Az 1989-es Disintegration a The Cure nyolcadik nagylemeze. Az album visszatérés a gothic rock hangzáshoz, amelyet az 1980-as évek elején hoztak létre. Robert Smith énekes, akire egyre nagyobb nyomás nehezedett az együttes sikere kapcsán, hallucinogén anyagokat kezdett használni, ami nagyban érintette a munkálatokat. A felvételek alatt Lol Tolhurst-öt, az együttes alapító tagját kirúgták a zenekarból, így nem játszott a lemezen.
Bár a kiadó attól félt, hogy az album kereskedelmi öngyilkosság lesz, az együttes kereskedelmi sikereinek csúcsa lett. Az Egyesült Királyságban a 3., az Egyesült Államokban a 12. helyig jutott. A Lovesong a 2. helyig jutott előre a Billboard Hot 100-on. A Disintegration máig a The Cure legeladottabb lemeze (több mint hárommillió példány), emellett a kritikusok is elismerték. A Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján a 326. helyre került. Szerepel továbbá az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.
Az album dalai
Közreműködők Robert Smith – ének, gitár, billentyűk, hathúros basszusgitár; producer, hangmérnök Simon Gallup – basszusgitár, billentyűk Porl Thompson – gitár Boris Williams – dob Roger O’Donnell – billentyűk Lol Tolhurst – "egyéb hangszerek", valójában nem vett részt a munkálatokban David M. Allen – producer, hangmérnök Richard Sullivan – hangmérnök Roy Spong – hangmérnök
Fordítás
Kategória:1989 nagylemezei