A Teresztenyei-forrásbarlang Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. A barlang az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a világörökség része.

Leírás

A 80 m hosszú forrásbarlangnak Teresztenyén van a bejárata. A barlang középső triász steinalmi mészkőben alakult ki. A barlang azért jelentős, mert az eddigi kutatások alapján a feltárt szakasz mögött nagy méretű, akár 7 km hosszú barlangrendszer húzódhat, amelybe azonban számos kísérlet során eddig még nem sikerült bejutni. A feltárás nehézségére jellemző, hogy az Aggteleki-karszt két jelentős barlangját is olyan kutatótábor során fedezték fel, amikor a teresztenyei munkával nem jártak sikerrel.

A 700–1000 l/p vízhozamú forrás jellegzetessége, hogy a vízhozamára csak kevéssé vannak hatással az adott időszak csapadékviszonyai, ami különösen nagy méretű és nagy mennyiségű karsztvizet tároló barlangra enged következtetni. A nyomjelzéses kísérletek alapján a Teresztenyei-fennsík víznyelőivel, a Veszettárpás-víznyelővel, a Teresztenyei III.-as sz. barlanggal, a Széllyukkal, a Keserűtói-víznyelővel és a Vizetes-nyelővel áll kapcsolatban. A Teresztenyei-forrásbarlang megtekintéséhez az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye kell.

Előfordul a barlang az irodalmában Kinizsi-barlang (Kordos 1984), Kinizsi barlang (Bertalan 1976), Teresztenyei-barlang (Jakucs 1957), Teresztenyei-cseppkőbarlang (Jakucs 1957), Teresztenyei forrásbarlang (Jakucs 1961), Vizetes-teresztenyei-barlangrendszer (Kordos 1984) és Vizetes-teresztenyei barlangrendszer (Bertalan 1976) neveken is. 1984-ben volt először Teresztenyei-forrásbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában.

Kutatástörténet

A barlang bejárati zónáját 1952-ben tárták fel a forrásterületen ásott, 16 m hosszú, 3 m mélységű árokkal, de a szűk, omladékos, szifonokkal tagolt bejárati részben csak nehezen sikerült előre jutni. A jelentős méretű barlangrendszer feltárásának a reményében több kutatótábort is rendeztek. Egyrészt az omlások átbontásával és robbantásokkal próbáltak a forrás felől előre jutni, másrészt a barlang víznyelőinek a kibontásával próbáltak a járatrendszerbe bejutni. A Műszaki Egyetem barlangkutatói 1954 augusztusában, gyakorlatilag elérték a mai végpontot, a Jóreménység terme nevű részt, ahol az omladék alól folyik ki a patak vize. A veszélyes és omladékos részben a továbbhaladásra nem láttak lehetőséget, így áthelyezték a táborukat Jósvafőre, ahol felfedezték a Vass Imre-barlangot.

1954-ben kezdett kutatási munkához a Balázs Dénes által vezetett Élelmiszeripari Minisztérium Kinizsi Sportkörének Barlangkutató Csoportja. A csoport a legígéretesebbnek tartott bejutási ponton, a Keserű-tói víznyelő kibontásával próbálkoztak. Itt, bár jelentős, 40 m-es mélységet értek el, egy omlás miatt megszakították a munkát. Próbálkoztak a barlang két további víznyelőjével is, de végül is a 4. számú munkahelyen, a Dász-töbörnél értek el sikert, csakhogy nem a teresztenyei, hanem az égerszögi Szabadság-barlangot fedezték fel.

A jósvafői kutatóállomás munkatársai 1955-ben és 1956-ban folytattak vízfestéses kísérleteket a forrástól légvonalban 850 m-re lévő Veszettárpás-nyelőben és a forrástól légvonalban 1200 m-re található Vizetes-nyelőben. A közelebbi nyelő esetében 6,5, a távolabbinál 12,5 óra alatt jelent meg a megjelölt víz a forrásban, amely 131, illetve 96 m óránkénti áramlási sebességet jelent. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kéziratban szó van arról, hogy a Teresztenyei forrásbarlang (Kinizsi barlang, Vizetes-teresztenyei barlangrendszer) Teresztenyén helyezkedik el. Teresztenye templomától Ny-ra kb. 600 m-re, 270 m tszf. magasságban található a barlang mesterségesen kibontott bejárata. A VITUKI bukógátat épített a bejárathoz vízhozammérés miatt. A patakos aktív forrásbarlang 24 m hosszú, 1,5 m széles és 2 m magas. A feltételezett barlangrendszer kb. 3–4,5 km hosszú és 8–10 m széles.

Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel az Aggteleki-karszton lévő barlang Teresztenyei-forrásbarlang néven Kinizsi-barlang és Vizetes-teresztenyei-barlangrendszer névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. Az FTSK Barlangkutató Szakosztálynak 1990-ben volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. A barlang 1995 óta az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a világörökség része. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található Teresztenyei-forrásbarlang az igazgatóság engedélyével látogatható.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található Teresztenyei-forrásbarlang a felügyelőség engedélyével látogatható. A 2005-ben kiadott, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyv szerint az FTSK Barlangkutató Csoport egyik jelentősebb feltárása a Teresztenyei-forrásbarlang. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, 5430/30 nyilvántartási számú Teresztenyei-forrásbarlang, 2006. február 28-tól, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint, megkülönböztetett védelmet igénylő barlang.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Teresztenyei-forrásbarlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 5430-30 kataszteri számú Teresztenyei-forrásbarlang, 2012. február 25-től, a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint, megkülönböztetetten védett barlang. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Teresztenyei-forrásbarlang (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Teresztenyei-forrásbarlang (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom

Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2977. old. Balázs Dénes: A Teresztenyei-barlangrendszer víznyelőinek és forrásának összefüggéseire vonatkozó kísérletek. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1960. május. 227–231. old. Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat. Budapest, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.) Czájlik István – Dénes György: Barlangkutató csoportjaink életéből... Karszt- és Barlangkutató, 1961. 2. félév. 98., 99. old. Dénes György: Hazai karszt- és barlangkutatási események. Karszt és Barlang, 1964. 1. félév. 33. old. Dénes György: Részlet dr. Dénes György főtitkári beszámolójából. Barlangkutató csoportjaink 1964. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1965. 3–4. füz. 49. old. Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Hivatalos Értesítő. A Magyar Közlöny melléklete. 2012. február 24. (10. sz.) 1433. old. Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64206. old. Gazdag László: Figyelem! MKBT Műsorfüzet, 1990. szeptember–október. 15. old. Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6368. old. Jakucs László: Aggtelek és vidéke útikalauz. Budapest, Sport, 1957. 24., 117., 136–137., 144., 146., 205., 311. old. Jakucs László: Aggtelek és környéke. Budapest, Sport, 1961. (Második, átdolgozott és bővített kiadás.) 25–27., 202., 241., 244., 297–298., 298., 308., 352. old. Jakucs László szerk.: Aggteleki-karsztvidék. Útikalauz. Budapest, Sport, 1975. 250. old. (Az Aggteleki-karsztvidék kisebb barlangjai, zsombolyai és felszíni karsztjelenségei című fejezetet Dénes György írta.) Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 276., 283. old. Láng Sándor: Az Észak-Borsodi-karszt geomorfológiai vázlata. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963. 6. füz. 104. old. Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2337. old. Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 153. old. A Pannonhalmi Rómer Flóris Barlangkutató Csoport munkaközössége: A Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1963. évi VIII. évfolyamának tartalomjegyzéke. (Tárgy- és névmutató). Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963. Tartalomjegyzék. 15. old. Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 736. old. Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 212. old. Takácsné Bolner Katalin: Barlangkutató csoportjaink életéből. Karszt és Barlang, 1986. 2. félév. 151. old.

További információk

Izápy Gábor – Maucha László: Az Aggteleki-hegység karszthidrológiai vizsgálata a jósvafői kutató állomáson Munkanapló a Vass Imre barlang felfedezéséről 1954. aug. 5-től szept. 4-ig, Papp Ferenc Barlangkutató csoport honlapja Országos Barlangnyilvántartás

Kategória:Barlangok az Aggteleki-karszton Kategória:Cseppkőbarlangok