Neunkirchen osztrák város, Alsó-Ausztria, Neunkircheni járásának székhelye. A Bécsi-medence déli peremén, a B-17 sz. szövetségi főútvonal mellett, Bécsújhelytől 18, a Semmering-hágótól 31 km-re fekszik. 2019 januárjában 12 709 lakosa volt.
Fekvése 170px|bélyegkép|balra|Neunkirchen a Neunkircheni járásban Neunkirchen Alsó-Ausztria délkeleti szektorában fekszik, amelyet Industrieviertelnek (kb. „Iparvidéknek”) is neveznek, az északkeleti Weinviertel („Borvidék”), az északnyugati Waldviertel („Erdővidék”) és a délnyugati Mostviertel („Mustvidék”) vidék mintájára. A település a Steinfeld nevű, kelet-nyugati irányban nyitott síkságon fekszik, folyója a Schwarza, amely átszeli a várost. Neunkirchen kerületet délről a Bucklige Welt dombvidék (Alsó-Ausztria legdélibb szeglete), északkelet felől az Északi-Mészkőalpok (Nördliche Kalkalpen) csoportjához tartozó Schneeberg és a Rax (Raxalpe) masszívumok határolják. A városon áthalad a B-17 szövetségi főútvonal és az S-6 autóút, valamint az osztrák Déli Vasútvonal (Südbahn), Bécsújhely felől Gloggnitz–Semmering, a Mura-völgy felső szakasza (Bruck an der Mur, Leoben), és általában Nyugat-Stájerország felé.
A város területe 20,26 km2. Neunkirchen város részei: Belváros (Innere Stadt), Tal, Steinplatte, Mühlfeld, Au, Steinfeld, Lerchenfeld és a Blätterstraßensiedlung. Az önkormányzathoz csatolt további községek Mollram és Peisching.
A környező önkormányzatok: északnyugaton Würflach, északkeleten Sankt Egyden am Steinfeld, nyugaton Ternitz, keleten Breitenau, délen Wartmannstetten, délkeleten Natschbach-Loipersbach.
Történelme Neunkirchen a Bécsi-medence egyik legrégebben lakott települése. A Római Birodalom idején ez a vidék Noricum provinciához tartozott. Itt húzódott a Pannóniát és az alpesi vidékeket összekötő út (a mai Blätterstraße, az L-137 sz országút helyén, a mai Bad Fischau felé). A korai középkorban jelentős település alakult itt ki, saját plébániatemplommal, amelynek első okleveles említése 1094-ből való. A település erről a keresztény templomról kapta nevét: „bei der niuwen kirchen” (jelentése kb. „az új templomnál”), ebből alakult később „Neuenkirchen” (azaz „Újtemplom”, „Újegyháza”), majd a mai „Neunkirchen” névforma.https://www.neunkirchen.gv.at/die-stadt/geschichte A mai név a modern német nyelvben szó szerint „kilenc templomot” jelent, de ez megtévesztő: csak az „új” (neu) és a „kilenc” (neun) szavak alaki hasonlóságából származik. A kételyt erősíti, hogy a város címerében ténylegesen 9 db templom szerepel.
thumb|250px|right|A Bécsi-medence déli része, Neunkirchen és Aspang vidéke 1873-ban, a Ferenc József uralkodása idején elvégzett (3.) országos katonai felmérés alapján.
A középkorban a település a Stájer Hercegséghez tartozott, jelentőségét elsősorban korai szentegyháza adta. 1136-ban III. Lothár német-római császártól megkapta a vásárjogot és a pénzverés jogát, ami tekintélyes kereskedelmi és közlekedési központtá tette. 1194-ben azonban e fellendülés megtört. A város a stájer herceg (ekkor egyben Ausztria hercege, Habsburg V. Lipót birtokába jutott, aki ebben az évben alapította meg Bécsújhelyet, hogy a védtelen Steinfeldet megvédje a magyarok betöréseitől. V. Lipót (majd fia, VI. Lipót herceg megvonta Neunkirchentől a fontos vásári és pénzverési jogokat, és az új szomszédvárnak adta.
A 13. században között Ulrich von Liechtenstein stájer Minnesänger (vándor trubadúr és költő) két alkalommal (1227-ben és 1240-ben) járt és szerepelt Neunkirchenben, írásaiban megemlékezik a városról.
1481-ben Hunyadi Mátyás király hódította meg a várost, Bécsújhellyel együtt, 1485-ig. A 15. század végén, a korai török háborúk során a török csapatok becsaptak Stájerországba és Karintiába (a mai Szlovéniába) is. A háború finanszírozására a herceg elkoboztatta a zsidó közösségek vagyonát, 1496-ban a zsidókat kiűzték Neunkirchenből. (1998-ban egy régészeti feltárás során a Malom-téren (Mühlplatz) megtalálták a középkori zsinagóga maradványait. 1562–1567 között és 1692-ben pestisjárványok tizedelték a lakosságot.
