Nagy-lónyai és vásárosnaményi Lónyay Gábor (1778. március 28. – Deregnyő, 1824. május 8.) főispán, közélelmezési felügyelő, Lónyay Gábor országgyűlési képviselő apja.
Élete Lónyay János és Lónyay Florentina fia. Zemplén megyénél kezdte hivataloskodását mint megyei ügyész; 1804-től 1809-ig alispán és országgyűlési követ volt; közben 1806-ban királyi adományt nyert Újhely egy részére és több uradalmakra is. 1809-ben Bereg megye helytartójává neveztetett ki, és ez időben a francia háború alkalmával saját költségén 50 gyalog katonát állított ki. 1817-ben Ung megye főispánja és a Tiszáninneni református szuperintendenciának és a sárospataki főiskolának főgondnoka lett. Érdemeiért a Szent István-rend kis keresztjével diszíttetett fel. Meghalt 1824. május 8-án Deregnyőn (Zemplén megye). Ravatala felett Szatmári József mondott gyászbeszédet (mely: A főpolczoknak nevezetesebb terhei címmel Sárospatakon jelent meg 1824-ben).
Művei Beszéde t. n. Ungvármegyei főispáni székébe lett beiktatásakor és a tiszti-kar építő szék alkalmatosságával elmondott beszédek. Sárospatak, 1817. Beszéde Tiszán innen lévő ref. eccl. főcuráturának, Vay József utolsó megtiszteltetésekor mondott... Miskolcz, 1822.
Levele Kazinczy Ferenchez, Sátoraljaújhely 1808. december 1. (a Magyar Nemzeti Múzeumban).
Források
További információk Balogh Margit - Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790-1992. Bp., História - MTA Történettudományi Intézete, 1996. Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990-1999.
Kategória:Országgyűlési követek Kategória:Ung vármegye főispánjai Kategória:Református magyarok Kategória:Deregnyőiek Kategória:1778-ban született személyek Kategória:1824-ben elhunyt személyek