A Tábor-hegyi-barlang a Budai-hegység dolomitban kialakult második leghosszabb barlangja. 2011-ig a leghosszabb volt, amíg meg nem találták a Királylaki-barlangot. Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. Régészeti szempontból jelentős barlang.
Leírása
A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, Budapest III. kerületében, erdőben, a Tábor-hegy meredek, sziklás, keleti oldalában, 311 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A vasráccsal ellátott bejárata előtt kilátóteraszt alakítottak ki, ahonnan jól lehet látni Óbudát.
Az Erdőalja útnál kezdődő, zöld Ω, azaz zöld barlang jelzésű turistaúton közelíthető meg a legkönnyebben. Ide a 137-es busszal lehet utazni. Az Erdőalja út 43. nevű megállónál kell leszállni. A megállótól kicsit vissza kell sétálni és itt látható az első jelzés. A jelzést követve lehet eljutni a barlangig. A másik lehetőség, hogy a Hármashatárhegyi útról, amelyen halad az Országos Kéktúra kék sáv jelzése, le kell térni a Fenyőgyöngye Vendéglő felől haladva a jobb oldalon lévő, zöld kereszt jelzésű útra, amelynek a neve Fekete salak út. A zöld kereszt jelzésű turistaútról ágazik le a zöld Ω jelzésű ösvény, amelyen szintén meg lehet közelíteni. A turistatérképek jelzik a bejáratát.
Tűzköves triász dolomitban található ferde tektonikus sík mentén alakult ki. Schreier Ferenc szerint úgy, hogy a dolomit a tektonikus törések találkozásánál annyira összemorzsolódott, hogy a leszivárgó vizek korrodáló hatására a repedések sziklaüreggé tágultak.
Bejárásához a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges. Bejáratának környéke elhanyagolt és szemetes, mert közel fekszik a lakott területhez és könnyen megközelíthető.
Előfordul a barlang az irodalmában Farkastoroki-barlang (Kordos 1984), Farkastoroki barlang (Páli 1954), Hármashatárhegyi-barlang (Kordos 1984), Hármashatárhegyi barlang (Bertalan 1976), Óbudai-barlang (Kordos 1984), Óbudai barlang (Kadić 1924), Táborhegyi-barlang (Pápa 1956), Táborhegyi barlang (Kadić 1921), Táborhegyi-sziklafülke (Láng 1958), Tábor-hegyi-sziklaüreg (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Táborhegyi sziklaüreg (Kadić 1919) és Táborhegyi üreg (Barcza, Thirring 1920) neveken is. 1976-ban volt először Tábor-hegyi-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában.
Kutatástörténet 1931-ig
A barlangról először, 1913-ban Horusitzky Henrik készített egy rövid leírást a Természettudományi Közlöny számára, egy olvasó kérésére. A leírás szerint az óbudai barlang a Hármashatár-hegy legalsó kúpja mellett lévő hegy oldalában, a völgy felett körülbelül 80–100 méterre nyílik és körülbelül 20–25 méter hosszú. Bejárata három–négy méter széles és két–három méter magas. A bejárat után egy hat–nyolc méter széles és 10–11 méter magas, kupolaszerű terem van, amelybe felülről is beszűrődik a világosság. A terem vége lejt és egy körülbelül egy méterre keskenyedő, nedves folyosóba vezet. Majd megint vízszintessé válik a talaj és tovább haladva, ismét a nyílás felé kanyarodik. 1919 augusztusában Kadić Ottokár mérte fel a sziklaüreget Som Imrével és a felmérés alapján Kadić Ottokár alaprajz térképet, hosszmetszet térképet és keresztmetszet térképet szerkesztett és rajzolt. Bekey Imre Gábor mutatta meg Kadić Ottokárnak a barlang helyét.
bélyegkép|262px|balra|A Tábor-hegyi-barlang helyszínrajza
Az 1919. évi Barlangkutatásban publikált és Kadić Ottokár által írt jelentésben meg van említve, hogy a Pál-völgyi-barlang kutatásának befejezése után 1919-ben a többi pál-völgyi és Budapest vidéki barlang, például a Táborhegyi sziklaüreg tanulmányozására és felmérésére került sor. A barlang felmérését a Pannonia Turistaegyesület Barlangkutató Szakosztály tagjai (Frölich Árpád, Bagyura János, Jilek Antal, Som Imre, Ruzitcska Gyula, Pürner József, Frei Hermán és mások) segítették. A barlangban a kutatás be van fejezve.
