A Billie Jean Michael Jackson amerikai énekes egyik legismertebb dala, a második kislemez 1982-ben megjelent, Thriller című albumáról. A kislemez 1983. január 2-án jelent meg és 1983 egyik legsikeresebb kislemeze lett, számos országban vezette a slágerlistát. Az Egyesült Államokban 1989-ben platinalemez lett és számos díjat elnyert. A dalhoz készült videóklip is hozzájárult ahhoz, hogy a Thriller minden idők legnagyobb példányszámban elkelt albuma lett. Ez a klip volt az első olyan videóklip fekete előadótól, amit az MTV nagy gyakorisággal sugározott, ezzel segített más fekete előadóknak is az áttörésben. A Motown 25: Yesterday, Today, Forever című műsorban Jackson ennek a dalnak az előadása közben mutatta be először jellegzetes táncát, a moonwalkot.
Háttere A dal egy megszállott rajongóról szól, aki azt állítja, Jacksontól van a gyereke. Egy feltételezés szerint a szöveget Jackson egy őrült rajongója ihlette, de Jackson maga azt állította, a témát azok a fiatal lányok adták, akik őt és bátyjait követték és zaklatták a The Jackson 5 sikerének csúcsán.Wadhams, pp. 418–422 „Billie Jean nem létezett. A dalban szereplő lányt azokról a lányokról mintáztam, akik a bátyáimat zaklatták éveken át. Sosem értettem, hogy mondhatja valaki, hogy gyereke van egy férfitól, ha nem igaz” – írja Michael Jackson Moonwalk című könyvében (1988).Jackson, pp. 192–194
Jackson életrajzírója, J. Randy Taraborrelli szerint a dalt egy 1981-ben történt eset ihlette. The Magic & The Madness című könyvében Taraborelli leírja, hogy egy fiatal nő levelet írt Jacksonnak, melyben azt állította, ikrei egyike az énekestől van.Taraborrelli, pp. 223–224 Jackson, aki gyakran kapott leveleket nem teljesen normális rajongóktól, sosem találkozott a nővel, és nem válaszolt a levélre, a nő azonban továbbra is zaklatta levelekkel, melyekben szerelmet vallott neki, és azt kérdezte, Jackson miért nem törődik a gyerekével. Az énekest annyira zavarták a levelek, hogy rémálmai voltak tőle. Később a nő képet küldött neki saját magáról és egy fegyverről, és azt írta, megöli magát és a gyereküket, és kérte Jacksont, hogy ő is legyen öngyilkos, hogy következő életükben együtt legyenek. Jackson anyja ellenkezése ellenére kiakasztotta a nő képét az ebédlőben. A nőt később kórházba vitték pszichiátriai gyógykezelésre.
Felvételek Jackson kijelentette, hogy amikor megírta a dalt, már tudta, hogy sikeres lesz. „Egy zenész felismeri, miből lesz sláger. Amiben úgy érződik, minden a helyén van. Ami elégedetté tesz és jó érzéssel tölt el. Ezt éreztem a Billie Jeannel kapcsolatban; amikor megírtam, már tudtam, hogy nagy siker lesz.” Annyira elmerült a dalban és a rajta való gondolkodáson, hogy egyszer nem vette észre, hogy kigyulladt a kocsija, és egy barátjával együtt lángoló autóban utazott, míg egy motoros nem figyelmeztette.
thumb|left|Quincy Jones producernek eleinte nem tetszett a Billie Jean Jackson nehezen tudott megegyezni a dal producerével, Quincy Jonesszal, aki gyengének érezte a dalt és nem akarta, hogy felkerüljön az albumra. Meghallgatta a demófelvételt és nem tetszett neki a basszus.Halstead, pp. 36–37 A 29 másodperces bevezetőt is ki akarta vágni, mert abban az időben hosszúnak számított, Jackson azonban ragaszkodott hozzá. „Azt mondtam: Michael, az intrónak mennie kell” – idézte fel később Jones. „Azt felelte: 'De hát ez a legjobb az egészben! (…) Ettől perdülök táncra.' És ha valamire Michael Jackson azt mondja, táncra perdül tőle, mi többiek jobb, ha elhallgatunk.” Jones azt is szerette volna, ha a dal címét megváltoztatják Not My Loverre (a refrén szövege: Billie Jean is not my lover – „Billie Jean nem a szeretőm”), mert félt, hogy az emberek azt fogják hinni, Billie Jean King teniszezőről van szó benne. Jackson nem volt hajlandó változtatni a címen, és szerette volna, ha Jones mellett ő is a dal producere lehet, mivel úgy érezte, már a demóváltozat is pont úgy hangzott, mint a befejezett dal. Emellett extra részesedést is kért a dal utáni bevételből. Ezen több napra összeveszett Jonesszal, aki egyikbe sem egyezett bele.
