A Fresenius-féle kationazonosítási rendszer II. csoportjába azok a kationok tartoznak, amelyek sósavval nem reagálnak, de kénhidrogénnel híg savas közegben csapadékot képeznek. A csoportba tartozó kationokat két alcsoportba osztjuk aszerint, hogy szulfidjuk oldódik-e ammónium-poliszulfidban, vagy sem. A II. a csoportba tartozó kationok szulfidjai nem oldódnak ammónium-poliszulfidban. Az ebbe az alcsoportba tartozó kationok: higany(II), réz(II), bizmut(III), kadmium(II). A II. b csoportba tartozó kationok szulfidjai oldódnak ammónium-poliszulfidban. Az ebbe az alcsoportba tartozó kationok: ón(II), ón(IV), arzén(III), arzén(V) és antimon(III).
A II. kationosztályhoz tartozó szulfidok tiosavanhidridek, szemben tehát az I. osztály szulfidjaival bázikus reagensekben (ammónium-poliszulfidban, kálilúgban) oldódnak. Az I. és II. osztály szulfidjainak hasonlósága: híg ásványi savakban oldhatatlanok (ezzel viszont a III. osztály osztályreakcióitól térnek el).
Az arzenitionok reakciói Minthogy az arzén(III)-at tartalmazó oldat általában arzén-trioxid () oldásával készül, az oldat kémhatása nem jellemző. NaOH. Észlelhető változás nincs H2S. Savas közegben sárga színű arzén(III)-szulfid válik le: 2{H3AsO3}+ 3 H2S -> {As2S3} + 6 H2O A dekantálva mosott csapadékot osszuk négyfelé: A csapadék még kb. 20%-os sósavas közegben sem oldódik. Ammónium-szulfidban a csapadék tioarzenit-képződés közben oldódik: {As2S3} + 3 S^{2-} ->2 AsS3^{3-} Ha a reagens poliszulfidos, tioarzenát képződik: {As2S3} + 3 S_{x}^{2-} ->2 AsS4^3- + x S Mindkét esetben savanyítás hatására a szulfidion-koncentráció csökkenése miatt ismét kiválnak a megfelelő arzén-szulfidok. Lúgok (nátronlúg, sőt ammónia) a csapadékot könnyen oldják: {As2S3} + 6 OH^{-} -> AsS3^3- + AsO3^3- + 3 H2O Az utóbbi reakció még a gyengébben bázisos karbonátok hatására is végbemegy (azaz az arzén-triszulfid határozottan savas karakterű): {As2S3} + 3 CO3^{2-} -> AsS3^3- + AsO3^3- + 3 CO2 . Melegítés hatására közvetlenül az enyhén sárgás tioarzenitionok képződnek. Az oldatból az arzén-triszulfid savanyítás hatására leválik: 2AsS3^3- + 6 H+ ->{As2S3}+ 3 H2S . Semleges vagy igen gyengén lúgos közegben sárga színű ezüst-arzenit válik le, melyik salétromsavban: Ag3AsO3 + 3 H+ -> 3 {Ag+} + H3AsO3 és ammóniában is könnyen oldódik. Az ammóniás oldat forralásakor redoxireakció megy lassan végbe és a képződő fémezüst miatt feketedés észlelhető: 2 {Ag(NH3)2+} + AsO3^3- + 2 OH^{-}->2{Ag}+AsO4^3- + 4{NH3}+H2O . Semleges közegben töményebb oldatból fehér bárium-arzenit választható le, mely savakban könnyen oldódik. . Savas közegben az arzénessav a permanganátot redukálja: 5{H3AsO3}+ 2MnO4^- + 6 H+ -> 5{H3AsO4} +2 Mn^2+ + 3 H2O, így az oldat