Lajos francia királyi herceg (1661–1711)

Nem tévesztendő össze saját fiával, Lajos francia királyi herceggel (1682–1712), Burgundia hercegével.

Louis de Bourbon, magyarosan Bourbon Lajos (ismert még mint Franciaországi Lajos, ; Fontainebleau, 1661. november 1. – Meudon, 1711. április 14.), a Bourbon-házból származó francia királyi herceg, XIV. Lajos francia király, a Napkirály és Spanyolországi Mária Terézia legidősebb gyermeke, aki 1661-től Franciaország trónörököse Monseigneur megnevezéssel. Első feleségétől, Bajorországi Mária Annától született legidősebb gyermeke, Lajos, le Petit Dauphin () születését követően a le Grand Dauphin () címet viselte. A várakozások ellenére fiával együtt még apja életében elhuny, így sem ő, sem fia nem lépett a Francia Királyság trónjára, akit végül unokája, XV. Lajos követett. Lajos gyermekei között van a későbbi V. Fülöp spanyol király, Anjou hercege, aki az első Bourbon volt a spanyol trónon.

Élete Származása

Lajos francia királyi herceg 1661-ben született a fontainebleau-i királyi kastélyban. Édesapja a Bourbon-házból való XIV. Lajos francia király (1635–1715), XIII. Lajos francia király (1601–1643) és Medici Mária francia királyné (1575–1642) legidősebb fia, 1643 óta Franciaország uralkodója.

Édesanyja Ausztriai Mária Terézia spanyol infánsnő (1638–1683) volt, XIV. Lajos első felesége, IV. Fülöp spanyol király (1605–1665) és Erzsébet francia királyi hercegnő (1602–1644) legfiatalabb leánya.

Szülei egymásnak másodfokú unokatestvérei voltak, lévén mindketten IV. Henrik francia király unokái. A szülők házasságából 6 testvér született, de csak az elsőszülött fiú érte meg a felnőttkort, és ő is meghalt még apja életében: Lajos herceg, trónörökös (dauphin de Viennois) (1661–1711), Anna Erzsébet hercegnő (*/† 1662), születésekor meghalt, Mária Anna hercegnő (*/† 1664), születésekor meghalt, Mária Terézia (1667–1672), kisgyermekként meghalt, Fülöp Károly, Anjou hercege (1668–1671), kisgyermekként meghalt, Lajos Ferenc herceg, Anjou hercege (*/† 1672), születésekor meghalt.

A Dauphin születésénél apja, a király személyesen jelen volt. Amikor a gyermek megszületett, a király az ablakból kiáltotta ki az udvar népének: „A királyné fiút szült!” Az elsőszülött fiú részére új címet kreáltak, a Monseigneur-t.A hasonló hangzású Monsieur cím a király öccsének, Fülöp orléans-i hercegnek, Lajos dauphin nagybátyjának járt. 1668. március 24-én keresztelték meg, a szertartást Louis de Vendôme herceg, bíboros végezte, a távol lévő IX. Kelemen pápa képviseletében. Az ugyancsak távol lévő keresztanyját, Bourbon Henrietta Mária angol királyné, a kivégzett I. Károly angol király özvegyét, Lajos herceg nagy-nagynénjétBourbon Henrietta Mária angol királyné, született Henriette Marie de Bourbon francia királyi hercegnő (1609–1669) IV. Henrik király leánya volt, XIII. Lajos király testvérhúga, XIV. Lajos király nagynénje, tehát a megkeresztelendő Lajos dauphin nagy-nagynénje. pedig Anne Marie Martinozzi de Conti hercegné, Jules Mazarin unokahúga képviselte a keresztelőn.

Ifjúsága Hétéves koráig Madame de la Motte nevelte, ezután a szigorú Charles de Sainte-Maure-nak, Montausier hercegének keze alá került. (A kortársak szerint Molière őróla mintázta Mizantróp c. színművének címszereplőjét). Tanítójául (précepteur) a király Jacques-Bénigne Bossuet hitszónokot és egyházi írót, Condom, majd Meaux püspökét nevezte ki, akinek asszisztense a nagy műveltségű polihisztor, Pierre-Daniel Huet lett.

Lajos herceg 1674-ig szorgalmas és érdeklődő tanuló volt. 1668-ban La Fontaine neki dedikálta meséinek első kötetét. Bár trónörökösnek nevelték, kevés kormányzati ismeretet tanítottak neki, viszont elültették benne az értékes régiségek iránti vonzalmat. A Monseigneur 20 éves korában, 1681 körül saját műgyűjtemény építésébe fogott. Érméket, feliratokat, szobrokat, porcelánokat, gemmákat gyűjtött. Szakszerű segítséget kapott személyes szolgálatra rendelt tanácsadójától, a hírneves aranyművestől, Philippe van Dievoet-től (1654-1738), a királyi ruhatár főtisztviselője, akit Vandive-nak is neveztek. Nevelése révén tisztelettudó, barátságos, és apja iránt feltétlenül engedelmes kamaszt faragtak belőle. Államügyekre nem oktatták annak ellenére, hogy születése percétől őt tekintették a Francia Királyság első számú trónörökösének.