Jackson egyetlen felvétel alatt énekelte fel a dalt, előtte minden reggel gyakorolt. Tom Scott dzsessz-szaxofonos lyriconon játszott. Louis Johnson basszusgitáros minden egyes gitárján végigpróbálta a dalt, mire Jackson döntött, egy Yamaha gitárra esett a választása. Greg Phillinganes volt a billentyűs. Később azt mondta a dalról, hogy „minden szinten menő: ritmusban, hangzásban is, a hangszerelés annyira minimális, hogy mindent hallani lehet. A dallama is menő, a szövege is, az ének is. Hatással van rád fizikailag, érzelmileg, még lelkileg is.”
David Williams gitárszólóját a stúdióban sehogy nem sikerült a kellő hangzással felvenni. A végleges változatban az a verzió szerepel, amit Jackson otthoni stúdiójában vettek fel a demóhoz. A dalt Bruce Swedien keverte, kilencvenegyszer, ami szokatlan tőle, mert rendszerint már az első változattal beéri. Miután megbeszélték a dolgot Jacksonnal, a második változat mellett döntöttek. Jones azt mondta Swediennek, alkosson olyan dobhangzást, amilyet még senki nem hallott. Azt mondta, adjon hozzá egy újabb elemet: a „hangzásbeli egyediséget”. „Építettem egy dobplatformot és terveztem pár különleges apróságot, például basszus dobfedelet és egy lapos fadarabot a pergődob és a lábcin közé. (…) Kevés olyan dal van, amit az első pár dobütésből fel lehet ismerni. De azt hiszem, a Billie Jean ilyen – és ezt a hangzásbeli egyediségnek tulajdonítom.”
Zene A Billie Jean műfaja dance-pop és R&B. Standard dobütemmel kezdődik: lábdob, pergődob és lábcin, és alig van benne visszaverődés. Ez a ritmus változatlanul ismétlődik az egész dalban. Négy ütem után megszólal az ismétlődő basszus.
A szöveg arról szól, hogy Billie Jean csábító táncával mindenki figyelmét felhívja magára, majd a hálószobába csalogatja Jacksont. Jackson hangterjedelme magas baritontól falzettig terjed, és rendszerint olyan dallamokat írt, amelyeket ebben a hangterjedelemben tud énekelni; a Billie Jeanben hangja tenor és mély falzett között mozog. A refrén utolsó sorában egy teljes oktávot kiénekel.
A dal F# moll, ritmusa 117 BPM. Az első refrén után csellóra emlékeztető szintetizátor szólal meg a harmadik és negyedik versszak elején is. Mikor az a sor jön, hogy a kisbaba szeme hasonlít Jacksonéra, megszólal a háttérben egy „jaj, ne!”
Megjelentetése és fogadtatása A Thriller 1982. december 1-jén jelent meg, és nagy sikert aratott a kritikusok és a zenehallgatók körében is.Taraborrelli, p. 222 A Billie Jean 1983. január 1-jén jelent meg, az album második kislemezeként, Jackson és Paul McCartney duettje, a The Girl is Mine után.Halstead, pp. 37–38George, p. 39 A dal listavezető lett a Billboard Hot 100 slágerlistán, és hét héten át állt az első helyen. Három hét múlva a Billboard R&B-slágerlistájának első helyére is felkerült, itt Jacksonnak ez a dala érte el leggyorsabban az első helyet az 1970-es ABC, The Love You Save és I’ll Be There óta. Kilenc hétig maradt az első helyen, majd a The Gap Band Outstanding című dala szorította le. A Billie Jean a 9. helyig jutott a Billboard Hot Adult Contemporary Tracks slágerlistáján. Listavezető lett az Egyesült Királyságban is. A Billie Jean és a Thriller ugyanazon a héten vezették a kislemez- és az albumslágerlistát az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is, ami nem sokaknak sikerül. A dal az USA-ban 1983 harmadik legtöbb példányszámban elkelt kislemeze volt, az Egyesült Királyságban a kilencedik. Listavezető lett Spanyolországban és Svájcban, és az első tízbe került a slágerlistán Ausztriában, Olaszországban, Svédországban és Új-Zélandon.
