Az Apollo 440 vagy Apollo Four Forty egy elektronikus zenét játszó brit együttes, a kilencvenes évek végén bekövetkező nagy elektronikus zenei forradalom egyik „zászlóshajójának” tekinthető. Különösen a kritika által később az „elektronika” – azon belül, a „big beat” – műfaji címkékkel jelölt irányzat előfutárának tekinthetőek, együtt a The Chemical Brothers, a Fatboy Slim, vagy a The Prodigy zenekarokkal. Stílusuk több különböző irányzat jegyeit viseli magán: a rave, az alternatív rock, a big beat, a techno és a punk elemek is keverednek az elektronikus hangzásban.
Története
A kezdetek Az Apollo 440 együttest a Howard és Trevor Gray testvérpár, valamint Norman Fisher-Jones, alias Noko gitáros alapították Liverpool városában 1990-ben. A hangtechnikus Howard és a klasszikus zongora-tanonc Trevor olyan új zenei termék létrehozására törekedtek, mely igyekezett az erőteljes gitárhangzást ötvözni a kor elektronikai irányzataival. Ehhez elsőként különböző elismert zenekarok remixeit készítették el, így többek között az ír U2 vagy az EMF számára készítettek új hangzásvilágú remixeket.A Laut.de biográfiája
A zenekar számára az igazi áttörést az 1996-os kislemez, a Krupa hozta meg, melyhez nemcsak nevében, de ritmusaiban és dobszólóiban idézték meg Gene Krupa egykori jazz-dobost, aki az 1930-as években többek között Benny Goodman mellett is működött. A következő nagy dobást az "Ain't Talkin' 'Bout Dub" című szám jelentette, mely a Van Halen egyik legendás gitár-témáját öltöztette drum and bass köntösbe.
A csúcson Az 1999-es Gettin' High on Your Own Supply nagylemez a pénzügyi sikert is meghozta az együttesnek, majd komoly turnézásba kezdtek, mely során ismételten Magyarországra is eljutottak. A zenei világ színpadra állítása különösen az analóg és digitális dob-hangzások miatt, valamint a zenekarral együttműködő sok énekes hangzásvilágának különbségei miatt volt nagyon nehéz. Az élő show során Noko gitárjátéka is sokkal "metálosabb" hangzást nyer, amit ő Ritchie Blackmore-hoz fűződő rajongásával magyaráz.Alexander Cordas interjúja a Laut.de számára A lemezen szereplő Stop the rock című számuk az Electronic Arts FIFA labdarúgó videójáték-sorozatának lett 2000-ben a főcímzenéje.
Hallgatás és újrakezdés
Miközben a zenekar feljátszotta a Charlie angyalai remake főcímzenéjét, és elkészítette a 2003-as Dude Descending a Staircase albumot, úgy tűnt, a zenei inspiráció elfogyott a Gray testvérek mögül. Az új nagylemez már nem tudta megismételni két elődje sikereit és a számok között is több lassú, inkább ambient hangulatú darab szerepelt. Az együttes hosszabb ideig nem hallatott magáról. Így sokak számára váratlanul állt elő 2011-ben egy EP-vel, majd 2012 januárjában megjelentette ötödik sorlemezét, mely igyekszik visszakanyarodni a 90-es évek nagy sikerei irányába. A lemez turnéja kapcsán több magyarországi fellépés után 2011-ben az EFOTT vendége volt az együttes.A Lángoló gitárok beharangozója
Diszkográfia
Stúdióalbumok Millennium Fever (1995) Electro Glide in Blue (1997) Gettin' High on Your Own Supply (1999) Dude Descending a Staircase (2003) The Future's What It Used To Be (2012)
Kislemezek, EP-k "Lolita" (1991) "Destiny" (1991) "Blackout" (1992) "Rumble EP" (1993) "Astral America" (1994) "Liquid Cool" (1994) "(Don't Fear) The Reaper" (1995) "Krupa" (1996) "Ain't Talkin' 'bout Dub" (1997) "Raw Power" (1997) "Carrera Rapida" (1997) "Rendez-Vous 98" (Jean-Michel Jarre szereplésével, 1998) "Lost in Space" (1998) "Stop the Rock" (1999) "Heart Go Boom" (1999) "Cold Rock The Mic / Crazee Horse" (2000) "Charlie's Angels 2000" (2000) "Say What?" (2001) "Dude Descending A Staircase" (feat. The Beatnuts, 2003) "A Deeper Dub EP" (2011)
Jegyzetek
Források Hivatalos honlap A laut.de biográfiája Az Allmusic biográfiája
Kategória:Brit elektronikus zenei előadók