bélyegkép|240px|jobbra|Faszénégető boksa bélyegkép|240px|jobbra|Faszénégető boksa keresztmetszete bélyegkép|240px|jobbra|Faszén
A szénégetés (faszénégetés) hagyományos erdei foglalkozás.
Az erdei mesterségek sorában a 19. század elejétől leginkább vaskohók, vasverő központok közelében virágzott, a jó, kénmentes acél előállításához ugyanis nélkülözhetetlen volt a faszén. Ám a mesterség ennél sokkal ősibb.
A faszén készítéséhez gyertyánt, bükköt, kőrist, cserfát használnak. A vastagabb fákat, törzseket rendesen középre helyezik, három rend majdnem függőlegesen egymásra állított fából rakják, így itt a magassága eléri a 3–3,5 métert, majd földdel betakarják.
Maga az égés nagyrészt oxigénszegény környezetben történik, tehát a folyamat az elgázosító kazánok működéséhez ill. a pirolízishez hasonlít.
Faszén felhasználása A kész faszenet egykor kosarakban szállították az iparosoknak, vaskohászatokba, feketelőpor előállítására, a lakosság pedig vasaláshoz használta. Napjainkban a faszén népszerű grillezéshez, és papírzsákokban kerül forgalomba.
A faszén talajjavító hatása sokrétű: A vízmegtartó képességet növeli. Sötét színe miatt tavasszal jobban átmelegszik, hamarabb kelnek ki a növények. Az agyagos talajok jól morzsolhatóak lesznek, mert a tapadását jelentősen csökkenti.
Kulturális vonatkozások Csanálosi Tibor: Szénégető (Kép)
Jegyzetek
Külső hivatkozások Szénégetés (Magyar Néprajzi Lexikon) Petró faszén Cikk a szénégetésről
Kategória:Tüzelőanyagok Égetés