A jelentésből az is megtudható, hogy az Óbudai temető feletti Tábor-hegy meredek oldalában van a barlang bejárata. A sziklaüreg egy kis bejárati fülkéből, közepes előcsarnokból, folyosóból és hátsó üregből áll. A barlang mellett közvetlenül egy hasadék van. A barlang és a hasadék nagyon repedezett dolomitban keletkezett. Ásatásra nem alkalmas a barlang, mert nincs benne megfelelő mennyiségű kitöltés. Az 1919. évi Barlangkutatásban lévő, Scholtz Pál Kornél által írt beszámoló alapján Kadić Ottokárt Lóczy Lajos bízta meg, hogy a Budai-hegység barlangjait felmérje. Ebben a munkában a Pannónia Turista-Egyesület Barlangkutató Szakosztálya támogatta Kadić Ottokárt. A távolabbi barlangok közül a Táborhegyi sziklaüreg is fel lett mérve.
Az 1920-ban megjelent, Budapest Duna-jobbparti környéke című könyvben szó van arról, hogy meredek és köves ösvényen lehet felkapaszkodni ahhoz a sziklacsoporthoz, amelybe a Táborhegyi üreg mélyül. A barlang KÉK-re tekintő bejárata kis fülkébe vezet, melynek hátulsó alsó részében alacsony lyukon átbújva az előcsarnok érhető el. Az előcsarnok egy 5 m hosszú üreg, amely jobbra és balra kiszélesedik, teteje pedig részben összeomlott kőtuskókból áll. Ez az üreg NyDNy-i irányban egy lejtősen lefelé haladó és 10 m hosszú folyosóba vezet. A vége felé egyre jobban összeszűkülő és alacsonyodó folyosó hátulsó része jobbra fordul, majd nagyon alacsony lyukon keresztül ér a barlang hátulsó részébe, amely enyhén felfelé hajlik és KDK-i irányba tartó rókalyukkal ér véget. Közvetlenül a Táborhegyi üreg mellett van egy párhuzamos, 12 m hosszú és keskeny hasadék, amely kapcsolódik az előcsarnokhoz. A barlang és a mellette található hasadék nagyon repedezett dolomitban jöttek létre.
bélyegkép|262px|A Tábor-hegyi-barlang bejárata
Az 1920. évi Barlangkutatásban kiadott könyvismertetésben, amely a Budapest Duna-jobbparti környéke című könyvről szól, meg van említve, hogy a könyvben le van írva a Táborhegyi sziklaüreg. A Természet 1920. évi évfolyamában napvilágot látott, Kadić Ottokár által írt leírásban az olvasható, hogy a Budai-hegység dolomitjában lévő üregek közé tartozik a tábor-hegyi sziklaüreg. Az 1920. évi Turistaság és Alpinizmusban kiadott, a Budai-hegység 1:75 000 térképlapjának hibáit felsoroló közlemény szerint a barlang a Tábor-hegytől közvetlenül K-re van és hiányzik jelzése a térképen.
Az 1921. évi Turisták Lapja folyóiratban publikálva lett, hogy Kadić Ottokár beszámolt a fővárosi barlang kutatásáról az 1919. évi Barlangkutatásban. Az 1921. évi Barlangkutatás szerint 1921-ben befejeződött az Óbuda felett nyíló Táborhegyi barlang részletes leírása, amely jelenleg sajtó alatt van és meg fog jelenni folyóiratban nyomtatásban. Az 1924-ben megjelent, Budapest Duna-jobbparti környéke című kiadványban meg van ismételve az 1920-ban publikált könyv Táborhegyi üreget bemutató része.
Kadić Ottokár 1924-ben tette közzé a barlang térképeit és részletes leírását. A leírásban az olvasható, hogy a tábor-hegyi sziklaüreg, azaz az óbudai barlang nagyon repedezett dolomitban keletkezett. A barlang kialakulása arra bizonyíték, hogy dolomitban is kialakulhatnak barlangok. Az Óbudai temető feletti Tábor-hegy meredek oldalában található. Messziről is látható a barlang bejárata és a barlang körüli, omladozó dolomitrögök kopár csoportja. A barlang úgy érhető el legkönnyebben, hogy az óbudai villamosvasút végállomásától a temető melletti kocsiúton a Szent Donát-kápolnáig kell menni, ahonnan a baloldali dűlőútra térve a Tábor-hegy alján épült földművesházak felé kell menni. Ezeknél a házaknál kell megkeresni a meredek hegyoldalra vezető ösvényt, amely egyenesen a barlanghoz vezet. A barlang a Szépvölgyből is megközelíthető úgy, hogy a Kecske-hegy és a Remete-hegy közötti turistaúton a Hármashatár-hegy felé kell menni és a Tábor-hegy környékén, a meredek hegyoldalon le kell ereszkedni a barlanghoz.
