bélyegkép|jobbra|260px|Artemisia Gentileschi: Judit lefejezi Holofernészt (1620 körül) bélyegkép|jobbra|240px|Lucas Cranach: Judit Holofernész fejével (1530 körül)
A Judit könyve a Biblia egyik ószövetségi, illetve zsidó eredetű bölcsességi-történeti elbeszélése. A katolikus és ortodox egyházak deuterokanonikus könyvként tartják számon, míg a héber Biblia és a legtöbb protestáns kánon nem sorolja a kanonikus könyvek közé. A protestáns hagyományban ezért rendszerint az apokrif vagy egyházi olvasásra hasznos, de nem kánoni könyvek között szerepel. A könyv mindazonáltal a görög nyelvű zsidó és keresztény Szentírás-hagyományban, különösen a Septuagintában, valamint a latin Vulgatában és a keleti keresztény fordításokban jelentős szerepet kapott.Judith, Book of, in: New Catholic Encyclopedia, 2nd ed., vol. 8, Gale, Detroit, 2003, 43–44.Book of Judith, in: The Catholic Encyclopedia, vol. 8, Robert Appleton Company, New York, 1910.
A mű Judit, egy gazdag, jámbor és bátor zsidó özvegy történetét beszéli el, aki Betulia ostroma idején az asszír hadvezér, Holofernész táborába megy, majd lefejezi az ellenséges hadvezért, és ezzel megmenti városát, Jeruzsálemet és a templomot fenyegető veszedelemtől. A könyv központi témája Isten szabadító hatalma, az imádság, a böjt, a törvényhez való hűség, valamint az a gondolat, hogy Isten a katonai túlerővel szemben egy emberileg gyenge eszköz, egy özvegy asszony által is megszabadíthatja népét.
A könyv történeti, irodalmi és teológiai értelmezése régóta vitatott. A szöveg több történeti és földrajzi nehézséget tartalmaz: Nabukodonozort például Asszíria királyaként és Ninive uralkodójaként említi, noha a történeti Nabukodonozor babiloni király volt, és Ninive már az ő uralkodása előtt elpusztult. A modern kutatás ezért a könyvet gyakran teológiai célú történeti novellának, tanító elbeszélésnek, midrás-szerű történetnek vagy apokaliptikus színezetű vallási drámának tekinti. Más magyarázók szerint az elbeszélés mögött történeti mag vagy régebbi hagyomány állhat, amelyet a szerző szabadon, irodalmi és vallási céllal dolgozott fel.Carey A. Moore: Judith, Anchor Bible 40, Doubleday, Garden City, 1985.
Elnevezése
A könyv címe főszereplőjéről, Juditról származik. A héber Jəhúdít név jelentése „zsidó nő” vagy „júdeai nő”. A név az elbeszélésben valószínűleg nemcsak személynév, hanem jelképes név is: Judit a hűséges Izrael, illetve a fenyegetett zsidó közösség megszemélyesítőjeként is értelmezhető. Hasonlóan jelképes lehet Betulia neve is, amelyet több magyarázó a héber betúlá („szűz”) szóval hoz kapcsolatba, bár a név eredete és földrajzi azonosítása vitatott.
A görög kéziratokban a könyv címe rendszerint Ιουδιθ, latinul Liber Iudith vagy Iudith. A magyar bibliafordításokban a hagyományos cím Judit könyve.
Kánoni helyzete
A zsidó és protestáns kánonban
Judit könyve nem része a rabbinikus zsidóság által rögzített héber bibliai kánonnak. A könyv nem maradt fenn a héber Biblia maszoréta szöveghagyományában, és nem került be a Tanakh könyvei közé. A zsidó hagyományban ugyanakkor Judit története különböző későbbi héber és midrásos átdolgozásokban tovább élt, és több helyen a hanukai hagyományhoz kapcsolódott. Ez a későbbi népszerűség azonban nem jelent hivatalos rabbinikus kánoni elfogadást.
A reformáció után a legtöbb protestáns Biblia Judit könyvét nem az Ószövetség kánoni könyvei között, hanem az apokrif iratok közé sorolta, vagy teljesen elhagyta. Ez a különbség a deuterokanonikus könyvek egészére vonatkozó kánontörténeti eltérés része, nem kizárólag Judit könyvét érintő döntés.
A katolikus és ortodox kánonban
A katolikus és ortodox egyházak Judit könyvét az Ószövetség deuterokanonikus könyvei között tartják számon. A katolikus kánontörténetben a könyv szerepel több korai nyugati kánonlistán, így a 4–5. századi észak-afrikai zsinatok hagyományában, majd a firenzei és a tridenti zsinat kánoni felsorolásában is.Denzinger–Hünermann: Enchiridion symbolorum, 186; 1335; 1502–1504.
