A fluxus (latin eredetű szó, jelentése: áramlás) a dadaizmus folytatásaként működő nemzetközi művészeti irányzat az 1960-as évek eleje óta. Rokon az akcióművészettel, a happeninggel, a képzőművészetet ötvözi az irodalommal, a zenével, a színházzal stb. Kifejezetten intermediális jelenség. Leginkább a kísérleti színházhoz áll közel, a művész által előre megtervezett esemény a művész közreműködésével, amelybe spontán módon a közönséget is igyekszik bevonni. Célja a művészeti élet és a hétköznapi élet, valamint a művész és a befogadó közti szakadék áthidalása. Ismertebb képviselői: John Cage, Nam June Paik, Tót Endre, Wolf Vostell. Hazánkban: Erdély Miklós, Halász Péter, Najmányi László, Szentjóby Tamás, Papp Zsolt, Vigh Máté, Wéber Kristóf.
Kialakulása és története A fluxust az 1960-as évek elején a litván származású amerikai művész, George Maciunas szervezte mozgalommá, akit a fluxus alapítójának tekintenek; a mozgalom neve egy Maciunas által tervezett folyóirat címéből ered. Szellemi gyökerei a dadaizmushoz és a futurizmushoz, valamint John Cage amerikai zeneszerző kísérleti zenéjéhez nyúlnak vissza: Cage az 1950-es évek végén a New York-i New School for Social Researchben tartott kompozíciós kurzusai számos későbbi fluxusművészre hatottak.
Az első Fluxus-fesztiválokat 1962-ben rendezték; a sorozat a németországi Wiesbadenben indult, majd a művészek csoportja Európa több városában (többek között Koppenhágában, Amszterdamban, Párizsban és Düsseldorfban) is bemutatta hasonló műsorát, az úgynevezett Fluxfesteket. A fluxus így rövid idő alatt nemzetközi hálózattá vált, amelynek tagjai az Egyesült Államokban, Európában és Japánban is tevékenykedtek. Ismert résztvevői között volt George Maciunas, La Monte Young, George Brecht, Dick Higgins, Alison Knowles, Yoko Ono, Nam June Paik, Joseph Beuys, Ben Vautier és Wolf Vostell.
Jellemzői A fluxus nem annyira egységes stílus volt, mint inkább közös szemlélet és magatartás: a hagyományos művészeti intézményeket és hierarchiákat kérdőjelezte meg, és Maciunas megfogalmazásában az „élő művészetet", az anti-artot hirdette. Kollektív, performatív és intézményellenes irányzatként legfőbb törekvése a különböző művészeti ágak, valamint a művészet és a hétköznapi élet közötti határok feloldása volt; tagjai sokszorosított, gyakran dobozba rendezett műtárgyakat (multiplikákat) is terjesztettek. Egyik jellegzetes műformája az event score (eseménypartitúra): rövid cselekvési utasítás, amely sokféleképpen megvalósítható, és a nézői részvételt, valamint a hétköznapi tapasztalatot helyezi előtérbe.
További információk Rakd sorba a gyöngyöket... A Fluxus-jelenség; szerk., jegyz. Koppány Márton, Boldog Gyöngyi, Koppány Márton; Kalligram, Pozsony, 1994 (Kagyló könyvek) Fluxus. Definíciók és idézetek. Szöveggyűjtemény a Fluxus Németországban 1962–1994 című kiállításhoz; szerk. Beke László; Műcsarnok, Bp., 1996 David T. Doris: Zen-kabaré. Barangolás a fluxus határvidékén; szerk., ford. Koppány Márton; Pesti Kalligram, Bp., 2000 (Kagyló könyvek) Maciunas Learning machines. A művészettörténettől a Fluxus-kronológiáig. Astrit Schmidt-Burkhardt tanulmánya; ford. Aknai Katalin, Bubryák Orsolya; MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Bp., 2006 Parabélyeg. A bélyegművészet négy évtizede a fluxustól az internetig. Kiállítás az Artpool Művészetkutató Központ művészbélyeg-gyűjteményéből. 2007. március 23–június 24.; kurátor Galántai György, szerk. Bodor Kata, Peter Frank, Klaniczay Júlia; Szépművészeti Múzeum, Bp., 2007 Fluxus. Interjúk, szövegek, események – esetek; szerk. Klaniczay Júlia, Szőke Annamária; Artpool Művészetkutató Központ–Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Bp., 2008 Petra Stegmann: Fluxus East. Fluxus hálózatok Közép-Kelet-Európában; ford. Péti Miklós; Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Bp., 2008
Jegyzetek
Források Művészeti kislexikon. Szerk. Végh János. Budapest : Corvina, 2006. Fluxus lásd 71. p.
Kapcsolódó szócikkek Akcióművészet Bécsi akcionizmus
Kategória:Művészet Kategória:Avantgárd