. A város a mai O'Connel-híd közelében ért véget, ugyanis odáig terjedt a tenger, és azon a helyen építették fel a kikötőjüket.
Az írek saját fővárosukat ír nyelven Baile Átha Cliathnak nevezik (ez kb. „bljá-kljah”-nak hangzik), ennek jelentése „Település a rőzsefonattal megerősített gázlónál”, ami egy házcsoport elnevezése volt a Poddle-patak és a Liffey folyó találkozásánál, azon a környéken, ahol ma a Father Mathew-híd található. Itt keltek át a Liffey-folyón azok, akik Írország egyik legfontosabb útján, az északi Derry-től, a déli Waterfordig futó országúton közlekedtek. A vikingek egy másik – ugyancsak ír eredetű – elnevezést használtak, a fekete tó jelentésű Dubh Linn-t, ami később Dublinné egyszerűsödött.
841-ben a vikingek megerősített bázist hoztak létre Dublinban és norvég eredetű vikingek királyi városává fejlődött, és messze ágazó kereskedelmi kapcsolatai révén erősen beleszólt az ír politikai élet irányításába. A város jelentős kereskedelmi központtá nőtte ki magát II. Olaf dublini király vezetése alatt a 10. század közepén-végén. A város erejének letörésével többször is megpróbálkozott Brian Boru, az egyetlen valóságos hatalommal bíró ír nagykirály. A közte és a leinsteri tartományi királlyal szövetkező dublini vikingek között kiélesedő konfliktus szakításra vezetett. 1014 nagypéntekén Brian Boru seregei a ma Észak-Dublin területén található clontarfi mezőn legyőzték a Man szigetről segítséget kérő ellenséget. Így ugyan meggyengítették a dublini vikingek hatalmát, de a csatában a nagykirály is halálosan megsebesült. Ettől kezdve Dublinban bár még a vikingek voltak többségben, megnyitották kapuikat az írek előtt és idővel a vikingek elíresedtek. Muirchertach Mac Lochlainn halála után Ruaidrí Ua Conchobair lett Dublin és Írország utolsó királya, amikor is megindult az angolok inváziója Írország ellen.
Írországban és Dublinban a rabszolga-kereskedelem volt a gazdaság egyik fontos motorja, a 9. és 10. században érte el csúcspontját. Az elrabolt férfiakat, nőket és gyerekeket a vikingek Walesből, Angliából, Normandiából és azon túlról hozták el, és Dublinban adták el őket.
Középkor
Leinster királya Diarmait Mac Murchada Pembroke grófjának Strongbownak a segítségét kérte Dublin meghódításához. 1169-ben Strongbow seregei elfoglalták a vikingek erődjét. Mac Murrough halála után Strongbow Leinster királyának nyilvánította magát, miután megszerezte Dublin irányítását. Strongbow megerősödő hatalmát a hirtelenjében Dublinba érkező angol II. Henrik király törte le, és Dublint írországi székhelyévé nevezte ki. (A városnak adományozott kiváltságlevele alapján Dublin 1922-ig jogilag Anglia részét képezte.) A dublini várat 1204-ben Földnélküli János angol király parancsára alapították, amely Írországban a normann hatalom központja lett. Dublin első főpolgármesterét 1229-ben nevezték ki. Ezt követően a város kibővült, és a 13. század végére 8000 lakosa volt. 1317-ben I. Róbert skót király megbízza testvérét Edward Bruce-t, hogy hódítsa meg Írországot. Edward megpróbálta elfoglalni Dublint, de az angolokkal szemben alulmaradt. Dublin a 14. században viszonylag kicsi, fallal körülvett középkori város maradt, és a környező ír klánok folyamatosan fenyegették. 1348-ban Dublinban elhatalmasodott a fekete halál, és ezreket ölt meg a következő évtizedben.
Újkor thumb|jobb|Az 1720-as években kialakított Henrietta Street, György korabeli építészet alapján
A Tudor dinasztia új lendületet adott Írország megszállásának, ezzel új korszakot adott Dublin számára. Dublin lett Írország közigazgatási központja, valamint kiterjesztették az angol betelepülést és ellenőrzést a város felett. I. Erzsébet angol királynő elhatározta, hogy Dublint protestáns várossá teszi, 1592-ben megalapította a Trinity College-t, mint kizárólag protestáns egyetemet, és elrendelte, hogy a katolikus Szent Patrik és Krisztus-templom katedrálisokat alakítsák át protestáns templomokká. Dublin városának legkorábbi térképe 1610-ből származik, John Speed készítette. A városnak 1640-ben lakosa volt, mielőtt az 1649-től 1651-ig tartó pestisjárvány a lakosság majdnem felét kiirtotta. A járvány után a város hamarosan újra virágzott az Angliával folytatott gyapjú- és vászonkereskedelem eredményeként, és 1700-ban elérte az főt. 1698-ban a gyapjúgyártás embert foglalkoztatott.
