Szarvaskő község Heves vármegye Egri járásában, a Bükki Nemzeti Park nyugati szélén. Magyarország egyik legszebb fekvésű települése.
Fekvése bélyegkép|265px|Szarvaskő látképe az 1910-es években (régi képeslap) Szarvaskő Egertől 11 km-re északra, Szilvásváradtól 17 km távolságra délre fekszik, a Déli-Bükk nyugati pereme alatt elterülő völgykatlanban, az Eger-patak mentén. A kivételes szépségét a földrajzi adottságainak köszönheti. A falun észak felé áthaladva a patak, az országút és a vasút egészen közel kerül egymáshoz, egy festői sziklaszurdokban haladnak tovább a hegyek között. A sziklaszoros keleti oldalán található a várhegy, a nyugati oldalán pedig a meredek, párnaláva sziklákkal kialakult Keselyű-hegy, amely oly mértékben összeszűkíti a völgyet, hogy az országút és a patak egy függőlegesen levágott sziklafal alatt, az pedig két hídon és két alagúton tud áttörni északi irányába.
A közvetlenül határos települések: észak felől Mónosbél, északkelet felől Bélapátfalva, délkelet felől Eger, délnyugat felől Egerbakta, nyugat felől Bátor, északnyugat felől pedig Egerbocs.
Megközelítése Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 25-ös főút, mely végighúzódik a belterületén is, illetve az északi határában lehet róla letérni a 2506-os útra, Bélapátfalva-Szilvásvárad-Vadna irányába. A hazai vasútvonalak közül a érinti, melynek egyetlen itteni megállási pontja, Szarvaskő megállóhely a lakott terület északi szélén helyezkedik el, légvonalban alig pár száz méterre a szarvaskői vártól.
Nevének eredete, változatai Lásd még: Szarvaskői vár
Szarvaskő helynevének eredete nem is a településhez, hanem az északról föléje magasodó sziklahegyhez (mai nevén a Várhegyhez) kapcsolódik, amelynek elnevezése részben mondákból, részben írásos történeti dokumentumokból, részben az emberek által megfigyeltekből, tapasztalatokból fakad.
Az egyik legenda szerint a sziklahegy neve onnan származik, hogy egy vadászoktól és a kutyáiktól üldözőbe vett szarvas a későbbi vár helyén annyira megszoríttatott, hogy e nemes állat ijedtében a szikla csúcsáról a mélységbe ugrott, és innen nevezték el a sziklahegyet Szarvas-kőnek.
A vár alatt felépülő kis települést már 1330-ban Kerekkő-váraljának, illetve Püspökvár-aljának nevezték. 1570-ben a község neve már Zarwaskew-alja (Szarvaskő-alja), 1773-tól kezdődően pedig egészen 1984-ig Szarvaskő. 1985-től 2002-ig Eger-Szarvaskő, 2003-tól pedig újra Szarvaskő néven lesz önálló önkormányzattal rendelkező település.
Története A szarvaskői vám Szarvaskő alapítási évéről nincs pontos adat, mivel az egri levéltár a történelem folyamán többször megsemmisült. A település a környékével együtt hosszú időn át egészen 1945-ig az egri püspökség, ill. érsekség birtoka volt.
Első magyar lakosai Szalaházy Tamás egri püspök (1217–1224) vagy II. Kilit (Clétus) egri püspök betelepített hajdúlegényei voltak, akik a szarvaskői jövedelmes vámszedőhely feladatainak ellátását, védelmét és az odavezető út karbantartását végezték. Az 1220–1230-as években a megye egyik legfontosabb útja az Eger-patak völgyén keresztül vezetett Budáról Hatvanon ésEgeren át az felső-magyarországi bányavárosok felé. A kereskedelem megindulásával együtt járt a vámszedőhelyek kiépítése is. Az 1241. évi tatárdúlás elnéptelenítette a Kerekkő alatti kis települést, és a környező településeket is. Az újabb betelepítések 1248 után történtek, amikor újra működésbe lépett a vámszedőhely, és megkezdődött a vár építése. A vámhely még 1558-ban is jól jövedelmezett, de a vám jövedelme 1577-re már annyira lecsökkent, hogy Radéczy István püspök (1572–1586) megszüntette. A szarvaskői vám 350 évig működött gazdaságosan.
