A Magyar Középponti Vaspálya Társaság – közkeletű nevén: Magyar Középponti Vasút – (MKpV; németül: Ungarische Central-Eisenbahn, UCB) egy magánvasúttársaság volt a Habsburg Birodalom Magyar Királyság területén. A társaságot 1850-ben államosították.
Története Az egykori Magyarországon már 1837-ben engedélyezték lóvasút építését Pozsony és Nagyszombat között, de végül csak egy 8 mérföldes szakasz épült meg Szeredig 1846-ban.
Az első „gőzvasutak” viszont 1844 és 1845-ben kaptak koncessziót. A Magyar Középponti Vasút a Marchegg-Pozsony és a Pest-Debrecen vonalakon kívül koncessziót kapott a komáromi, aradi, nagyváradi és rakamazi szárnyvonalak megépítésére is.
1846. július 15-én megnyitották a Pest-Vác vonalat. Ezt követte 1847. szeptember 1-jén a Pest-Szolnok, majd 1848 augusztus 10-én a Marchegg-Pozsony vonal, amellyel vasúti kapcsolat létesült Ausztria és Magyarország között.
1850. augusztus 7-én az MKpV-t az osztrák állam felvásárolta 20 458 361 osztrák forintért. Innentől mint cs. kir. Délkeleti Államvasút működött. Végül 1855. január 1-jével reprivatizálták, az Államvasút-Társaság vásárolta meg (k.k. privilegierte Staatseisenbahngesellschaft, StEG), s ismét mint magántársaság működött tovább.
Vonalai Pest–Vác (megnyitva: 1846 július 15.) Pest–Szolnok (megnyitva: 1847 augusztus 1.) Marchegg–Pozsony (megnyitva: 1848 augusztus 10.)
Mozdonyai 1845: PEST, BUDA, PANNONIA és POZSONY 1846: DEBRECZEN 1846: VÁCZ, NEOGRÁD, ESZTERGOM, KOMÁROM, HONT, BORSOD, NYITRA és HÉVES 1846: BETS 1846: NÁDOR, ISTVÁN 1847: CZEGLÉD, ABONY, PILIS, MONOR, ALBERTI, IRSA, VISEGRÁD, ÜLLÖ, SZOLNOK, BIHAR 1847: ERÖS, ÉRSEK-UJVÁR, TISZA és DUNA 1848/49: NAGY KÖRÖS, VILLAM és CSILLAG
Fordítás
Források Bernhard Neuner: Bibliographie der österreichischen Eisenbahnen von den Anfängen bis 1918, 2. kötet, Walter Drews Verlag, Wien, (2002)
További információk
Kategória:Egykori magyarországi vasúttársaságok Kategória:Vasúttársaságok az Osztrák-Magyar Monarchia területén