George O’Brien (San Francisco, Kalifornia, 1899. április 19. – Broken Arrow, Oklahoma, 1985. szeptember 4.) amerikai színész.
A némafilm korszak legfelkapottabb színészei közé tartozott, de az 1930-as évektől főleg westernekben szerzett magának hírnevet. John Ford is többször dolgozott vele együtt.
Fiatalkor
San Franciscóban született Daniel J. és Margaret (Donahue) O’Brien ír származású szülők legidősebb fiaként. Édesapja rendőrtiszt volt, majd később San Francisco rendőrkapitánya lett. Nyugállományba vonulása után a Kaliforniai Kriminológiai Intézet igazgatójaként dolgozott tovább.
1917-ben besorozták a Haditengerészethez, és egy tengeralattjárón szolgált az első világháborúban, ahol bátorságáért kitüntetésben részesült. Emellett ökölvívásban a csendes-óceáni flotta félnehézsúlyú bajnoka is lett.
Karrier
O’Brien a '20-as évek elején érkezett Hollywoodba, hogy operatőrként dolgozzon, de csak rövid ideig volt segédkamerás. Színészi karrierjét kaszkadőrként kezdte. Egyik első szerepét a Moran of the Lady Letty című Rudolph Valentino főszereplésével készült filmben kapta. Az áttörést az 1924-es A tűzparipa című John Ford történelmi westernje jelentette O’Brien számára. A film hatalmas kasszasiker lett. Forddal annyira jól kijött a forgatás során, hogy a rendezőóriás kilenc további filmjében is szerepelt a jövőben. 1927-ben talán legemlékezetesebb alakítását nyújtotta a német Friedrich Wilhelm Murnau Virradat című drámájában Janet Gaynor partnereként.
bélyegkép|200px|jobb|O’Brien (balra) az 1936-os Daniel Booneban
Az 1920-as évek második felében O’Brien a némafilmek legnagyobb sztárjai közé emelkedett, és Hollywood legfelkapottabb színésznőivel dolgozhatott együtt, mint Alma Rubens, Anita Stewart, Dolores Costello, Olive Borden (akihez szerelmi szálak is fűzték egy darabig) vagy Janet Gaynor. A 30-as években, ahogy beköszöntött a hangosfilmek korszaka, főleg westernfilmekben szerzett magának hírnevet.
A második világháború alatt ismét bevonult a Haditengerészethez, és fedélzetmesterként teljesített szolgálatot a Csendes-Óceánon. A háború után a tartalékos szolgálathoz is csatlakozott, ahonnan századosként szerelt le 1962-ben. Mialatt tartalékos tengerésztiszt volt, részt vett a Dwight D. Eisenhower elnöksége ideje alatt a Védelmi Minisztérium által meghirdetett People to People programban. O’Brien volt a felelőse annak a projektnek, minek keretében filmet készítettek három ázsiai országról. A Koreáról szóló produkciót régi barátja, John Ford rendezte. A másik két ország Tajvan és Fülöp-szigetek volt.
Karrierje végéhez közeledvén leginkább Ford westernjeiben bukkant fel. Utolsó filmjét, az 1964-es Cheyenne őszt is vele forgatta.
Magánélet
O’Brien Olive Bordennel volt kapcsolatban 1926. és 1930. között. 1933. július 15-én feleségül vette Marguerite Churchill színésznőt. A pár Darcy nevű fia sikeres íróvá vált, leányuk Orin pedig a New York-i Filharmonikusok nagybőgőse lett. Harmadik gyermekük Brian csecsemőkorában meghalt. O’Brien és Churchill 1948-ban vált el.
Halála
1982-ben agyvérzést kapott, aminek következményében ágyhoz kötött volt egészen 1985-ös haláláig.
Fontosabb filmjei 1964 - Cheyenne ősz (Cheyenne Autumn) - Braden őrnagy 1949 - Sárga szalagot viselt (She Wore a Yellow Ribbon) - Mac Allshard őrnagy 1948 - Apacserőd (Fort Apache) - Sam Collingwood százados 1928 - Noé bárkája (Noah's Ark) - Jáfet 1927 - Virradat (Sunrise) - Férfi 1924 - A tűzparipa (The Iron Horse) - Davy Brandon
Jegyzetek
Fordítás
További információ
Kategória:1899-ben született személyek Kategória:1985-ben elhunyt személyek Kategória:Némafilmszínészek Kategória:Amerikai színészek Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok katonái a második világháborúban Kategória:Ír-amerikaiak Kategória:San Franciscó-iak