Amikor Lajos nagykorú lett, apja engedélyezte, hogy részt vegyen a királyi Államtanács (Conseil d’en haut) ülésein. A kötelességtudó Lajos herceg mindig meg is jelent ezeken, de egész életében csak két alkalommal szólalt fel. A kortársak visszaemlékezései szerint jóindulatú és segítőkész személyiség volt (jellemének e vonásait anyjától, Ausztriai Mária Teréziától örökölte). Több kortárs visszaemlékezése szerint kifejezetten lusta volt, nem túl intelligens, államügyek nem érdekelték. Viszont mindenkivel szívélyesen és közvetlenül viselkedett, és mind az udvari nép, mind a párizsi köznép körében közszeretetnek örvendő, kedvelt személy volt. Apjától örökölte a bőséges étvágyat (XIV. Lajos köztudottan nagyevő volt), a jó ételek, italok szeretetét és a vadászszenvedélyt.Philippe Erlanger: Louis XIV, Praeger Publishers, New York, 1970, 177. old.

Első házassága, gyermekei thumb|right|250px|Lajos herceg, a Nagy Trónörökös, családja körében thumb|right|150px|Emlékérem Lajos dauphin és Mária Anna bajor hercegnő esküvője alkalmából, 1680.

Lajos trónörökös herceg 19 éves korában, 1680. január 28-án Münchenben képviselők útján (per procurationem) házasságot kötött a Wittelsbach-házból származó Mária Anna Krisztina Viktória bajor (választófejedelmi) hercegnővel (1660–1690), Ferdinánd Mária bajor választófejedelem (1636–1679) és Henrietta Adelheid savoyai hercegnő (1636–1676) legifjabb, 20 éves leányával, I. Viktor Amadé Savoyai uralkodó herceg (1587–1637) unokájával. Az ünnepélyes esküvőt 1680. március 7-én tartották a Versailles-i kastély kápolnájában. Három gyermekük született:

Lajos (Louis) királyi herceg (1682–1712), a „Kis Trónörökös”, Burgundia hercege, 1696-ban Mária Adelheid savoyai hercegnőt (1685–1712) vette feleségül. (Három gyermekük született, köztük a legfiatalabbikból lett a későbbi XV. Lajos király). Fülöp (Philippe) királyi herceg (1683–1746), Anjou hercege, 1700-tól V. Fülöp néven Spanyolország királya, 1701-ben Mária Lujza Gabriella savoyai hercegnőt (1688–1714), 1714-ben Farnese Erzsébet pármai hercegnőt (1692–1766) vette feleségül. Károly (Charles) királyi herceg (1686–1714), Berry hercege, aki 1710-ben Mária Lujza Erzsébet orléans-i hercegnőt (1695–1719) vette feleségül.

A bajor hercegnő önfejű, nyűgös természetű volt, borongós hangulatú. Lajos ennek ellenére szenvedélyesen szerette őt. Házas emberként a szelíd lelkű ifjúból, felesége támogatásával érettebb gondolkodású férfi lett, lerázta apjának hatalmas akaratát, és családjának külön udvartartást harcolt ki Versailles-ban. Mária Anna Krisztina hercegné azonban 1690-ben fiatalon meghalt, Lajos herceg 29 évesen megözvegyült.

Második, rangon aluli házassága 1695-ben titokban ismét megnősült. Egyik kegyencnőjét, Marie-Émilie de Joly de Choint (1670–1732) vette feleségül, saját kedvenc féltestvérének, Marie Anne de Bourbonnak, Conti hercegnének (1666–1739) egyik udvarhölgyét. (Marie-Anne de Bourbon-Conti hercegné apja XIV. Lajos király, anyja a király kegyencnője, Louise Françoise de la Vallière hercegnő voltak). A Grand Dauphin második házasságából nem születtek utódok.

Lajos herceg nagynénjének, Erzsébet Sarolta (Liselotte) pfalzi hercegnőnek (1652–1722), Fülöp orléans-i herceg második feleségének emlékiratai szerint de Marie-Anne de Joly de Choin kisasszony az udvar egyik legcsúfabb nőszemélye volt, viszont tekintélyes méretű keblekkel rendelkezett. A Dauphinnel kötött házassága előtt a hölgy egyszerre volt a szeretője a Dauphin-nek és Clermont-Chaste grófnak is, ez utóbbi viszont Marie-Anne de Bourbon-Conti hercegnével folytatott viszonyt. Clermont gróf és de Choin kisasszony úgy tervezték, hogy kedvük szerint manipulálhatják a király két gyermekét, a törvényes trónörököst és a törvényesített fattyút is. Lajos dauphin trónra lépése esetén az intrikusok magas irányító állásokba juthattak volna. A cselszövést azonban leleplezték, a szeretőket szétválasztották. Clermont-Chaste grófot távoli helyőrségekbe száműzték, de Choin kisasszonyt diszkréten eltávolították Bourbon-Conti hercegné udvartartásából, nehogy megsértsék a hercegné királyi féltestvérét, a Dauphint.

