Terhes Sámuel (Sály (Borsod megye), 1783. november 25.Thewrewk szerint 1784. december 12., azonban ez téves adat. – Rimaszombat, 1863. január 7.) református esperes-lelkész, író, költő.
Élete
Édesapja Terhes István sályi lelkész, édesanyja Rácz Zsuzsanna volt. 1783. december 2-án keresztelték Sályon.Sályi ref. egyházközség keresztelési anyakönyve, 1783. év. Tanulmányait a szülői háznál kezdte, később a miskolci középiskolában folytatta. Tanult a sárospataki iskolában, hol cantus praeses is volt. 1809. április 24-én szentelték pappá. Az 1809. évi szabolcsi nemesi felkelésnél lovas tábori pap volt. 1810-ben nagyfalusi, 1821-ben pelsőci pap lett, ahonnét hat év múlva Kassára került. Kassán 1831. október 24-én feleségül vette Sándi Johannát,Kassai ref. egyházközség házassági anyakönyve, 1831. év. akivel 31 évig élt házasságban. Kassáról 1836-ban Rimaszombatra hívták meg; a gömöri református egyházmegyében 13 évig volt esperes. 1859-ben nyugalomba vonult. Ugyancsak 1859-ben, április 28-án a város megünnepelte 50 éves lelkészi jubileumát.
Irodalmi munkásságát Kassán kezdte meg mint a Felsőmagyarországi Minerva munkatársa (1825-1828); azonban cikkeinek legnagyobb része az Athenaeumban jelent meg; cikke a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban (1847. 29. szám. Püspök nevezet, hivatal, püspöki egyházszerkezet). Mikor Ungvárnémeti Tóth László görög epigrammáiban költői képzettségét kétségbe vonta, héber epigrammákkal válaszolt. Mint dalköltő a jobbak közé tartozott, jóllehet neve nem lett országos hírű. Az 1850-es években sokat énekelték a „Nem úgy van már, mint volt régen” és a „Megvirrad még valaha” kezdetű hazafias népdalait. Ő volt első fordítója az Alkoránnak. Utolsó cikke a Rozsnyói Hiradóban jelent meg (1886. 46. sz. Lelkipásztor társaimhoz c., önéletrajzi adatokkal).
Munkái
Örömdall, mellyet Mélt. Nagy-Lónyai, Vásáros-Naményi és Barátszeri Lónyay Gábor urnak Zemplén vármegye első alispányának, midőn a barátszeri uradalmába 1808. eszt. bévezettetett, tiszteletére a s.-pataki éneklőkar éneklett. S.-Patak. Ziza, vagy az én tűzem. Ötven eredeti magyar dallokban. A szerző az ifjú Érzéki. Hely n., 1811. Magyar Árpádiás, vagy is első vitéz magyar vezéreink életeknek s viselt dolgaiknak leírása, kis alexandrin cadencziás versekben. Sáros-Patak, 1818. Tükröcske egy Ficzkó-poéta számára. Első darab azon esetre, ha Ficzkó nem szelédül. Hely n. 1816. (Levelek Miskolczról. Névtelenül). Újra amalgamázott üveg táblácska. Második darab. Hely n., 1819. (Névtelenül). Öröm-innepi predikátzio, melyet midőn Ferdinand korona örökös magyarok királyának megkoronáztatna mondott Kassán 17. okt. 1830. Kassa, 1844. (A három utóbbi munka az Ungvárnémeti Tóth Lászlóval folytatott polémia).
Jegyzetek
Források Vasárnapi Ujság, 1863. 10. évf. 23. sz.
További irodalom
Ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Pozsony, Schmidt Antal Kiadása, 1846.
Kategória:Magyar református lelkészek Kategória:Rimaszombatiak Kategória:1783-ban született személyek Kategória:1863-ban elhunyt személyek