Várának története
bélyegkép|300px|jobbra|Szarvaskő hegye az egykori vár csekély romjaival (2019) Szarvaskő középkori története szorosan összefüggött várának sorsával. A várat először az egri káptalan 1295. évi határjáró oklevele említette; a helység határán túl ekkor a bátori terület volt található. Az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzék felsorolásában szerepel plébániája is, sub castri episcopi név alatt. 1438-ban várnagyát is említették, aki egyúttal az egri püspökség tisztje is volt. 1527-ben Szapolyai János király a várat és az alatta fekvő falut Erdődi Simon egri püspöknek adományozta, aki testvérét, Pétert tette meg várnagynak. Eger 1527-ben I. Ferdinánd birtokába került. 1530-ban Szarvaskő várnagya a Ferdinánd-párti Horváth Ferenc lett, aki a vár összes tartozékait elfoglalta. Az I. Ferdinánd által kinevezett Szalaházy Tamás (†1536) egri püspök kénytelen-kelletlen belenyugodott ebbe a helyzetbe, az elfoglalt püspökségi javakat zálogba adta Horváth Ferencnek. A rendek az 1545. évi országgyűlésen a szarvaskői vár lerombolását határozták el, és kimondták, hogy a vár jövedelmeit az egri vár fenntartására fordítsák. 1549-ben, Oláh Miklós egri püspökké történt kinevezése után Horváth Ferenc átadta a szarvaskői várat Dobó Istvánnak, aki Szarvaskőre Szalkay Balázst nevezte ki várnagynak. 1558-ban Verducz Antal, az újonnan kinevezett egri püspök vette birtokába a várat, és várnagyul Gadóczy Gábort nevezte ki. bélyegkép|300px|jobbra|Szarvaskő egy 1853-ban készült metszeten 1596-ban, Eger eleste és a szerencsétlen kimenetelű mezőkeresztesi csata után Gáll János várnagy az őrséggel együtt megfutamodott, elhagyta a várat, így Szarvaskő ekkor a törökök kezébe került, és innentől a hatvani szandzsákba tartozott. „Kormos János (balatonyi) a szarvaskői vár parancsnokát, egy híres, vitéz török béget, midőn az rablásairól várába visszatért, a monosbéli szorosban fiai, unokái és rokonaival megtámadván, azt párbajban legyőzte s fejét úgy levágta, hogy az lábaihoz hullott. E fejet aztán János, hogy meg ne rothadjon, besózta s személyesen felvitte Bécsbe a királyhoz, honnan hazatérve, a szarvaskői törökök meglesték s ugyanott, hol ő a béget megölte, felkonczolták, s később egyik fiát karóba húzták.” (Borsod megyei levéltár 1745-1749.-i vizsgálat). A vár egészen 1687-ig maradt török kézben, amikor a törökök Dória János hadainak közeledtére belátták az erőd tarthatatlanságát, és odahagyva a várat, Egerbe vonultak. Eger visszavétele után a vár ismét az egri püspökök birtokába került. Ide vonult vissza 1710-ben Telekessy István egri püspök, aki II. Rákóczi Ferenc alatt oly nevezetes szerepet játszott. Miután püspöki méltóságától megfosztották, itt készítette védőiratát, melynek eredményeképpen, a pápa közbenjárására, visszakapta főpapi székét. Ettől kezdve a helység 1848-ig az egri püspökség, majd érsekség földesúri hatósága alá tartozott. Szarvaskő a születésétől kezdve több mint 600 éven át, egészen 1863-ig az egri püspökök, illetve 1804-től az egri érsekek jobbágyfaluja volt.
A Pyrker-út és a vasút Eger kereskedelmében évszázadokon át súlyos problémákat okozott, hogy az észak-déli irányú útjai nehezen járhatóak voltak. A legrövidebb, legkönnyebben járható összeköttetést az Eger-patak völgye kínálta, de ez az út a szarvaskői sziklaszurdokban átjárhatatlan volt, így az igaerővel vontatott szekérkocsis forgalom itt kiszorult a völgy két oldalára. bélyegkép|260px|left|A Pyrker-szoros Szarvaskő határában, az emléktáblával (a kép bal szélén)
Az egyik átjáró az Eger-patak nyugati oldalán, a Töviskes-völgyön át vezetett a felnémeti és a szarvaskői határvonalak mentén, az Almár-völgy és a Szénkő-völgy közötti hegygerincen, Egercsehi és Bocs felé, az Eger-patak völgyén át Mónosbél irányába.
A másik átjáró az Eger-patak völgyében vezetett egészen Szarvaskőig, ahol a vámszedő hely is volt, és ezen keresztül fordult a Gilitka-patak völgyébe, majd onnan a Nagyakasztófa-dombon és a Köves-bércen át a Gilitka-kápolna és a Telekessy-ház érintésével jutott el Bélapátfalvára, illetve Mónosbélbe. Ez az út a 18. század közepétől vette át a forgalom jelentős részét, egészen a Pyrker-út megépítéséig. Az 1840 előtt hegyen-völgyön átvezető erdei utak helyett Pyrker János László egri érsek 1839-ben az Eger-patak szűk, félkörívben kanyarodó völgyében robbantásokkal vájatott szekérutat. A szarvaskői sziklaszurdokban 140 m hosszúságban robbantották le a sziklafalat, jelentősen lerövidítve az utat észak felé. A nemes kezdeményezés megvalósítójára a mai napig fennmaradt emléktábla emlékezteti az arra haladókat ott, ahol ma a 25-ös számú főút vezet keresztül:
1908-ban a Pyrker-úttal csaknem párhuzamosan építették ki az Eger–Putnok gőzüzemű vasútvonalat.