XIV. Lajos király szigorúan megtiltotta fiának a rangon aluli második házasságot annak ellenére, hogy még 1683-ban, Mária Terézia királyné elhunyta utána ő maga titkos, morganatikus házasságot kötött egyik szeretőjével, Maintenon márkinővel. A sértődött Dauphin ennek ellenére feleségül vette de Choin kisasszonyt, az új asszonnyal együtt elhagyta Versailles-t, és Meudon kastélyába vonult vissza.A meudoni kastély konyhakertje ma is Lajos dauphin nevét viseli (le potager du Dauphin).

A második feleség nem viselhette dauphine (azaz trónörökös hercegné) címet. De Choin kisasszony már a házasság megkötésekor teherben volt. Fia született, akit titokban szült meg, és vidékre küldött, ahol 1697-ben, kétévesen meghalt, neve sem maradt fenn.Genealogy Database by Daniel de Rauglaudre

Lajos trónörökös hercegnek további törvénytelen gyermekei is születtek különböző szeretőitől. Françoise Pitel két leányt szült neki:Genealogy Database by Daniel de Rauglaudre Anne Louise de Bonbour (1695–1716), aki Anne Errard d’Avaugour márki felesége lett, Charlotte de Fleury (1697–1750), aki Gérard Michel de La Jonchère herceg felesége lett.

Egy másik szeretőjétől, Marie Anne Caumont de La Force-tól egy leánya született: Louise Émilie de Vautedard (1694–1719), aki Nicolas Mesnager diplomatának, Saint-Jean grófjának (1658–1714) felesége lett.

Politikai, katonai ténykedése A meudoni kastélyban Lajos herceg önálló udvartartást szervezett, és egyfajta hatalmi külön központot épített ki, amely apjának, XIV. Lajosnak politikájának ellenzékeként működött. A trónörökös nyíltan ellenezte apja rendelkezését, amellyel 1685-ben visszavonta a nantes-i ediktumot. (Ezt Madame de Maintenon befolyásának tulajdonította, nem alaptalanul). A pfalzi örökösödési háború (1688–1697) első hadjáratában, 1688-ban Lajos dauphin kiváló harctéri parancsnokként tűnt ki. Philippsburg erődjének bevételével megakadályozta, hogy felvonuló birodalmi haderő átkelhessen a Rajnán és elfoglalja Elzászt. XIV. Lajos büszkén írta fiának: „Azért küldöm Önt háborúba, hogy hírnevet szerezzen és jól megismerjék Önt. Ha majd Ön lép a helyemre, ne is vegyék észre, hogy meghalt a király.”

A Nagy Dauphin elsőszülött fia, Lajos, Burgundia hercege, a „Kis Trónörökös”, a Francia Királyság trónöröklési rendjében a második helyet foglalta el (mivel apja a király legidősebb fia volt). A Nagy Trónörökös kiharcolta apjánál, a királynál, hogy XIV. Lajos őhelyette az ő második fiát, Fülöpöt, Anjou hercegét jelölje Spanyolország várhatóan megüresedő trónjára. A választás javította a Bourbon-ház esélyeit az elismerésre, mivel a Dauphin fia, Anjou hercege másodszülött lévén, kisebb esélye volt a francia trónra (Anglia mindenáron meg kívánta akadályozni a spanyol és a francia királyságok egyesítését). II. Károly spanyol király végrendeletében valóban Anjou hercegét jelölte örököséül.

Lajos dauphin elutasította a csatlakozást a III. (Orániai) Vilmos angol király által kovácsolt Felosztási Szerződéshez is, pedig az személyesen neki juttatta volna a Nápolyi és a Szicíliai Királyságokat, valamint Toszkánát is. Minden diplomáciai fórumon szenvedélyesen és nagy meggyőző erővel képviselte fia spanyol trónigényének elismertetését. A követelés alapját Lajos anyjának, az 1683-ban elhunyt Mária Terézia spanyol infánsnőnek öröklési jogigénye képezte. 1700-ban a spanyol trónt csakugyan Anjou hercege foglalta el (V. Fülöp király néven). Az első Bourbon-házi spanyol király trónjának várományosa pedig a Nagy Dauphin harmadik fia, Károly, Berry hercege volt mindaddig, amíg 1707-ben V. Fülöp első fia, Lajos, Asztúria hercege meg nem született.