elszíntelenedik. . Nátrium-hidrogén-karbonátot tartalmazó oldatban az arzenit eltünteti a kálium-jodidos jódoldat sárgásbarna színét: AsO3^3- +{I2}+ H2O ->AsO4^3- +2I^- + 2 H+ A hidrogén-karbonát a reakció során képződő hidrogénionok megkötésével segíti elő a reakciót. A reakció megfordíthatósága könnyen bizonyítható: 20%-os sósav hatására ismét jód válik ki. . Közel tömény sósavas közegben az ón(II) elemi arzént választ ki: 2AsCl4^- + 3SnCl4^2- -> 2{As} + 3SnCl6^2- + 2 Cl- Zn. Savas közegben a fémcink, ill. a belőle képződő atomos hidrogén az arzénvegyületeket fő tömegében arzánná redukálja. A végső reakció: {H3AsO3}+3{Zn}+ 6 H+ -> AsH3 + 3Zn^2+ + 3 H2O A reakción több, igen érzékeny arzénkimutatási módszer alapszik: A Marsh-reakcióban a képződött arzán termikus bonthatósága használható ki: 2 AsH3 ->3 H2 + 2 As, ahol a kimutatásra szolgáló berendezés megfelelő részén az elemi arzént hűtéssel lecsapjuk. A Sanger–Black-próba azon alapszik, hogy higany(II)-kloriddal vagy -bromiddal az arzán higany(II)-arzenidet képez. A vegyület azonban lépésenként alakul ki: először sárga színnel közelítő összetételű csapadék válik le, s csak azután (több arzán hatására) alakul ki a barna . A Gutzeit-reakció közönséges kémcsőben történhet: ehhez a vizsgálandó oldathoz két-háromszoros mennyiségben 1 M kénsav, 1–2 szem granulált cink (és esetleg 1–2 csepp híg réz-szulfát-oldat) kerül, a kémcsövet vattadugóval lazán bedugaszolva, majd a szájára gumigyűrűvel száraz szűrőpapírt erősítve, a szűrőpapír közepére néhány cg-os ezüst-nitrát-kristály kerül, erre 1 csepp víz kerül. Tömény ezüst-nitrát-oldattal (a kémcsövet lefedő szűrőpapíron megcseppentett ezüst-nitrát kristály közvetlen környékén) sárga színű ezüst-arzenid képződik, míg az arzán a hígabb ezüst-nitrátot fekete fémezüst kiválása közben redukálja. A sárga ezüst-arzenidet tájékoztatásként képlettel szokás jellemezni, míg a redoxireakció egyenlete 6 Ag+ + AsH3 + 3 H2O -> 6 Ag +{H3AsO3}+ 6 H+ Szublimáció. Az arzén-trioxid könnyen szublimálható. Minthogy a legtöbb arzénvegyület hevítve könnyen átalakul arzén-trioxiddá, a jelenség eléggé általános. Kismértékű redukció esetén a szublimátum rossz illatú. (Vigyázat, igen mérgező! A vizsgálat csak jól húzó fülke alatt, igen óvatosan végezhető.)
Általános arzénreakcióként az erősen savas közegből is leválasztható, sárga arzén-szulfid a legjellemzőbb, mely még 20%-os sósavban sem oldódik; ezzel szemben bázikus reagensekben, még ammónium-karbonátban is könnyen oldható. A Bettendorf-, a Sanger–Black- és Gutzeit-reakció ugyancsak szelektív és érzékeny arzénkimutatás. Az arzenitre az arzenát mellett az jellemző, hogy permanganáttal vagy hidrogén-karbonátos közegben – jóddal oxidálható.