A barlangbejárat kelet–északkeletre néz, három méter széles és három méter magas, amely a négy méter hosszú Bejárati fülkébe vezet. A fülke hátrafelé fokozatosan alacsonyodik és a hátsó, alsó részében egy méter széles és egy méter magas nyílással ér véget. Ezen átbújva egy nagy, nyugat–délnyugati irányban elhelyezkedő, öt méter hosszú, jobbra és balra kiszélesedő üregbe, az Előcsarnokba lehet jutni. Az Előcsarnok egy két méter mély fülkével bővül ki délkeleti irányba és az északnyugati szárnya menedékesen felfelé hajló, három méter hosszú falon át egy, az üreggel majdnem párhuzamosan haladó hasadékká válik. Az Előcsarnok 5,5 méter magas, a mennyezete a délkeleti fülke felé lehajlik és északnyugatra, a leírt fallal párhuzamosan felfelé halad és a hegytetőn van a vége. Az Előcsarnoknak a mennyezete csak részben szilárd szikla, a bejárat és a hasadék felé a tető összerogyott és egymásra rakódott, nagy kőtömbökből áll.
bélyegkép|262px|A Tábor-hegyi-barlang bejárata Bekey Imre Gábor 1924-es fényképén
Az Előcsarnokból nyugat–délnyugati irányban, meredeken lefelé egy 10 méter hosszú, elöl kettő, hátul alig egy méter széles Folyosó ereszkedik le az üreg belsejébe. A Folyosónak az elülső és a hátsó részében a mennyezet hirtelen lehajlik és ezért két részre, egy elülső és egy hátsó szakaszra osztja. Az elülső szakasz legnagyobb magassága 4,5 méter, a hátulsóé három méter. Ott, ahol a hátulsó, mennyezeti szikla alábukik, a Folyosó alja is hirtelen süllyed. Itt a felhalmozódott kőtömbökön kell lecsúszni és akkor következik a Folyosó hátsó szakasza. A Folyosónak a hátsó szakasza a bal oldalon egy kicsit tág lesz, azonban hátrafelé hirtelen alacsonyodik és északnyugati irányban, azaz jobbra egy fél méter alacsony résen, kőtörmelék között átvergődve lehet az üreg Hátsó részébe jutni. Ez egy nagyon alacsony, átlagosan egy méter magas, hat méter hosszú, három méter széles, menedékesen felfelé menő terem, amely a hátsó részében bővül egy kelet–délkeleti irányban haladó, szűk, négy méter hosszú és alacsony Rókalyukkal.
A Bejárati fülke, az Előcsarnok és a Folyosó elülső részének az alja mészkőtörmelékes agyag, a Folyosó hátsó szakaszának és a Hátsó üregnek az alját laza kőtörmelék fedi. Az Előcsarnokban lerakódott, kőtörmelékes agyag látszólag nem vastag és ezért az itt végzendő ásatás nem lenne nagyon eredményes. A barlang mellett néhány méterre, a barlang északi oldalán van a Hasadék. Ez a barlanggal majdnem párhuzamosan haladó, körülbelül 12 méter hosszú, átlagosan egy méter széles és felül nyitott repedés, amelynek kőtörmelékkel ki van töltve a legnagyobb része. A Hasadék középső része összefügg a barlang Előcsarnokával és a Hasadék is nagyon repedezett dolomitban jött létre. A barlang és a hasadék egy-egy, majdnem párhuzamosan, KÉK–NyDNy irányban haladó repedés mentén alakult ki. Az Előcsarnok és a Hátsó üreg egy-egy, észak–északnyugati – dél–délkeleti irányban menő hasadék mentén jött létre.
Mivel a sziklaüreg egy meredek hegyoldal nagyon repedezett sziklacsoportjában alakult ki, ezért a sziklaüreg elülső, közvetlenül a hegyoldal felett függő része indult pusztulásnak a leghamarabb, míg a Folyosó és a Hátsó üreg egyelőre még szilárdan áll. A mellette található, régen hasonló üreg viszont már teljes hosszában beomlott és jelenleg egy nyitott hasadék. Horusitzky Henrik Óbudai barlang néven ismertette a barlangot. Mivel a barlang Óbudának azon a részén helyezkedik el, amelyet az ott lakók Táborhegynek neveznek és a térképen is ez a hely neve, valamint ez nem egy nagy kiterjedésű barlang, hanem egy kis sziklaüreg, helyesebbnek és célszerűbbnek gondolta Kadić Ottokár, hogy a barlangnak Táborhegyi sziklaüreg legyen a neve. A tanulmányhoz mellékelt két ábrának az ábraaláírásai fel vannak cserélve. A publikációba bekerült egy Bekey Imre Gábor által készített fénykép, amelyen a barlang bejárata figyelhető meg.
bélyegkép|262px|balra|A Tábor-hegyi-barlang 1929-ben megjelent alaprajz térképe bélyegkép|262px|balra|A Tábor-hegyi-barlang 1929-ben megjelent hosszmetszet térképe bélyegkép|262px|balra|A Tábor-hegyi-barlang 1929-ben megjelent keresztmetszet térképe