Erdey Ferenc (Módos, Torontál vármegye, 1895. május 13. – Budapest, 1966. december 31.) vallásfilozófus, eszperantista.
Életpályája Szülei Erdey Gyula vasúti tisztviselő és Weber Emília voltak. Újvidéken járt gimnáziumba, majd Kalocsán volt papnövendék. Svájcban, a fribourgi egyetemen tanult teológia, bölcsészet szakon 1913 és 1919 között. Doktori címet szerzett. 1918. július 14-én szentelték pappá. Ezután két éven át Svájcban lelkipásztorkéntodott. Először a champexi fürdőben lelkész, majd a fribourgi Szent János plébánián. Főleg munkásokkal foglalkozott. 1920. július végén májusban került vissza Magyarországra a svájci gyermeknyaraltatási bizottság megbízásából Svájcba küldött magyar gyermekek lelki gondozójaként. 1920. szeptembertől 1921. márciusig Jánoshalmán káplán. 1922-től Kalocsán működött főszentszéki jegyzőként, érseki szertartóként és levéltárosként. 1923 és 1925 között a kalocsai nagyszeminárium filozófiatanára. 1926-tól a kalocsai Árpád Könyveket, 1926 és 1932 között a kalocsai Diáknaptár első négy évfolyamát szerkesztette. 1926-1939: az általa szervezett Érs. Tanítók Háza igazgatója, a tanítóképző és a polgári iskola hittanára. 1928-tól zsinati bíró. 1929-ben a Szent István Akadémia tagja. 1931-től a budapesti egyetem magántanára. 1939-től a budapesti Központi Papnevelő Intézet lelki igazgatója. 1942-től ő szerkesztette a budapesti Jézus Szíve Hirnökét. 1946. szeptemberben az egyetem hittudományi karának tanára lett. 1953-ban a Központi Hittudományi Akadémia filozófiai tanszékének tanára lett. Az Országos Magyar Esperanto Egyesületnek az elnöke volt. A budapesti egyetem bekebelezett teológiai doktora.
Kutatási területe Munkásságának fő területe Aquinói Szent Tamás Summájának feldolgozása a keresztény bölcselet, elsősorban metafizikai és kozmológiai szempontból, továbbá a középkor bölcseleti irányzatainak bírálata volt.
Főbb művei Synopsis Philosophiae Scholasticae (I-VII., Budapest-Torino) A cserkészpedagógia alapelve Aquinói Sz. Tamás elméletének világánál. (Kalocsa, 1924.) – Új utak erkölcstanításunk rendszerében. (Kalocsa, 1926.) Kant valláserkölcsi világnézete. (Szent István Könyvek 68., Budapest, 1929.) Mi irányítsa a modern gondolkodást? (Kalocsa, 1929.) Egy fejezet a középkori sportetika történetéből. A sport kérdése Aquinói Szt. Tamásnál. (Orsz. Testnevelési Tanács Könyvtára 44., Budapest, 1930.) Szellemi kultúrélet a 13. sz.-ban és Szent Tamás. (Aquinói Szt. Tamás és a modern kultúra. 1., Kalocsa, 1930.) A 13. sz. bölcseletének válsága és Aquinói Szt. Tamás. (A Szent István Akadémia Hittud.-Bölcseleti Oszt. Felolv. 2: 4., Budapest, 1930.) Unua eukaristia esperanto mondkunveno en Bp. (szerk., Budapest, 1938.) A bölcselet válsága a középkorban. (Budapest, 1944.) Aszketika és misztika (Budapest, 1952.) Enciclopedia teologica. (I-II., Budapest, 1953.)
Források , I. kötet, 437. oldal (Kanonokok-1998)
Kapcsolódó szócikkek
Magyar eszperantisták listája
Kategória:Magyar filozófusok Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar eszperantisták Kategória:1895-ben született személyek Kategória:1966-ban elhunyt személyek