Ahogy a város a 18. században tovább virágzott, a György időszakban a dublini polgárok építkezéseikkel, szellemi mozgalmaikkal az ír fővárost a 18. század második felére London után a Brit Birodalom második legnagyobb városa és Európa ötödik legnagyobb városa lett, lakossága meghaladta a főt. A gyarapodó épületek, gyönyörű terek látványa, az egyetemről és a kultúrtársaságokból kikerülő világhírű szellemi nagyságok miatt érzett büszkeség öntudatossá tette a dubliniakat. Ennek következtében nemcsak az angolokkal szemben érezték magukat egyre önállóbbaknak, hanem Írország többi városaihoz képest is. (Ebben az időben Belfaston kívül tényleg nem is akadt méltó párja a szigeten.) Dublin építészetének és elrendezésének nagy része a György korabeli újjáépítési hullám időszakból származik, amik egészen az 1900-as évek közepéig maradnak fent. Ekkor 1729-ben épült az ír parlament vagy a dublini városháza is (1769). Az átépítések a városközponti részeit kevésbé érintette, miközben új városrészek jöttek létre, mint pl. a Merrion Square. 1759-ben megalapították a Guinness sörfőzdét, és végül a világ legnagyobb sörfőzdéjévé és Dublin legnagyobb munkaadójává nőtte ki magát. Az 1700-as években a gyapjú vált Írország és Dublin legfontosabb exportcikkévé.
Modern kor thumb|jobb|Romok Dublin belvárosában az 1916-os húsvéti felkelés után
1800-ban, az 1798-as ír lázadás után, az ír és a brit parlamentek elfogadták az 1800-as egyesülési törvényeket. 1801. január 1.-én az egyesülés új politikai egységet hozott létre Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága néven. A döntés után a 19. században Dublin politikai és gazdasági hanyatláson esett át, mivel a döntéshozatal a Westminster Parlament-hez került át. A korabeli függetlenségi gondolatok is Dublinból terjedtek szét országszerte. Az angol megtorló intézkedések hatására provinciális kisvárossá fejlődött vissza. A város csak a nagy éhínséget (1845–1852) követő esztendőkben kezdett ismét megváltozni. A szegénység elől menekülő ír parasztok a külvárosokban telepedtek le nagy tömegben. Ekkor alakultak ki az északi nyomornegyedek és kezdték elveszíteni fényüket az elegáns, György korabeli lakónegyedek. A nagy betelepülések következményeképpen a korábbi angol jellegű város egyre inkább elíresedett. A város nem játszott jelentős szerepet az ipari forradalomban, de továbbra is Írország közigazgatási központja és a sziget nagy részének közlekedési csomópontja maradt. Belfast ebben az időszakban gyorsabban fejlődött, mint Dublin, a nemzetközi kereskedelem, a vászonszövet-gyártás és a hajógyártásnak köszönhetően. Az 1814-es népszámlálás szerint a városban fő élt, így London után Dublin volt a második legnagyobb város a Brit-szigeteken.
Az 1916-os húsvéti felkelés, az ír függetlenségi háború és az azt követő ír polgárháború jelentős pusztítást eredményezett Dublin központjában. Az Ír Szabad Állam kormánya újjáépítette a városközpontot, és a Leinster House-ban helyezte el az új parlamentet, az Oireachtaset, ami a mai napig itt ülésezik. Írország 1922-es felosztását követően az Ír Szabad Állam fővárosa lett (1922–1937), jelenleg pedig Írország fővárosa. A György korabeli épületek jelentős részét lebontották vagy átépítették az 50-es 60-as években, az irodaházak fellendülése során. Ennek köszönhetően jelentősen csökkent Dublin belvárosában élők száma, 1974-ben a királypárti észak-ír félkatonai szervezet az Ulsteri Önkéntes Erő bombamerényletet hajtott végre Dublin belvárosában 3 helyen, amikben 26 ember vesztette életét.
Dublin a Kelta Tigris időszakában hatalmasat fejlődött, sorra épültek az iroda- és lakótömbök, felépült a pénzügyi negyed, új Luas villamos vonal épült és bővítették a dublini repülőteret. A megélénkülő idegenforgalma miatt a világ egyik legnépszerűbb kirándulóvárosává vált, a Temple Bar és a Smithfield kulturális szórakozónegyedekké váltak, mindenütt megjelentek az egykori hazafias emlékművekhez képest szellemes köztéri szobrok és a hihetetlen építési lázról tanúskodó toronydaru-erdők. A félmilliós főváros a csatlakozó külvárosokkal együtt több mint 1,2 milliós. A rohamosan növekvő lakosságszám, valamint a gazdasági folyamatoknak köszönhetően, 2018 óta már súlyos lakhatási válság sújtja Dublint.
Népesség
A mai Dublin