Richard Karl Freiherr von Weizsäcker (Stuttgart, 1920. április 15. – Berlin, 2015. január 31.) német politikus. 1984 és 1994 között a Német Szövetségi Köztársaság elnöke. Hivatali ideje alatt egyesült újra Németország. Államfői megbízatását megelőzően 1981 és 1984 között Nyugat-Berlin polgármestere volt.
Meggyőződéses evangélikusként feltétlen híve és támogatója volt Európa keleti része integrálásának. Még Erich Honeckerhez is ellátogatott. A magyar rendszerváltás után találkozott Antall József magyar miniszterelnökkel.
Családja Apja, Ernst Heinrich von Weizsäcker a Német Császári Haditengerészet tisztjeként részt vett a skagerraki csatában. A háború után külügyi szolgálatba lépett. Tagja volt a Nemzetiszocialista Német Munkáspártnak; a második világháború alatt SS-Brigadeführerré léptették elő. Ő rendelte el a franciaországi zsidók deportálását az auschwitzi koncentrációs táborba. A nürnbergi perben az emberiség elleni bűncselekmények vádjával hét év börtönre ítélték, de az 1950-ben kihirdetett általános amnesztia nyomán visszanyerte szabadságát.
Pályafutása Richard von Weizsäcker gyerekkorát Dániában, Svájcban és Berlinben töltötte. Az érettségi után nyelveket, történelmet és filozófiát tanult Oxfordban és Grenoble-ban. 1938-ban munkaszolgálatra hívták be, amit katonai szolgálat követett. 1939 szeptemberében részt vett a lengyelországi hadjáratban, majd a szovjet frontokon harcolt. 1945 áprilisában megsebesült. A háború után jogot és történelmet tanult a Göttingeni Egyetemen. 1948/49-ben apja védőügyvédje mellett jogi asszisztens volt a nürnbergi perben. bélyegkép|balra|Ronald Reagan és Weizsäcker (Bonn, 1985. május 2.) 1953-tól a gazdasági szférában dolgozott (Mannesmann AG. Düsseldorf, magánbankok, C. H. Boehringer gyógyszergyár Ingelheim am Rhein). 1954-ben a CDU tagja lett. 1962-ben a Német evangélikus egyházi gyűlés elnökévé választották, és ezt a tisztséget 1970-ig töltötte be. 1968-tól 1975-ig a németországi egyházak ökumenikus tanácsának volt a tagja. 1969-ben a Bundestag képviselője, mandátumát 1981-ig megtartotta. 1973-ban parlamenti küldöttséggel a Szovjetunióba látogatott. 1974-ben indult a elnökválasztáson, de Walter Scheel ellenében veszített. 1978-ban Berlinbe költözött, és az ellenzék vezetője lett. 1981-ben Berlin polgármesterévé választották. 1983 szeptemberében hivatalos látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. Kelet-Berlinben találkozott Erich Honeckerrel, és a német evangélikus egyház tanácsának tagjaként beszédet mondott a Wittemberg templomában.
1984-ben Németország elnökévé választották. Ködösítés nélkül beszélt Németország közelmúltbeli történelméről. Kiállt a demokratikus és keresztény értékekért, és a politikai konszenzus helyreállítására törekedett. Támogatta a Szovjetunióval és az NDK-val való párbeszédet és kibékülést. Valamennyi német állampolgár elnökének tartotta magát, ezért az NDK lakosaihoz is intézte szavait. Németország kapitulációjának 40. évfordulója alkalmából beszédet mondott a Bundestagban. Úgy fogalmazott, hogy Németország 1945. május 8-án szabadult fel. 1989-ben újraválasztották. A berlini fal ledöntése után arra figyelmeztetett, hogy a két német állam összenövéséhez türelem szükséges. Visszavonulása után számos vezető testület elnökeként előadásokat tartott, és továbbra is állást foglalt aktuális politikai vitákban.
Írásai Von Deutschland aus – Reden des Bundespräsidenten Von Deutschland nach Europa. Die bewegende Kraft der Geschichte Richard von Weizsäcker im Gespräch mit Gunter Hofmann und Werner A. Perger Vier Zeiten. Erinnerungen Drei Mal Stunde Null? 1949 – 1969 – 1989 Was für eine Welt wollen wir? Richard von Weizsäcker im Gespräch mit Jan Roß Die Deutschen und ihre Nachbarn Der Weg zur Einheit
Jegyzetek
Források
Kategória:1920-ban született személyek Kategória:2015-ben elhunyt személyek Kategória:Németország elnökei Kategória:Német Szövetségi Köztársaság Kategória:Stuttgartiak Kategória:Berlin polgármesterei Kategória:CDU-tagok