Az arzenátionok reakciói Az arzenátok sokban hasonlítanak a foszfátokra. A tercier és szekunder alkáli-arzenátok vizes oldata lúgos, a primer arzenátok esetében a disszociáció és hidrolízis: H2AsO4^- ->HAsO4^2- + H+ és H2AsO4^- + H2O ->H3AsO4 + OH- kiegyenlíti egymást, s az oldat semleges kémhatású. . Az arzenátionok csak meglehetősen sósavas, forró oldatban reagálnak hidrogén-szulfiddal: H3AsO4 + H2S -> H3AsO3 + S + H2O, majd a képződő arzénessav reagál sárga színű arzén(III)-szulfid-csapadék kiválása közben. Jodidionok a csapadék leválását katalizálják: H3AsO4 + 2 I- + 2 H+ -> H3AsO3 + I2 + H2O, I2 + H2S ->2 I- + S + 2 H+ . Ammónium-szulfiddal melegítve az arzenátok sárgás színű tioarzenátokká alakulnak: AsO4^3- + 4 HS- -> AsS4^3- + 4 OH- Az oldathoz savat adva jobbára arzén(III)-szulfid és kén keveréke válik ki: AsS4^3- + 6 H+ ->{As2S3} + 2{S}+ 3 H2S AgNO3. Csokoládébarna tercier ezüst-arzenát válik le, mely ammóniában (Ag3AsO4 + 6 NH3 ->{Ag(NH3)2+} + AsO4^{3-}) és salétromsavban könnyen oldódik. BaCl2. Az oldat kémhatástól függően tercier vagy szekunder bárium-arzenát válik le. Mindkettő fehér színű; sósavban könnyen, ecetsavban nehezen oldódnak. {Ba3(AsO4)2}+ 4 H+ ->3Ba^2+ + H2AsO4- Mg-mixtúra, azaz ammónium-kloridot tartalmazó, ammóniás magnézium-szulfát-oldat a magnézium-ammónium-foszfáthoz mindenben hasonlító fehér csapadékot választ le: Mg^2+ +{NH4+}+AsO4^3- ->MgNH4AsO4 Savakban a csapadék oldódik: {MgNH4AsO4}+ 2 H+ ->Mg^2+ +{NH4+}+ H2AsO4- Ezüst-nitráttal a kiszűrt és vízzel kimosott csapadék megbarnul: {MgNH4AsO4} + 3 Ag+ ->{Ag3AsO4}+Mg^2+ + NH4+ KI. Sósavas közegben az arzenát a jodidot jóddá oxidálja: H2AsO4- + 2 I- + 3 H+ -> I2 + H3AsO3 + H2O SnCl2. A reakció kivitelezése és eredménye is (elemi arzén kiválása) azonos arzenitionok 8. reakciójával, éppen úgy mint a Zn-kel való reakció. Az arzén(V) redukciója során ugyanúgy arzán képződik, mint az arzén(III)-vegyületekből, így a Marsh-, a Sanger–Black- és a Gutzeit-reakció használható arzenát formájában levő mikromennyiségű arzén kimutatására is. Az arzén(V) jellemző reakcióinak jelentős része azonos az arzén(III) reakcióival: általános arzénkimutatások. Jellegzetes arzenátreakció a magnézia mixtúrás és a polianion-képzési reakció; s lényeges eltérés az arzenittől, hogy az arzenát erősen savas közegben a jodidot jóddá képes oxidálni.
Az antimon reakciói Az antimon-triklorid határozottan kovalens vegyület, tiszta oldat belőle kb. 1 M sósavval készíthető csak. Az oldat erősen savas, benne színtelen ionok vannak, s a hidrolízis egyszerű vizes hígítás hatására is megfigyelhető: SbCl4- + H2O ->Sb(OH)2Cl + 2 H+ + 3 Cl- A csapadék borkősavban antimonil-tartarát-komplex képződése közben oldódik. NaOH. Fehér színű antimon(III)-hidroxid válik le, mely csapadék NaOH-feleslegben oldódik: Sb(OH)3 + OH^{-} -> Sb(OH)4- NH3. Ammóniával teljesen az előzőhöz hasonló reakció játszódik le: az ammónia bázikussága a hidroxokomplex kialakulásához elegendő nagy hidroxidion-koncentrációt biztosít. Na2CO3. Ugyancsak antimon(III)-hidroxid válik le, mely a reagens feleslegével forralva feloldódik. H2S. Savanyú közegben is leválik a jellemzően narancsvörös színű antimon(III)-szulfid csapadék. A csapadékot dekantálva mossuk és ötfelé osztjuk: a csapadék híg sósavban nem, de kb. 20%-os sósavas közegben hidrogén-szulfid-fejlődés közben oldódik: {Sb2S3}+6 H+ + 8 Cl- ->2 SbCl4- + 3 H2S Ammónium-szulfid a csapadékot halványsárga tioantimonitionok képződése közben oldja: {Sb2S3}+ 3 S^{2-} ->2 SbS3^{3-} NaOH-oldat ugyancsak oldja a csapadékot: {Sb2S3}+ 4 OH^- ->SbS3^3- + Sb(OH)4- Az ammóniában való oldódás egyenlete azonos az előzővel. Ammónium-karbonátban a csapadék nem oldódik. Na2S2O3. Nátrium-karbonáttal éppen semlegesített oldatot nátrium-tioszulfáttal főzve jellegzetes vörös csapadékként és keveréke válik ki. KMnO4. A permanganátionok savas közegben az antimon(III)-at oxidálják: 5SbCl4- + 2MnO4- + 16H+ + 10 Cl- ->5SbCl6- + 2Mn^2+ + 8 H2O Zn. Az arzénvegyületekhez hasonlóan erősen savas közegben a fémcink az antimonvegyületeket részben sztibánná () redukálja; de fő tömegében koromfekete fémantimon képződik. Az antimontartalmú ionokra igen erős hidrolízis jellemző. A hidrolízis terméke oldódik borkősavban. Jellemző szulfidcsapadék színe, antimon(III) esetében a tioszulfátos reakció is használható. Fehér hidroxidja lúgokban és ammóniában egyaránt hidroxo-komplexként oldódik.
