A Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Levéltára (2012−2022 között Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára, korábban Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára) a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun vármegyei tagintézménye. Az ország ma működő megyei archívumai közül az egyik legfiatalabb: 1950-ben jött létre, Bács-Kiskun megye létrehozásával egy időben, központi épülete 1995-ben épült fel a kecskeméti Klapka utcán. Számos névváltozat után mai nevét 2023 óta viseli.
Állami fenntartású nyilvános levéltár, mely fő feladataként az illetékességi körébe tartozó, közfeladatot ellátó szervek (pl. önkormányzatok és azok által fenntartott intézmények, bűnüldöző hatóságok stb.) iratait gyűjti, megőrzi és feldolgozza, valamint az irattáraikat, iratkezelésük szabályszerűségét ellenőrzi. Kiemelt feladata továbbá a levéltári anyag kutathatóságának biztosítása és az ügyfelek igény szerinti tájékoztatása az itt őrzött dokumentumokkal kapcsolatosan. Az intézmény ugyanakkor tudományos műhely is, a megye és települései múltját feltáró helytörténeti kutatások fontos központja.
Kecskeméti, Klapka utca központja mellett egy külső telephelye is működik a megyeszékhelyen, a Katona József tér 8. alatt, illetve három fióklevéltára is működik a megye más nagyobb városaiban: Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason és Baján. Az öt telephelyen mintegy két tucatnyi munkatárs végzi a ma már több mint folyóméternyi iratanyag őrzését, feldolgozását és tartalmuk közkinccsé tételét.
Története 1950. február 1-jén alakult meg, ugyanakkor, amikor – az egykori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli részeinek és Bács-Bodrog vármegye országhatáron belül maradt területeinek egyesítésével – megtörtént Bács-Kiskun megye (a mai Bács-Kiskun vármegye megszervezése. Kezdetben Bács-Kiskun Megye Levéltára néven a kecskeméti városházában működött. A levéltárak államosítása után egyesült Kecskemét Város Levéltárával, és egy darabig a Bács-Kiskun Megyei Közlevéltár, majd 1952-től a Kecskeméti Állami Levéltár nevet viselte. 1968-tól Bács-Kiskun Megyei Levéltár, 1992-től 2011-ig pedig Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára néven működött. 2012 októbere óta a Magyar Nemzeti Levéltár megyei illetőségű szervezeti egysége, mai nevén 2023 januárja – a korábbi vármegyerendszer újjáélesztése – óta működik.
A térségben a második világháborút megelőző időszakokban számos levéltár működött. A történeti feljegyzések az Alföld igen jelentős levelestáraként említik például Kecskemét archívumát, amely az 1707-es rác támadáskor „széjjelszóratott”. Baja első levéltárnokát 1846-ban nevezték ki, Bács-Bodrog vármegye levéltári hivatala pedig 1895-ben alakult alakult meg. Közös volt ezekben az archívumokban, hogy kizárólag egy-egy hivatali szervezet – az adott vármegye vagy város – iratait őrizték, zártan kezelve. A levéltárak 20. század közepi államosításával egyidejűleg kiszélesítették azok gyűjtőkörét, lényegében a megye területén működő összes közintézményre, és ettől az időszaktól kezdtek az archívumok közművelődési intézményekké alakulni, az ott elhelyezett iratanyagok széles körű kutathatóságának megteremtésével.
1950-ben még csak három fő dolgozott a kecskeméti városháza épületében megnyitott intézményben, ahol közel 2000 méternyi iratot őriztek. Mivel a gyűjtőkör kiszélesítése a városházi raktárak befogadó kapacitásának gyors ütemű csökkenésével járt együtt, 1964-ben az intézmény megkapta a Klapka u. 13-15. szám alatti volt Fűszért-raktár épületét. Ezt az épületet 1993-ban lebontották, helyére 1995-re épült fel a levéltár Klapka utcai csoportjának ma is helyet adó, Kecskemét utcaképéhez jobban illeszkedő épület. Az építkezés alatt átmenetileg az Izsáki úti Erzsébet laktanya adott otthont a Klapka utcai csoportnak. Az új épületet 1995. július 12-én adták át.
A kecskeméti központ fejlesztésével párhuzamosan a levéltár új részlegekkel is gyarapodott: 1953-tól a felügyelete alá került Kiskunfélegyháza város levéltára; 1987-ben a kiskunhalasi részleg, míg az addig önálló bajai 2008-től lett a megyei archívum része. Az iratok kezelését és a levéltári feladatokat 2026-os állapot szerint mintegy 20 szakalkalmazott – főlevéltáros, levéltáros és levéltári kezelő – látja el, akiknek a munkáját egy-egy gazdasági ügyintéző, könyvtáros és informatikus, valamint két kisegítő alkalmazott segíti. Az alkalmazottak döntő többsége a két kecskeméti telephely valamelyikén dolgozik, Kiskunfélegyházán és Baján 2-2, Kiskunhalason 1 fő állandó munkatárs fogadja a megkereséseket.Munkatársaink Bács-Kiskun Vármegyei Levéltár; hozzáférés: 2026. január 5.
Részlegek A levéltár több városban, több épületben működik. Kecskemét, Kossuth téri csoport (Kossuth u. 1., a városháza épületében). A Kossuth téri raktárhelyiségek őrzik Kecskemét 1950 előtti iratait, a volt mezővárosok közül Dunapataj, Kunszentmiklós és Szabadszállás iratanyagát, illetve az egykori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyétől Bács-Kiskunhoz került terület iratképzői (állami és egyházi szervek, intézmények és családok) által keletkeztetett iratokat. A levéltár tematikus gyűjteményeinek dokumentumai (képeslap-gyűjtemény, fotótár, térképtár) és a megyei anyakönyvi másodpéldányok gyűjteménye szintén itt nyertek elhelyezést. E csoport munkatársai kutató- és ügyfélszolgálatot egyaránt ellátnak, a kutatóterem sok szakmai rendezvénynek is helyszínt biztosít. Kecskemét, Klapka utcai csoport (Klapka u. 13-15.). E csoport kezeli a megyei törvényhatóságok, a megyében lévő községek és Kalocsa város levéltárát. Itt találhatók meg az 1945-től működött néphatalmi, önkormányzati szervek, államigazgatási területi szervek, jogszolgáltatási szervek, intézetek, intézmények, gazdasági szervek, testületek, egyesületek, egyházi szervek, családok, személyek levéltárba került iratanyagai. A Klapka utcai csoport munkatársai végzik továbbá a levéltár illetékességi körébe tartozó iratképző szervek iratkezelésének ellenőrzését és -selejtezésének engedélyezését. Az épületben kutatóterem és ügyfélszolgálat, valamint szakkönyvtár működik, az első emeleti folyosó gyakran időszaki kiállítások színtere is. Kiskunfélegyházi Fióklevéltár (Kossuth u. 1., a városháza épületének II. emeletén). 1953 óta működik, a városi levéltár jogutódjaként. A részleg raktáraiban találhatók a Jászkun Kerület Kiskun Kapitányságának iratai, a város és az egykori kiskunfélegyházi járás területén keletkezett feudális, polgári és legújabb kori dokumentumok, önkormányzati, területi államigazgatási, gazdasági, jogszolgáltatási és egyházi szervek, intézetek, intézmények és testületek, családok és személyek iratai. Kutató- és ügyfélszolgálattal, illetve kézikönyvtárral is rendelkezik. Kiskunhalasi Fióklevéltár (Dr. Nagy Mór utca 12–14.). A Kiskunhalashoz köthető irategyüttesek őrzési helye; itt találhatók a város és az egykori kiskunhalasi járás területén, a feudális, a polgári és legújabb korban keletkezett dokumentumok: önkormányzati, területi államigazgatási, gazdasági, jogszolgáltatási és egyházi szervek, intézetek, intézmények és testületek, családok és személyek iratai. A részleg kutatóteremmel rendelkezik. Bajai Fióklevéltár (Tóth Kálmán tér 7.). A Baja város területén keletkezett iratok kezelésének helye. 2008. november 1-jén kezdte meg működését az Eötvös József Főiskola épületében, jelenlegi helyére 2020 nyarán költözött, ahol kutatóterme is működik.
A levéltár iratanyagának jellemzőiIratanyag leírása Bács-Kiskun Megyei Levéltár, hozzáférés: 2026. január 5. Az intézményben található iratanyag gerincét a megyében fekvő nagyobb városok (Kecskemét, Baja, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kalocsa) és néhány nagyközség (Dunapataj, Szabadszállás, Kunszentmiklós) 1950 előtti levéltárai, valamint a tanácsi korszak megyei, járási és községi szintű közigazgatási iratai alkotják. A megyei közigazgatás feudális és polgári kori iratai viszont hiányoznak a levéltárból, hiszen az egykor Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozott települések igazgatási iratai a Pest Megyei Levéltárban maradtak, míg Bács-Bodrog vármegye korai időszakának fennmaradt dokumentumai a Vajdasági Levéltárban találhatók. Bács-Bodrog vármegyéből mindössze az 1945 és 1950 közötti évekből származó, kis mennyiségű iratanyagot őrzi az intézmény.