Szent Jeromos saját kánonelméletében a héber kánonhoz igazodva fenntartásokkal kezelte Judit könyvét, de a Vulgata számára mégis lefordította, mert a nyugati egyházi használatban olvasták. A Vulgata előszavának tanúsága szerint arámi vagy „káld” szöveg alapján, inkább értelem szerinti, mint szó szerinti fordításban készítette latin változatát. A katolikus hagyományban a könyv kánoni tekintélyét végül a tridenti zsinat dogmatikailag megerősítette.
Az ortodox és keleti keresztény hagyományok a Septuaginta könyvei között örökölték Judit könyvét. A keleti kánonok és bibliai kéziratok könyvrendje változatos lehet, de Judit könyve széles körben jelen volt a görög és keleti keresztény bibliai hagyományban.
Szöveghagyomány
Eredeti nyelve és elveszett forrása
Judit könyvének eredeti héber vagy arámi szövege nem maradt fenn. A kutatásban régóta vita tárgya, hogy a könyv eredetileg héberül, arámiul vagy esetleg görögül íródott-e. A legtöbb magyarázó valamilyen szemita, héber vagy arámi előzményt feltételez, részben a nyelvi jellegzetességek, részben Jeromos tanúsága miatt. Biztosan rekonstruálható eredeti szöveg azonban nem áll rendelkezésre.Lawrence M. Wills: Judith, Hermeneia, Fortress Press, Minneapolis, 2019.
A magyar szócikk korábbi állításával szemben nem helyes azt írni, hogy Kumránban héber Judit-töredékeket találtak volna. A holt-tengeri tekercsek között több deuterokanonikus vagy ahhoz közeli hagyományú szöveg képviselve van, például Tóbiás arámi és héber töredékei, de Judit könyvének azonosított kumráni kézirattöredéke nem ismert a fő kutatási összefoglalókban.Emanuel Tov: The Texts from the Judaean Desert: Indices and an Introduction to the Discoveries in the Judaean Desert Series, Oxford University Press, Oxford, 2002.
Görög szöveg
A könyv legfontosabb fennmaradt szövege a görög változat. A Septuaginta-hagyományban több recenziója ismert. A kutatás általában a Codex Vaticanus, Codex Alexandrinus és Codex Sinaiticus tanúságát emeli ki, bár ezek részleteikben eltérnek egymástól. A görög szöveg hosszabb és részletesebb, mint a Vulgata latin változata.
A görög szövegben gazdagabbak az elbeszélés földrajzi, politikai és retorikai részletei. Több ponton olyan adatokat tartalmaz, amelyek a Vulgatában hiányoznak vagy rövidebben szerepelnek. Emiatt a modern kritikai fordítások és kommentárok rendszerint a görög szöveg elsődlegességéből indulnak ki.
Vulgata és más fordítások
A Vulgata Judit-szövege Szent Jeromos fordításához kapcsolódik. Jeromos saját állítása szerint a fordítást gyorsan, értelem szerinti módon készítette egy arámi vagy káld szöveg alapján, és csak azt adta vissza latinul, amit világosan megértett. Ez magyarázza, hogy a Vulgata sok helyen rövidebb a görög szövegnél, és egyes nevekben vagy részletekben eltér tőle.
A könyvnek léteznek későbbi héber változatai és midrásos összefoglalásai is. Ezeket régebben gyakran a Vulgata visszafordításainak tartották, de a modern kutatás óvatosabb: egyes héber hagyományok mögött olyan arámi vagy héber elbeszélő anyag is állhatott, amely kapcsolatban volt a Jeromos által ismert szövegvilággal.André-Marie Dubarle: Judith: Formes et sens des diverses traditions, 2 kötet, Rome, 1966.
A szír Pesitta és más keleti fordítások szintén fontosak a könyv szöveghagyományában. A szír bibliai hagyományban Judit könyve több teljes bibliai kéziratban a női főszereplőkhöz kapcsolódó könyvek, például Ruth, Zsuzsanna és Eszter közelében szerepelhetett, ami a könyvrend változatosságát is mutatja.
Keletkezése
Dátum és hely
Judit könyvének keletkezési ideje bizonytalan. A modern kutatásban gyakori vélemény, hogy a könyv végső formája a Kr. e. 2. században vagy az 1. század elején, valószínűleg a Hasmoneus-kor vallási és politikai légkörében alakult ki. Ezt a nézetet támogatja a könyv erős templomközpontúsága, a pogány túlerővel szembeni ellenállás témája, valamint a törvényhez, tisztasághoz és imához kapcsolódó hangsúlyok.Carey A. Moore: Judith, Anchor Bible 40, Doubleday, Garden City, 1985.