1631-ben a Hoyos grófi család, a környék földesura erődített minorita kolostort alapított Neunkirchenben. A következő évtizedekben ez lett város védelmének központja, a lakosság menedéke az oszmán-törökök rajtaütései idején. 1683-ban, Bécs második ostroma idején a török portyázók bevették és felprédálták a várost.
1713-ban újabb pestisjárvány sújtotta a várost, erre (és a korábbi csapásokra is) emlékeztet az 1725-ben a Főtéren felállított Szentháromság-szobor (Dreifaltigkeitssäule). 1752-ben tűzvész tört ki a piactéren, ami elpusztította szinte az egész belső várost, de a plébániatemplom és a minorita kolostor épségben maradt.
1782-ben VI. Piusz pápa éjszakázott a városban. Személyesen utazott Bécsbe, hogy II. József császárt rábírja, törölje el az egyházi vagyon kisajátításáról hozott rendeleteit, itt A pápa fogadására Bécsből ide érkező császár a hagyomány szerint itt, Neunkirchenben, a nyílt utcán, szabad ég alatt üdvözölte Piuszt, de a kötelező kézcsókot gondosan elkerülte, csupán uralkodói kézfogással köszöntötte az egyházfőt. (Piusz pápa erőfeszítései sikertelenek voltak, II. József nem vonta vissza a kifogásolt rendeleteket).
A 19. század elején gyors iparosodás indult meg, főleg a Francia-Svájcból érkező gyáriparosok beruházásai révén. Az első létesítmény a textilnyomó üzem (Druckfabrik) volt. Neunkirchen fokozatosan iparvárossá vált. 1823-ban Ludwig Brevillier a bátyjával, Karl Wilhelm Brevillier-vel együtt megalapította a neunkircheni Csavargyárat (K.k. Holz- und Metallschraubenfabrik), ez volt az Osztrák Császárság első ipari üzeme iparvállalata ebben a szakágban.Österreichisches Biographisches Lexikon ab 1815, (2. átdolgozott kiadás, ONLINE változat), Osztrák Tudományos Akadémia könyvtára. A Csavargyár alapítójának nevét a Brevillier utca őrzi. A sokasodó lakosságot kolerajárványok sújtották (1836, 1849 és 1855).
1826-ban I. Ferenc császár uralkodói kegylevélben engedélyezte, hogy a neunkircheni evangélikusok egy alkalmassá tett gyárépületben saját istentiszteletet tarthassanak. A szigorúan katolikus államvallású Osztrák Császárságban ezt csak uralkodói engedéllyel tehették. 1862–63-ban a mai Stockhammer utcában evangélikus templom épült, amely egész Alsó-Ausztria első olyan evangélikus temploma, amely nem átalakított épület, hanem eleve templomnak épült.
1895-ben a városi ivóvízhálózatot rákötötték az I. sz. Bécsi Magashegyi Forrásvíz-vezetékre. 1907. július 1-jén a Mária Mennybeviteléről elnevezett r.k.plébániatemplom leégett, 1908–09-ben újjáépítették.
1920. augusztus 17-én Neunkirchent városi rangra emelték. 1936-ban a város megünnepelte a vásártartási és pénzverési jog elnyerésének 800-ik évfordulóját. (A város fennállásának 900. évfordulója 1944-ben lett volna esedékes, de a háború miatt a megemlékezés elmaradt).
A második világháború utolsó szakaszában, 1945 áprilisának végén, a bécsi csatával egyidejűen harcok folytak Neunkirchen birtoklásáért is. Leégett a Városháza, az új Városházát (Rathaus) 1950-ben nyitották meg. 1960-ban betagolták Neunkirchenbe a Déli Vasút (Südbahn) túlsó, észak oldalán fekvő Blätterstraßensiedlung, a régi római útvonal melletti új lakónegyedet. 1969-ben a városhoz csatolták Mollram és Peisching falvakat. Az 1980-as évek végén a műemléki belvárost nagy ráfordítással renoválták.