Az első vonat hivatalosan a megnyitáskor, 1908. szeptember 12-én haladt át Szarvaskő vasútállomásán, amely már 1907-ben elkészült. A vonalon három alagút épült, amelyből kettő (76 m és 156 m hosszúságban) Szarvaskőn vezet át. Az állomás 1996. május 16-án teljesen bezárt, és csak táblás megállóhely maradt (rövidke kiszolgáló útja, amely a 25-ös főútból ágazik ki, a 25 303-as számozást viseli). Jelenleg naponta négy pár személyvonat közlekedik.
Szarvaskő kő- és szénbányászata Geológiai kutatások
Szarvaskő országos, sőt nemzetközi hírnevét földtani szakmai körökben főleg azáltal szerezte meg, hogy az itt lévő gabbró kőzetben nagy vasérc- és titántartalmú kőzet fordul elő. Szarvaskő határában 1801-ben találtak először vasércet, amit innen még szekerekkel szállítottak a szilvásváradi vaskohóba, amely 1870-ig működött. Egy Fischer nevű geológus állapította meg először, hogy ez az anyag nem egyszerű ásvány, hanem a Bükkben addig nem ismert, többféle ásványból álló összetett kőzet. Ezt a kőzetet először Wehrle Alajos vegyészprofesszor elemezte, és róla nevezték el ezt a kőzetet wehrlitnek 1864-ben. A szarvaskői wehrlit igen magas titán-oxid- és magas vas-oxid-tartalma miatt titánvasércnek minősül. Szentpétery Zsigmond, a szarvaskői gabbró fáradhatatlan kutatója a kőzetet alkotó ásványok egész sorát írja le. A Denevér-táróba és annak közelébe telepített fúrásokból vett mintákat vizsgálva pirit-, kalkopirit-, magnetit-, hematit- és ilmenitérceket figyelt meg. A kezdetben elméleti alapon több millió tonnára becsült érckészlet azonban a későbbi mélyfúrások alapján csekély kiterjedésűnek bizonyult, ezért az ipari termelés sosem indult meg.
Kőbányászat Az iparszerű kőbányászat már az 1830-as évek vége felé elkezdődött Szarvaskőn, amikor Pyrker János László egri érsek megindította az eger–putnoki országút építését. Az út építéséhez nagy mennyiségű kőre volt szükség, ahogy az 1900-as évek elején is, amikor az Eger–Putnoki HÉV épült. A termelt kő diabáz (bazaltnépies nevén csalakő) és gabbró volt. Szénbányászat Szarvaskő első barnakőszén-bányáját már 1796 márciusában megnyitották, azonban magas nedvességtartalma miatt nem akarták használni, ezért a bányát be kellett zárni. Az 1830-as évek végén kutattak itt újra szén után, és a kitermelt szenet szekéren szállították az 1840-ben megépült szarvaskői országútra, amit az érsekuradalom téglaégetőiben, az egri gőzmalomban és a lakosság körében használták fel. 1876-ban beszüntették a termelést, mert a szén a rendkívül nehéz szállítási viszonyok miatt nem juthatott el a távolabbi piacokra. Ekkor még a vasút sem épült meg, ezért a szarvaskői szénbányászat 1877–1919-ig szünetelt. 1922-ben Almárnál, az Füzesabony–Putnok-vasútvonaltól kiindulva az Almár-völgyön át a bányáig megépítettek egy 600 mm nyomtávú gőzüzemű iparvasutat, 5,5 km hosszúságban. Ezután erőteljesen növekedett a termelés. A bányászat teljesen kézi erővel folyt. 1927–1936-ig ismét szünetelt a szénbányászat, majd 1937 és 1947 között a Keselyű-hegy oldalában folytatódott. 1945 után a Szarvaskői Szénbányát az Egercsehi Szénbánya vállalathoz kapcsolták, a vállalat pedig úgy döntött, hogy a gazdaságtalan kitermelés miatt 1947 júliusában befejezi a termelést. 1957 és 1967 között még megnyitottak néhány tárót, de a Nehézipari Minisztérium bányaműszaki főosztálya elrendelte a szarvaskői bányaüzem bezárását, aminek következtében a termelés 1967. július 1-jén végleg megszűnt.
A szénbányászat 1968-ig, a kőbányászat 1979-ig biztosított Szarvaskőnek kiemelt szerepet.
Népesség A település népességének változása: