Zborói Hatala Péter (Tótmegyer, 1832. február 17. – Marosvásárhely, 1918. február 12.) hittérítő, nyelvész, orientalista, teológiai doktor, egyetemi rendes tanár, a Petőfi Társaság tagja.

Élete

A felvidéki Tótmegyeren született, ahol apja Károlyi István gróf gazdatisztje volt. A gimnáziumot Szombathelyen kezdte, s a felsőbb osztályokat és a bölcseletet Pesten hallgatta. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt bevonult a honvédek közé és tüzérként szolgált a világosi katasztrófáig, amikor is fogságba esett. (Tizedesként szolgált Kmety hadosztályának gyalog ütegénél. Harcolt a csornai és ihászi ütközetben.) Onnan kiszabadulván, a papi pályát választotta, s az esztergomi főegyházmegye növendékpapjai közé vetette föl magát. Innen később a pesti egyetemre a teológia hallgatására küldték.

1855. március 14-én Esztergom főegyházmegyei áldozópappá szentelték föl. Néhány évig káplán volt Nyergesújfalun és Hédervárott. 1856-ban teológiai doktorrá avatták. 1857–60-ban mint hittérítő járt Palesztinában. Innen visszatérvén, 1861-ben tanár lett az esztergomi papnevelőintézetben. 1866-tól a pesti egyetemen a sémi nyelvek tanára volt. 1872–73-ban rektorként is tevékenykedett. 1869–70-ben a római egyetemes zsinat alatt hosszabb ideig tartózkodott a Vatikánban, ahol alkalma nyílt az ott napirenden levő kérdéseket közvetlen közelről tanulmányozni, s e tanulmányok a későbbi római határozatok után számára irányadók lettek. A katolikus kongresszuson az esztergomi papság egyik képviselője volt, és a kisebbség elveit osztotta.

1874-ben a római katolikus vallást elhagyta és az unitárius vallásra tért át. Öt nappal 86. születésnapja előtt, Marosvásárhelyt hunyt el.

Munkái

Önálló kötetekben Theses ex universa theologia quas in c. r. scientiarum universitate pestiensi publice defendendas suscepit. Pestini, 1856 Vezérlapok a szent földre, vagyis tapasztalásból merített tanácsok az út kezdetére, folytatására s bevégzésére, az útba eső jelesebb helyek, nevezetességek s a szent helyek leírásával a magyar zarándokok kedveért. Pest, 1857 Az ó- és újszövetségi szentirás, a Vulgata szerint, figyelemmel az eredeti szövegre, Díszkiadás 230 külön képpel és díszrajzokkal. Pest, 1869 (Kiadta Riedl Szendével) A tudomány szabadságáról; Egyetemi Ny., Buda, 1872 A moral viszonya a valláshoz. Rectori beszéd. Pest, 1874 Az én hitvallásom. Bpest, 1875 Arab nyelvtan, olvasókönyv és szótár, tekintettel a főbb sémi nyelvágakra és az élő nyelvre. Bpest, 1877 Mohammad élete és tana. Bpest, 1878 Online Az erkölcs, a vallás és a polgári házasság; Magyar Ny., Budapest, 1894 Ötven év előtt. 1848-iki márczius 15-től Világosig; Országos Központi Községi Ny., Budapest, 1898 A jogos socialismus; Gross, Budapest, 1898

Folyóiratokban és hírlapokban Költeménye jelent meg a pesti kegyesrendiek gimnáziumában a költészetet tanulók Zsengemutatványaiban (Pest, 1847). Cikkei a Religióban (1857. I. Tudósítások az ausztriai zarándokokról, II. Jeruzsalem, 1858. Szent föld, 1859. I. Beitdsalla, 1861. Tábor hegyén, A bold. szűz Máriának sírja a Jozafat-völgyben), a Népnevelők Közlönyében (1857. A kath. néptanító és a vallás szelleme), a Magyar Sionban (1863-65. Négy év a szentföldön, tanulmány és tapasztalás után, 14 közlemény, 1864. Magyar keresztesek 1217-1218, 1866. Pécsváradi Gábor, szent Ferencz-rendi szerzetesnek utazása a szentföldön 1514ben), az Egyházi Lapokban (1867. Az izraeliták utolsó napjai Egyptomban, Az Úr Jézus születési barlangja Bethlehemben, Püspökválasztás a kereszténység első századaiban, 1868. Hogyan értelmezendő az egyháznak, a szent írás isteni eredetéről szóló dogmája. 1869. Jákob jövendölése), a Kath. Néplapban (1869. A sionhegyi apáczák árvaháza Jeruzsálemben), a Havi Szemlében (1869. Az ős evangelium, 1878-79, A mesék ős hazája, 1880. A zsidók Palesztinában, Afrikából), egyházpolitikai czikkek a Honban (1873-75.) és a Neues Pester Journalban (1873-74.), a Magyar Tanügyben (II. 1873. A lelkészek képzése Poroszországban), a Magyarország és a Nagyvilágban (1875. Keleti képek), a Petőfi Társaság Lapjában (1877. Zohairnak, az Abi-Szolme fiának Moallakat, kaszidetje, arabból prózában ford., irodalomtörténeti bevezetéssel, 1878. Adós és hitelező, kalmár és vevő az arab beduin költészetben, prózában ford.), az Otthonban (1875. A Messiás országa), az Életképekben (1876. Oktatás a Kaduri könyvéből a jogtudományról, fordítás arabból, A királyok kincstára, ford. arabból), az Egyetemes Philol. Közlönyben (1877. A pún szöveg Plautus Poenulusában, 1886. A zsoltárkönyv), a Koszorúban (1879. Az iszlam és a civilisatió, Jésus az iszlam szerint, 1880. Nők az iszlamban, 1881-82, Názáretbe és Lorettóba, Mekkába, A moszlim szentek, 1883. A szentsír templomában), a Keresztény Magvetőben (1881-től), a lőcsei Albumban (1882. Beitdsálától Hebronig), az Új Községi Közlönyben (1883. Közigazgatás ázsiai Törökországban), a Magyar Salonban (II. 1884-85. Rómából, IV. 1890-91. Négy év a szentföldön), az Ország-Világban (1885. Budavár ostrománál), a Hétben (1891. A nagy hét Jeruzsálemben), az Érsekujvár és Vidékében és egyéb vidéki lapokban (Bethlehemben).

Szerkesztette Budapesten az Egyházi Lapok c. havi füzeteket 1867. máj.–1868. jan. (Bodnár Zsigmonddal együtt), a Szabad Egyház c. politikai napilapot 1869. júl. 15-től 1872. jún. 29-ig (Prileszky Tádéval) és ennek folytatását a Szabad Sajtót 1872. júl. 2-tól dec. 31-ig gróf Csáky Gyulával és 1873. jan. 1-től márc. 29-ig, mikor megszűnt, Rózsaági Antallal, a Katholikus Reform című egyházi és tanügyi hetilapot szerkesztette, s kiadta 1873. ápr. 6-tól júl. 30-ig.

Jegyzetek

Források

Magyar katolikus lexikon

Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc katonái Kategória:Magyar nyelvészek Kategória:Marosvásárhelyiek Kategória:Tótmegyeriek Kategória:1832-ben született személyek Kategória:1918-ban elhunyt személyek Kategória:Márciusi ifjak Kategória:Magyar rektorok Kategória:Magyar tüzérek