Tomanek Nándor (Pécs, 1922. szeptember 8. – Budapest, 1988. augusztus 4.) kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész.
Életpályája 1945 előtt városi tisztviselő volt Pécsen. 1951-ben kapott színészi diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Pécsi Nemzeti Színház kórusának lett a tagja, először kisebb énekes szerepekben lépett színpadra, később prózai darabokban is játszott. 1962-től 1964-ig a Petőfi Színházban játszott, 1964-ben lett a Vígszínház tagja. Filmen először az 1960-ban készült Arc nélküli város című játékfilmben játszott, Pallós Sándort alakította. Utolsó filmes szerepe Braun agronómus megformálása volt az 1978-ban készült A ménesgazda című filmben. Betegsége miatt 1976-ban visszavonult a színpadtól. Fia, Tomanek Gábor színművész így emlékezett erről:
„A Bolha a fülbe című előadást próbálták, amikor egyik reggel arra ébredt, hogy vért köp. A jobb tüdő középső lebenyében találtak egy cseresznye nagyságú, vérző daganatot. Bement Várkonyihoz, elmondta, mi a helyzet, és hogy az orvos szerint egy héten belül meg kellene operálni. »Nándi, ez nem kórház, ez színház! Majd ha találunk valakit, aki át tudja venni a szerepet!« Ezután, ’72 februárjában megoperálták, majd sugárkezelést kapott. Nem jelentkezett áttét, így hamarosan visszatért a színpadra. Több főszerepet kapott, óriási sikerei voltak. A betegséget viszont nem tudta leküzdeni, a következő állomás a Parkinson-kór, majd a gége- és tüdőrák. Remegni kezdett a keze, előfordult, hogy elengedte magát, nem tudott figyelni a testtartására, nem bírt teljesíteni. »Tessék úgy viselkedni, ahogy egy színészhez illik!« – szólította fel Várkonyi, amikor apám azt kérte tőle, hadd dolgozzon kevesebbet. Végül egy ezekhez hasonló, rossz hangulatú dialógussal telt be a pohár, ’76 tavaszán, a Rádió pagodájában. Apám úgy érezte, igazgatója népes társaság előtt szándékosan meg akarta sérteni. Nyugdíjba ment. [...] Apám irtózatosan megbántódott. A szakma által elhagyottnak és megcsalatottnak érezte magát. ’76 őszétől már nem játszott, csak rádiózott. Feleségén, Sasvári Etelkán és rajtam kívül szinte senkit nem engedett maga közelébe. A természetért továbbra is rajongott, kirándult, sétálgatott, mégis, a végtelenségig magába fordulva, gyakran lehúzott redőnyök mögött töltötte utolsó évtizedét. Kevesen tudták, mi zajlott le benne. [...] Számos konfliktusa volt. Gyakran vádolták azzal, hogy renitens, örökké feszengő, nehéz ember, nem lehet vele dolgozni… Kétségtelen tény, nem bírta elviselni, ha a próba kilencre volt kiírva, a kolléga pedig nem öt perccel előtte, vagy pontosan, hanem tíz perccel utána érkezett. Gyűlölte, ha valaki fegyelmezetlenkedett, viccelődött vagy nem tudta a szöveget.”Lásd Kővári.
Családja Felesége volt Polácsi Margit, akitől 1951. december 1-jén Pécsett született meg a fia, Tomanek Gábor, aki szintén a színészi hivatást választotta, és Nagy Erika (1966–) színésznővel kötött házasságot. Az ő fiuk, Tomanek Nándor unokája ifjabb Tomanek Gábor. Tomanek Nándor özvegye a Vígszínház (Pesti Színház) ügyelője, Sasvári Etelka.
Színpadi szerepei
Filmjei Játékfilmek
Tévéfilmek, televíziós sorozatok
Rajzfilmsorozatok A Mézga család különös kalandjai (1968-1969) – Dr. Máris (Ottokár) (hang) Magyarázom a mechanizmust (1968) – Dr. Agy (hang) Mézga Aladár különös kalandjai (1972) – Dr. Máris (Ottokár) (hang)
Rádiójátékok
Díjai, elismerései Jászai Mari-díj (1966, 1972) Érdemes művész (1973) Kiváló művész (1977)
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Magyar színészek Kategória:Jászai Mari-díjasok Kategória:Pécsi színészek Kategória:1922-ben született személyek Kategória:1988-ban elhunyt személyek Kategória:A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze díjasok Kategória:A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze díjasok Kategória:Magyar szinkronszínészek Kategória:Rákban elhunyt személyek