A Rolling Stone-nak írt kritikájában Christopher Connelly így jellemezte a Billie Jeant: „erőteljes funkszám, üzenete nyersebb nem is lehetne: „azt mondja, én vagyok az igazi / de a gyereke nem tőlem van”. Connelly szerint a dal „szomorú, szinte gyászos, de Jackson érzéseit ütős elszántság hangsúlyozza”. A Blender magazin szerint a dal az egyik „legkülöncebb, pszichológiailag legterheltebb, legbizarrabb dolog, ami valaha is kikötött a rádió népszerű dalai közt”. „Ijesztően komor, lüktető, portyázó macskára emlékeztető basszussal, ostorcsapásra hasonlító dobokkal és kísérteties vokállal, ami kitölti a tágas helyet a billentyűsök és gitárok hangja közt. (…) Öt perc hosszú idegösszeomlás ritmusra”. A Stylus Magazine szerint a dal „a fekete-fehér filmek egyik legjobb átvitele a popzenére, a végén nincs megoldás, csak egy egyedülálló anya és egy önző, gondatlan gazember.” A Thriller 25-ről írt kritikájában az AllMusic kijelentette, hogy a Billie Jean futurisztikus funkhangzása megdöbbentő volt. A dalt Jackson életrajzírói is dicsérték. Nelson George szerint Jerry Hey elrendezése veszélyes hangulatot adott a dalnak. J. Randy Taraborrelli szerint Quincy Jones más dalaihoz képest „sötét és ritkás”.George, p. 23
A Billie Jean számos díjat elnyert. Az 1984-es Grammy-díjkiosztón rekordnak számító nyolc jelölésből két díjat is elnyert: a „legjobb R&B-dal” és a „legjobb R&B-előadás férfi előadótól” kategóriában. Elnyerte a Billboard Music Awardot legjobb dance/disco 12" lemez kategóriában, és a magazin olvasóinak szavazata alapján az 1980-as évek legjobb dala lett. Az American Music Awards legjobb pop/rock kislemez, illetve a Cash Box legjobb pop kislemez és legjobb fekete kislemez díját is elnyerte.
A dal a Canadian Black Music Awards „legjobb külföldi kislemez” díját is elnyerte, és megkapta a Black Gold díjat az év kislemeze kategóriában. 1984-ben megkapta a National Association of Recording Merchandiserstől a legmagasabb példányszámban elkelt kislemeznek járó Gift of Music díjat. 1989-re platinalemez lett az Egyesült Államokban, több mint egymillió eladott példányszám után.Halstead, pp. 38–40George, pp. 39–43 Internetes letöltések alapján 2005-ben lett aranylemez, miután több mint félmillióan töltötték le. 2010 szeptemberéig az USA-ban a dalt 1 964 000-en töltötték le.
1983-ban Lydia Murdock válaszdalt énekelt Superstar címmel, melyben a nő szemszögéből mutatja be a történteket („I'm Billie Jean, and I'm mad as hell” – „Billie Jean vagyok, és pokoli dühös”). A dal sikert aratott Kanadában és az Egyesült Királyságban.
Promóció Videóklip A Billie Jean videóklipje volt az, ami az akkor még új és meglehetősen ismeretlen MTV zenecsatornát népszerűvé tette. Ez volt az egyik első videóklip fekete előadótól, amit a csatorna rendszeresen sugárzott; korábban úgy vélték az MTV-nél, hogy a feketék zenéje „nem eléggé rock”.Campbell, p. 58 A videóklipet részben a Somebody Up There Likes Me című film ihlette, rendezője pedig Steve Barron lett. A klipben egy lesifotós követi Jacksont, de soha nem éri utol, és amikor lefényképezi, Jackson nem jelenik meg a képen. Jackson eltáncol Billie Jean hotelszobájáig, és lába nyomán világítani kezdenek a járda kövei. Jackson egy ugrás után lábujjhegyre érkezik. Mikor elér a szállodába, felmegy a lépcsőn Billie Jean szobájába, és a lépcsőfokok is világítani kezdenek lépte nyomán, majd egy kiégett „Hotel” felirat is. A lesifotós megérkezik, és látja, hogy Jackson eltűnik Billie Jean ágyában. A rendőrség ezután letartóztatja a fotóst, amiért Billie Jean után leskelődik. Jackson fekete bőrnadrágot, rózsaszín inget és vörös csokornyakkendőt visel a klipben, ezt Amerika-szerte utánozták a gyerekek. A New Jersey állambeli Bound Brook Középiskola a diákok tiltakozása ellenére megtiltotta, hogy bárki is fél pár fehér kesztyűt hordjon, ahogy Jackson tette, amikor a Motown 25: Yesterday, Today, Forever című műsorban előadta a dalt.