A jangcei tok (Acipenser dabryanus) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.
Nagyméretű édesvízi halfaj, bár hasonlóan a lazachoz életének egy részét a tengerben tölti. Ennek a halnak a kialakulása 140 millió évvel ezelőttre a dinoszauruszok idejére nyúlik vissza. Ezért egyfajta élő kövületnek lehet tekinteni és az egyre gyérülő állománya miatt szigorú védettség illeti. A kínai kormányzat "nemzeti kincsként" kezeli, hasonlóan az ezen a téren emlős párjának számító óriáspandához.
Előfordulása Állománya védettséget élvez, mely Kína területén őshonos. Jelentősebb populációja a Jangce folyó vízrendszeréhez köthető, de a tengerparthoz közeli részeken előfordulhat a Csientang folyóban, a Min-folyóban és a Gyöngy-folyóban is.
Az 1970-es években folytatott állományszám becslések még 2000 ívó egyeddel számoltak. Napjainkra ez már csak százas nagyságrendű lett. Ez a nagymértékű csökkenés elsősorban a környezetszennyezésnek és más emberi tevékenységnek volt köszönhető. Ilyen volt például az 1980-as évek elején épített Három-szurdok-gát, mely elzárta az ívóhelyre igyekvő jangcei tokok útját. De zavarja őket a folyókon megnövekedett hajóforgalom zaja és akár pusztulásukat is okozhatja a hajócsavarok által okozott sérülés.
Megjelenése A jangcei tok bazális halfaj, megjelenése a kréta időszakig vezethető vissza. Egyes tudósok szerint átmenetet képez a porcos halak (Chondrichthyes) és a csontos halak (Osteichthyes) között, ezért egyfajta porcos ganoidnak (Chondrostei) tekinthető. A hal testét különböző méretű vértpikkelyek (ganoid pikkelyek) fedik.
Jellegzetes hegyes fejformája az orra felé vékonyodik és lemezszerűen ér véget. Szája alsó állású és orr része alatt a tokfélékre jellemző bajuszt visel. Testhossza 200 és 500 centiméter között mozog. Súlya 200-500 kilogramm közötti. Felnőtt példányai a négy métert is meghaladják és ekkora nagysághoz 450 kilogramm körüli súly párosul. Ezzel a nagysággal a tokok (Acipenser) között az előkelő harmadik helyen áll, mivel tőle nagyobbra a fehér tok (Acipenser transmontanus) és az atlanti tok (Acipenser oxyrinchus) nő.
Életmódja Étrendjében elsősorban vízi állatok szerepelnek, például vízi rovarok, lárvák, kovamoszatok és más a vízben lévő humuszanyagok. Anadróm hal, mely azt jelenti, hogy az édesvízben ívik, de vándorformaként a tengervízben éri el az ivarérettséget. Élete során nagy utat tesz meg, hiszen a Kelet-kínai-tengerből a Jangce folyóban felfelé haladva, akár háromezer-kétszáz kilométert is vándorol az ivóhelyéig és ezzel a teljesítménnyel a megtett távolságot érintően a tokfélék között az elsőnek tekinthető.
Szaporodása A jangcei tok reprodukciós képessége gyenge. Életük során a tejesek három-négy alkalommal ívnak. Ilyenkor milliós nagyságrendű ikrát termel, de a viszonylag nagy darabszám ellenére közülük kevesebb, mint egy százalék válik életképessé.
Védettsége Az 1970-es évektől kezdve Kína első számú védett hala. A jangcei tok biológiája és taxonómiája iránt nagy tudományos érdeklődés mutatkozik meg. A kutatók tanulmányozzák, hogy hogyan lehet megőrizni ezt a veszélyeztetett fajt és ennek keretében már több mesterséges telepítés is történt azért, hogy ez a hal természetes élőhelyén fennmaradhasson.
Jegyzetek
További információk
Internetes leírások a jangcei tokról
Kategória:Valódi tokfélék Kategória:Halfajok Kategória:Kína halai