Herbich Ferenc (Pozsony, 1821. január 15. – Kolozsvár, 1887. január 15.) bölcseleti doktor, geológus, az Erdélyi Országos Múzeum őrsegéde, egyetemi magántanár.

Élete jobbra|bélyegkép|Herbich Ferenc:Székelyföld földtani térképe, (1878) Középiskoláit Czernowitzban végezte, s minthogy atyja, szintén Herbich Ferenc, aki katonaorvos volt és mint botanikus Bukovina flórájának ismertetése körül a tudományban is jó nevet hagyott hátra, saját pályájára szánta. Miután fia Czernowitzban a középiskolát elvégezte, a bécsi Josefinumba küldte, ahol 1840-41-ben orvosi tudományokat tanult. Vágya azonban a bányászat és geológia felé hajtotta, s azért Selmecre ment, ahol 1841-44-ben elvégezte a bányászati s erdészeti tanfolyamot. 1845-től 1854—ig Bukovinában szolgált mint bányatiszt és művezető, ahol is szabad idejét Bukovina ásványainak vizsgálatával töltötte.

1854-ben Erdélybe ment, ahol a szentkeresztbányai s fülei vasműveknél (1859-ig, majd a bélabányai királyi és magántársulati rézbányaműnél) mint bányanagy és igazgató működött, s ez idő alatt szülőhazája földét folytonosan tanulmányozta. Ekkor fedezte föl az Olt szorosának változatos másodkori tömegkőzeteit és kövületekben gazdag helyeit. 1858-ban Füléből nagyobb tanulmányutat tett Németországon át Belgiumig, mely alkalommal Tübingenben Quenstedt tanártól igen becses paleontológiai- és Krantztól Bonnban szép kőzettani tárgyakat szerzett és hozott magával, melyek később galíciai, bukovinai s kelet-erdélyi tárgyakban gazdag gyűjteményével együtt az erélyi múzeum birtokába jutottak. Balánbányáról kutató szelleme a ditrói s borszéki hegységekbe, továbbá a Nagy-Hagymás hegységbe vitte őt. Ott 1859-ben a kék sodalithoz hasonló nephelinsyenitet (vagyis ditroitet) fedezte fel, mire az ő bő gyűjtési alapján ismerkedett meg a tudományos világ ezen érdekes kőzetekkel. 1861-ben Cotta Bernát tanárt kalauzolta Erdély hegységeiben. A nagy-hagymási hegységben szintén ezen időben fedezte fel azokat a gazdag másodkori kövülethelyeket, melyeket később a tudomány javára kizsákmányolt.

1869. október 1-jén az Erdélyi Országos Múzeumhoz ment őrsegédnek, s ettől fogva egészen a tudomány szolgálatába szegődött. A múzeum föld- és őslénytani gyűjteményének nemcsak saját gyűjteményével gazdagítása, hanem szakszerű rendezése, mondhatni újjáteremtése az ő érdeme. Összegyűjtvén Erdély eruptív kőzeteit, az 1873. évi bécsi világkiállításon 1500 gyönyörű példányból álló gyűjteményt mutatott be; csak így lehetett neki Erdély földtani térképét elkészíteni az eruptív kőzetek elterjedésének kimutatása céljából. Az 1870-75. években az akkor még ifjú magyar királyi földtani intézetnek szentelte tevékenysége egy részét, amennyiben mint ideiglenesen alkalmazott segédgeológus Erdély keleti részének átnézetes fölvételével bízták meg. 1875-ben a kolozsvári egyetem bölcseletdoktorává avatta s magántanárrá habilitálta az osztrák-magyar birodalom földtani viszonyainak előadására. 1879-ben a közös pénzügyminisztérium két évre, császári és királyi bányatanácsosi címmel, Bosznia-Hercegovina számára bányaügyi előadóvá nevezte ki; mely sikeres működéséért kapta a Ferencz-József lovag-rendjelt.

