Az 1979-es Rust Never Sleeps Neil Young és a Crazy Horse koncertlemeze, melyet főleg a San Franciscó-i Cow Palace-ben rögzítettek, majd a stúdióban rájátszottak. A közönség hangját amennyire lehetett, eltüntették, de néhány helyen még így is hallatszik. Az album félig akusztikus, félig elektrikus, a nyitó- és záródal a Hey Hey, My My két különböző verziója.
Két nem koncertfelvétel szerepel a lemezen, a Sail Away és a Pocahontas, előbbit a Crazy Horse nélkül rögzítették.
Azonos címen megjelent egy filmváltozat is. 1979-ben a Rolling Stone magazin felmérésén az év albumának választották, míg 2003-ban a Minden idők 500 legjobb albuma listán a 350. helyre került, míg 2020-ban 296. volt. Szerepel továbbá az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.
Az album dalai
Közreműködők Neil Young – gitár, szájharmonika, ének Frank "Pancho" Sampedro – gitár, vokál (kivéve a Sail Away-t) Billy Talbot – basszusgitár, vokál (kivéve a Sail Away-t) Ralph Molina – dob, vokál (kivéve a Sail Away-t) Nicolette Larson – vokál a Sail Away-en Karl T. Himmel – don a Sail Away-en Joe Osborn – basszusgitár a Sail Away-en
Fordítás
Jegyzetek
Kategória:1979 nagylemezei Kategória:Minden idők 500 legjobb albuma (Rolling Stone magazin)