Az antimon(V) reakciói Antimon(V)-vegyületet tartalmazó oldat antimon-pentoxid tömény sósavas oldásával (s az oldat óvatos hígításával) vagy antimon(III)-klorid oldatának klóros oxidációjával állítható elő: SbCl4- + Cl2 ->SbCl6- Az előállításból is következik, hogy az oldatok erősen savas kémhatásúak. A kálium-[hexahidroxo-antimonát(V)] viszonylag könnyen előállítható vegyület, híg kálilúgban oldódik. Az oldat lúgos kémhatású. Ehhez az oldathoz sósavat adva először leválik az „antimonsav”: Sb(OH)6- + H+ ->{SbO(OH)3}+ 2 H2O, de a csapadék a sósav nagy feleslegében oldódik: SbO(OH)3 + 5H+ + 6 Cl- ->SbCl6- + 4 H2O (A további reakciókat mindig sósavas, ionokat tartalmazó oldatokra vonatkoztatjuk.) Hidrolízis. A savas oldatból hígításra bázisos antimon(V)-kloridok keveréke válik ki. Az acetát-kloridos reagens a tetrakloro-antimonát(III)-ionok első pontjában említett módon hoz létre csapadékot, mely ugyancsak oldódik borkősavban vagy töményebb kálium-nátrium-tartarát-oldatban. KOH. Kálilúg fehér csapadék formájában antimon(V)-oxid-hidroxidot választ le, mely a reagens feleslegében könnyen oldódik: {SbO(OH)3}+{OH-}+ H2O ->Sb(OH)6- NH3. Az antimon(V)-oxid-hidroxid-csapadék a reagens feleslegében (esetleg tömény ammóniát használva) hidroxokomplexként oldódik. H2S. Savas közegben két (illetve három) reakció fut párhuzamosan: 2 SbCl6- + 5 H2S ->{Sb2S5}+ 10 H+ + 12 Cl-, 2 SbCl6- + H2S -> 2 SbCl4- + S + 2 Cl- + 2 H+, és ezt követve 2 SbCl4- + 3 H2S -> Sb2S3 + 6 H+ + 8 Cl-. A leváló narancsvörös csapadék fő tömegében antimon-triszulfid és kén keveréke, azonban tartalmaz antimon-pentaszulfidot is. A csapadék dekantálás után három részre osztható: Híg sósavban nem, 20%-os sósavban kénhidrogén fejlődése közben oldódik. Az oldat a kivált kéntől opálos lehet. Ammónium-szulfid hatására mindenképpen halványsárga tioantimonát képződés közben oldódik: {Sb2S5}+ 3 S^{2-} ->2 SbS4^{3-}, Sb2S3 + 2 S + 3 S^{2-} ->2 SbS4^{3-}. KOH-oldatban a csapadék ugyancsak oldódik [csak antimon-pentaszulfidra felírva]:4Sb2S5 + 18 OH^{-} ->5SbS4^3- + 3Sb(OH)6-