A kelet-európai rendszerváltás nyomán az 1990-es évek elején a helyi iparvállatok többségét felszámolták, ez a városkép radikális megváltozását hozta magával. A Főtér környékét rendezték, számos új bevásároló utcát, gyalogos zónát alakítottak ki, a történelmi környezet megsértése nélkül. A városközpont körül nagy befogadóképességű autóparkolók épültek. A nyugati városhatáron, Ternitz szomszédságában kiépítették az „Am Spitz” üzleti negyedet, számos új bevásároló központtal. 1992-ben az újjáformált Belvárost önálló településrésszé nyilvánították. 1994-ben Neunkirchen rendezvényekkel ünnepelte fennállásának (első említésének) 900. évfordulóját. 1998-ban a város vezetése megvásárolta a bezárt Csavargyár (Brevillier&Urban Schraubenwerke) telkét (a Főtértől nyugatra), itt újabb bevásárlóközpont (Panoramapark) építésébe fogtak.
thumb|right|A Mária Mennybevitele (Mariä Himmelfahrt) r.k. plébániatemplom
Lakosság Neunkirchen városnak 2005. december 31-én hivatalosan , 2019. január 1-jén lakosa volt. A 19. század utolsó harmadában, a 20. század eső évtizedéig igen gyorsan nőtt a népesség. Az 1910-es népszámláláskor Neunkirchen történetének legmagasabb lélekszámát mutatták ki ( lakos), ezután a népesség csökkent. A legerősebb fogyás (-5,9%) a második világháború alatti és utáni években mutatkozott (1939–1953 között). 1961–1971 között enyhe (+1,2%-os) növekedést tapasztaltak. 1991-ben a -os érték jelentette a mélypontot 1900 óta. Az ezredfordulóra a helyzet megfordult: 2001-re a népesség növekedése elérte a +7,9%-or, amely kizárólag az erős bevándorlásnak köszönhető (+9,8%), mert ugyanebben az időszakban a születések száma tovább csökkent (–1,9%).
A lakosság 60,7%-a római katolikus, 5,5% evangélikus, 13,1% iszlám vallásúnak vallja magát, 17,1% nem adott meg erre utaló adatot. A városban két plébániatemplom található, a régi r.k. Mária Mennybevitele (Mariä Himmelfahrt) templom, és az evangélikus templom.
Politika, helyi sajtó Neunkirchen polgármestere (a 2010. március 14-i választás óta) Herbert Osterbauer (ÖVP), alpolgármestere Martin Fasan, Zöld Lista (Die Grünen). A városi képviselő testület (Gemeinderat) 37 tagból áll, ebből az SPÖ 15, az ÖVP 12, a Zöld Lista pártjai 6, az FPÖ 3, a „Kékek” (Die Blauen) 1 mandátumot birtokolnak. (Az ezt megelőző, 2005-ös választáson az SPÖ 19, az ÖVP 9, a Zöld Lista 7, az FPÖ 1 mandátumot szerzett.)
Helyi sajtó: A Gemeindestube a neunkircheni községi önkormányzat tájékoztatója. A Niederösterreichische Nachrichten regionális napilapnak van neunkircheni helyi kiadása. Ingyenesen terjesztett lapok: Schwarzataler Bezirksbote és a Bezirksblatt Neunkirchen.
thumb|A Szentháromság-szobor thumb|Polgárházak a Főtéren
Látnivalók Mária Mennybevitele r.k. plébániatemplom (r.k. Stadtpfarrkirche Mariä Himmelfahrt): Első okleveles említése 1094-ből való. Nagy méretű, 13. századi késő román, háromhajós bazilika, amelyet a 14. században korai gótikus stílusban átépítettek, megtartva a román kori építménynek a kórus és a főhajó közötti terét. A késő gótikus kórus, keresztbordás boltozattal, belógó zárókövekkel, faragott kőkonzolokkal a 15. század első feléből való. A templomot a 16. században megerődítették, hogy a török háborúkban a lakosságnak menedéket nyújtson. A Hoyos bárók (később grófok) 1548-ban lettek a plébániatemplom kegyurai, ők adták a templom rokokó berendezését. 1630–31-ben Hans Balthasar von Hoyos minorita kolostort alapított Neunkirchenben, a plébániatemplom azóta egyben a kolostor temploma is. 1907-ben leégett, az újjáépítéskor romantikus stílusú épületelemek kerültek a kórus és a torony külsejére. A toronyban lévő 4 db nagyméretű harangot a Pfundner öntöde készítette 1951-ben. Városháza (Rathaus): (Főtér 1. sz.) 1889-ben az apró barokk városháza helyén historizáló stílusban kétemeletes új városházát emeltek. Ez a második világháború végén, 1945 április végén teljesen leégett. A romok helyén 1948–1950 között megépült a mai, modern Városháza, Leo Kammel bécsi építész tervei alapján. A homlokzat sgraffito-díszítését két helybéli művész, Karl Steiner és Fritz Weninger készítette. Szentháromság-szoborDreifaltigkeitssäule, szó szerint „Szentháromság-oszlop”, de a magyar nyelvben a „szobor” kifejezést használják, lásd Szentháromság-szobor (Budai Várnegyed). (Főtér) A 14 méter magas homokkő oszlopot és szoborcsoportot az 1713-as pestisjárvány emlékére állították 1725-ben. Bécsújhelyi művészek alkotása: Michael Hackhofer festőművész terve alapján Andreas Schellauf szobrász készítette el.