Szalóczy Bertalan (Miskolc, 1842. június 20. – Bőcs, 1895. november 2.) író, református pap.
Pályája Szalóczy Dániel református lelkész és Szepsi Teréz fia. A teológiát Sárospatakon végezte, majd Mezőcsáton két évig rektor volt. Ezután visszatért Sárospatakra és papi vizsgát tett. Segédlelkész volt Dorogmán; utána segédlelkész, lelkész és 1888-tól egyházi tanácsbíró Geszten; 1893-ban Bőcsön lett lelkész, ott érte a halál 1895-ben.
„A Bükk költőpapja”-ként is ismerték. Verseit a Hölgyfutár közölte 1863–1864-ben. Az 1870-es években tűnt fel elbeszéléseivel. Leginkább a miskolci újságokban, a Fővárosi Lapokban és a Vasárnapi Ujságban jelentek meg munkái, gyakran Vereskövi álnéven. Keveset írt, de novelláinak korrajzi és néprajzi értéke van. A kisváros és a falu népét, a gazdákat és mesterembereket jelenítette meg elbeszélő munkáiban.
Munkái Képek Miskolc, 1885. Elbeszélések. (Vereskövi álnéven). Elbeszélések Budapest, 1891. Örmény című színművét sikerrel játszották vidéken.
Források
Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 7. kötet: A novella és a regény fejlődése / Elbeszélők c. alfejezet (Arcanum Kiadó)
Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar költők Kategória:Miskolciak Kategória:1842-ben született személyek Kategória:1895-ben elhunyt személyek