Mások korábbi, perzsa kori vagy asszír kori történeti magot feltételeznek. A régebbi katolikus és zsidó magyarázatok egy része megpróbálta az elbeszélést valamely ismert uralkodó korával azonosítani: felmerült Assurbanipál, III. Artaxerxész, Dárius vagy valamelyik szeleukida uralkodó neve is. Ezek a magyarázatok több részletre adhatnak részleges választ, de egyik sem oldja meg teljesen a könyv történeti és földrajzi nehézségeit.
A könyv keletkezési helyét általában Palesztinában vagy a palesztinai zsidó hagyományhoz kötődő környezetben keresik. A szöveg jól ismeri a templom, a főpap, a törvény, a böjt, az imádság és a tisztaság vallási jelentőségét, ugyanakkor az elbeszélés földrajza irodalmi módon szerkesztettnek látszik.
Történeti háttér és irodalmi cél
A könyv történeti háttere szándékosan összetettnek tűnik. A szerző asszír, babiloni, perzsa és görög színezetű neveket és motívumokat vegyít. Nabukodonozor mint „Asszíria királya” Ninivében, Holofernész és Bagoasz neve, a főpap politikai szerepe, a tanács vagy vének említése, valamint Betulia azonosíthatatlansága mind arra utalhat, hogy a szerző nem szoros történeti krónikát akart írni, hanem a múlt különböző fenyegetéseit egyetlen teológiai drámába sűrítette.
Ez a szerkesztés nem feltétlenül „történelmi tévedés” modern értelemben. Az ókori vallási elbeszélés gyakran tipikus alakokkal, jelképes nevekkel és összesűrített történeti emlékezettel dolgozott. Judit könyve ilyen olvasatban azt mutatja meg, hogy a nép létére törő birodalmi erő minden korban ugyanazt a vallási kihívást jelenti: vajon Izrael a fenyegetésben Istenre bízza-e magát, vagy a túlerő előtt feladja hitét és közösségi hűségét.
Műfaja
Judit könyvét a keresztény hagyomány sokáig történeti könyvként olvasta, és Juditot valódi hősnőként tisztelte. A modern bibliatudományban azonban több műfaji meghatározás él egymás mellett. Nevezik történeti novellának, vallásos regénynek, tanító elbeszélésnek, midrás-szerű történetnek, apokaliptikus színezetű nemzeti szabadulástörténetnek és történeti keretbe öltöztetett parabolának is.Daniel J. Harrington: Invitation to the Apocrypha, Eerdmans, Grand Rapids, 1999.
A „regény” vagy „novella” megjelölés nem azt jelenti, hogy a könyv vallási értéke csekélyebb volna. A deuterokanonikus kánoni státus a katolikus és ortodox értelmezésben nem azon múlik, hogy a mű minden földrajzi és időrendi részlete modern történetírói pontossággal olvasható-e. A könyv sugalmazott tanítása a kánoni hagyományban az istenhűség, imádság, bátorság, törvénytisztelet és szabadítás teológiai üzenetében áll.
A mű irodalmi rokonságban áll Eszter könyvével, Dániel könyvével, a Makkabeusok könyveivel és több ószövetségi női szabadítótörténettel, például Debóra és Jáél történetével. Közös elem a fenyegetett nép, az idegen hatalom, az imádság, a hűség próbája és az a fordulat, amelyben Isten váratlan eszköz által szabadít.
Tartalma
Nabukodonozor és Holofernész hadjárata
A könyv elején Nabukodonozor, akit a szöveg Asszíria királyának nevez, háborút visel Arfaxád ellen. Győzelme után megbüntetni akarja azokat a nyugati népeket, amelyek nem csatlakoztak hozzá. Holofernészt, fővezérét hatalmas sereggel küldi ellenük. Holofernész sorra hódoltatja a népeket, pusztítja szentélyeiket, és azt akarja, hogy mindenki egyedül Nabukodonozort ismerje el úrnak.
A zsidók ellenállnak, mert féltik Jeruzsálemet, a templomot és törvényüket. A könyv vallási feszültsége itt bontakozik ki: a konfliktus nem pusztán katonai, hanem istentiszteleti és szövetségi kérdés. Holofernész hatalma az isteni tekintélyt akarja bitorolni, Izrael pedig az Úrhoz való hűségből áll ellen.
Achior beszéde
Holofernész tanácsot kér Izrael népéről. Achior, az ammonita vezér összefoglalja Izrael történetét: a nép addig győzhetetlen, amíg hűséges Istenéhez, de ha vétkezik, ellenségei kezébe kerül. Holofernész gúnyosan elutasítja ezt a vallási értelmezést, és Achiort Betuliába küldi, hogy a város elestével együtt bűnhődjön.