A Blaps a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a gyászbogárfélék (Tenebrionidae) családjához tartozó nem.
Elterjedésük A génusz fő elterjedési területe a palearktikus faunatartomány, de egyes fajai Indiában és Kína déli részén is előfordulnak. Több, mint 200 faját tartják nyilván, Magyarországon 5 (vagy hat) faj található meg.
Megjelenésük Fejük a testhez viszonyítva nem túl nagy, a szemek mögött enyhén befűzött. 11-ízű csápjuk zsinórszerű, a vége felé enyhén vastagodó, a 3. csápíz igen hosszú. Előtora lapos, kb. olyan széles, mint hosszú; finoman szegélyezett. Szárnyfedői hosszúkás tojásdad alakúak, farokszerű nyúlványban végződnek, varratuknál összenőttek. Lábaik, kiváltképp a lábfejek hosszúak, és vékonyak. Lábfejei a gyászbogárszerűek családsorozatára jellemző módon 5-5-4 ízűek, tehát a hátulsó lábfej csak négy ízből áll. Az elülső lábszár végén 2 végtüske található. Lábfejeik nem lapítottak.
Hazai fajok Hazánkban 4, egymáshoz elég hasonló Blaps-faj él. Köztük a karomízek alakulása, a hímek haslemezeinek alakulása és a szárnyfedők alakja alapján lehet különbséget tenni. A Magyarországon előforduló fajok: Déli bűzbogár (Blaps abbreviata) (Ménétriés, 1836) Pontusi bűzbogár (Blaps halophila) (Fischer von Waldheim, 1822) Közönséges bűzbogár (Blaps lethifera) (Marsham, 1802) Halottbűzű bogár vagy hosszúlábú bűzbogár (Blaps mortisaga) (Linnaeus, 1758) Régi szakirodalmi források Magyarországról is említik, de a mai határainkon belül nem fordul elő: Púpos bűzbogár (Blaps mucronata) (Latreille, 1804)
Források Kaszab Zoltán: Felemás lábfejízes bogarak I. in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1957. Vladimír Novák: Coleoptera: Tenebrionidae. in Folia Heyrovskyana.Icones Insectorum Europae Centralis. No.8. 2007.
Kategória:Gyászbogárfélék