Kecskemét a török hódoltság időszakában is csaknem önálló közigazgatással és bírói jogkörrel rendelkezett, így kiterjedt levelezést folytatott a mindenkori földesuraival, a megyei közigazgatás vezetőivel, illetve a környék jelentősebb településeivel is. Emiatt már nagyjából 1600-tól komoly levéltára alakult ki, amely ugyan 1707-ben jelentős károkat szenvedett, de így is fontos a korszak történelmének feltárásához. Súlyos veszteségeket szenvedett el a levéltár a második világháború alatt, mivel 1944-ben a céhes iratok többségét és a tanácsi jegyzőkönyvek eredeti példányait a bombázások elől Koháryszentlőrinc egyik majorjába vitték, ahol azok elpusztultak.
A város – és egyben az intézmény – legrégibb irata a Szegedről áttelepült ötvösök céhének 1557. évi szabályzata. 1599-től maradtak meg tanácsi, 1633-tól adópénztári, 1667-től számvevői iratok; ezek, illetve az 1663-tól fennmaradt számadási lajstromok a korabeli gazdasági élet, a közigazgatás és bíráskodás történetére nézvést is értékes források. Összefüggő irategyüttesek azonban csak 1718-tól maradtak fenn; közülük bőségük tekintetében kiemelkednek a II. Rákóczi Ferenc-féle és az 1848–49-es szabadságharcokra vonatkozó anyagok.
Baja város 1848 előtt földesúri hatalom alatt állt, csak 1873-ban elnyerte a törvényhatósági címet, levéltára pedig az idők során sok viszontagságon ment keresztül. A szabadságharc előtt leégett, így legkorábbi jegyzőkönyvei csak 1724-től, folyamatos irategységei pedig csak 1850-től maradtak ránk. Több költöztetésen is átesett, ezért iratanyagát csak 1952 után kezdték rendezni, ma már azonban jól kutatható.
Kiskunfélegyháza a török időkben elnéptelenedett és csak 1743-ban települt újjá; a 18. század közepétől bő 120 éven át a Kiskunság központjának számított. Levéltára az újjátelepítéstől szinte teljes épségében megmaradt – a háborúk sem hagytak az állományában számottevő nyomot –, csak egy szakszerűtlen selejtezés tett benne komolyabb kárt, 1885-ben. Legértékesebb anyagai a feudális kortól, 1744-től rendelkezésre álló tanácsi, illetve a polgári korból származó képviselő-testületi és polgármesteri iratok, de említésre méltó még a városi egyesületek alapszabályainak gyűjteménye is.
Kiskunhalas a hódoltság alatt is jelentős település maradt, 1753-ig a Kiskunság központjának tekintették. Levéltárában a legrégebbi tanácsi iratok 1696-től állnak rendelkezésre, de a második világháború jelentősen károsította az archívumot. Gyűjteményében jelentős értéket képvisel a már említett tanácsi irategyüttes, illetve a polgármesteri hivatal polgári kori anyagai.
Kalocsa története gyakorlatilag az államalapítással egyidős, hiszen már abban az időszakban érseki székhely lett. A török invázió alatt azonban a város elpusztult – csak 1686 után települt újjá – és levéltárának döntő része is elpusztult. Innen származó, összefüggő irategyüttesek csak 1880-tól állnak a kutatók rendelkezésére.
Az egykori mezővárosok közül néhány nagyon gazdag levéltári anyagot őrzött meg. Ilyen például Dunapataj, melynek iratai a 17. századig nyúlnak vissza, és több mint 70 iratfolyómétert tesznek ki. Tanácsi iratok 1674-től, a mezőváros bírájának iratai 1668-tól, gazdasági iratok 1760-tól, úriszéki iratok pedig 1761-től maradtak fenn. Kunszentmiklós levéltára hézagosan a 17. század végétől, folyamatosan a 18. század második felétől érhetők el. Ugyancsak a 18. századtól találhatók a levéltárban forrásanyagok – viszonylag nagy bőségben – Ordas történetére vonatkozóan. Szabadszállás levéltári anyaga a 17. század végétől tudósít a község életéről; ebben az egyik legkutatottabb iratcsoport Petőfi Sándor családjáról tartalmaz adatokat.