Az 1882. február 3-ai mocsi meteorithullás alkalmakor Herbich érdeme, hogy a legnagyobb 35-70 kilogrammos meteorkő az erdélyi múzeumba jutott. 1882-84-ben Erdély új földtani térképének elkészítésében a törcsvári és ojtozi szorosok közti Kárpátok felvételét ő eszközölte. 1884-ben állította össze az erdélyi múzeum számára az imént említett Kárpátterületnek teljes kőzetgyűjteményét, mely aztán 1885-ben az országos kiállításon is szerepelt. A bécsi császári és királyi birodalmi földtani intézet levelezője, a magyar földtani társulat és a cherbourgi Société nationale des Sciences naturelles levelező-, a bukovinai Verein für Landeskultur und Landeskunde és a nagyszebeni természettudományi társulatnak rendes tagja s az erdélyi múzeum-egylet alapító tagja volt. Meghalt 1887. január 15. Kolozsvárt. Budapesten a természettudományi társulat február 9-ei közgyűlésén és Kolozsvárt az erdélyi múzeum-egylet közgyűlésén február 20-án Koch Antal egyetemi tanár tartott fölötte emlékbeszédet.

Írásai

Cikkei a Hingenau Zeitschrift f. Berg- u. Hüttenwesenjében (1859. Über die Braunkohlenformation in Ostsiebenbürgen, Über die Rotheisensteine von Alsó-Rákos und Vargyas); az Oesterr. Zeitschr. f. Berg- und Hüttenwesenben (1861. Die Urschieferformation der Ost-Karpaten und ihre Erzlagerstätten); a nagy-szebeni Verhandlungen und Mittheilungen für Naturwissenschaftenben (1862. Geologische Skizze von Borszék, 1865. Geologische Ausflüge auf den Butschetsch, 1866. Geologische Streifungen im Altdurchbruche zwischen Felső- und Alsó-Rákos, Geologiscbe Excursion nach Balánbánya und dem Vöröstó, nach Békás, Zsedánypatak u. s. w. 1868. Beiträge zur Paläontologie Siebenbürgens); az Erdélyi Múzeum-egylet Évkönyvéhen (VI. 1872. A kolozsvári javasolt artézi kútról, Basalt-obsidián, 1873. Az eruptív kőzetek beosztásáról Erdélyben), a bécsi Verhandlungen der k. R.-ben (1872. Beobachtungen aus dem östl. Siebenbürgen), az Erdélyi Múzeumban (II., IV., V. 1875. 1877. és 1878. Bányász-földtani észleletek Erdélyben), a Földtani Közlönyben (1877. Geologiai tapasztalatok az erdélyi Érczhegység keleti szélén) a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Értesítőben (1885. Paleontologiai adatok az erdélyi Kárpátok ismeretéhez, 1887. Az erdélyi keleti Kárpátok képződményeiről.)

Munkái

Beschreibung der bis jetzt bekannten Mineralspecies der Bukovina. Leipzig, 1859 Északkeleti Erdély földtani viszonyai. Pest. 1871 (M. kir. földtani intézet Évkönyvei I. 3. Németül is Uo.) A Székelyföld földtani és őslénytani leírása. Bpest, 1878. 36 kőnyomatú táblával, egy földtani térképpel (M. kir. földtani intézet Évkönyvei V. Németül is Uo.) Paleontologiai tanulmányok az erdélyi érczhegység mészkőszirtjeiról. Bpest, 1887 (M. kir. földtani intézet Évkönyvei VIII. 1. Németűl is. Uo.)

Jegyzetek

Források

További információk

Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002 Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János Csáky Károly: Jeles elődeink. 130 kisportré az egykor Hontban tevékenykedő neves személyekről. Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 2002 Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969 A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904 Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub

Kategória:Magyar geológusok Kategória:Pozsonyiak Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1821-ben született személyek Kategória:1887-ben elhunyt személyek Kategória:Születésnapjukon elhunytak