A Medveölő fia

A Medveölő fia Karl May német író ifjúsági kalandregénye, eredeti címén: Der Sohn des Bärenjägers. Az indiántörténet Magyarországon 1970-ben jelent meg a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában. bélyegkép|Winnetou – Karl May halálának 75. évfordulójának emlékére kiadott bélyegen (1987)

Történet

Első fejezet: Gyanús nyomok

A történet elején az író részletesen bemutatja Hosszú Davyt és Köpcös Jemmyt. A két nemes vadász, Vadnyugat szerte ismert nyomkereső egymást ugratva élcelődik egymással. Egészen addig, amíg egy szikla lábánál furcsa nyomra nem bukkannak. Két órával ezelőtt egy indián fáradt lovával járhatott erre. Utána néznek, hogy a magányos rézbőrű mit kereshet itt egyedül. A keresés nyomán egy rendetlen táborra bukkannak, ahol korábban – feltételezésük szerint – 10-15 könnyelmű fehér fickó tartózkodott. 15 perc nyomkövetés után rábukkannak 9 durva arcú férfira, akik vadnyugati csőcselék módjára bánnak az indián fiúval, aki megkötözve fekszik a közelben.

Második fejezet: A Bicegő

A két nyomkereső meglepi a banditákat, akiknek nincs idejük a fegyverükhöz nyúlni. Jemmy megtudja, hogy a fiatal indián a Vokádé (jelentése: fehér bölény bőre) nevet érdemelte ki, s már törzsfőnöki jelvények (3 piros sastoll) viselésére is jogosult. Szabadon engedi a mandán harcost, aki a dakotákhoz (sziúkhoz) is tartozik. Kiderül, hogy a fehér csirkefogók két pejkót is elloptak, a lovak gazdái (a 16 éves Martin Baumann és Bicegő Frank) hamarosan megjelennek, s szintén felelősségre vonják Brake bandáját. Szétzavarják a lótolvajokat: van, akiket puskatussal bírnak jobb belátásra, van, akiket futni hagynak. Vokádé elárulja, hogy egy üzenetet hozott Mato Poka (Medveölő) fiának, de csak Martin wigwamjában hajlandó elmondani a részleteket.

Harmadik fejezet: A blokkházban

Martinék háza egy erődhöz hasonlít, egy magaslaton egykor hatalmas fatörzsekből rótták össze. Kettős drótkerítés is védelmezi. A wigwam vegyeskereskedésként, fogadóként is működik, középen egy óriási nappalival (ivóval). Vokádé javaslatára testvérekké fogadják egymást, közösen elszívnak egy békepipát. Az indián ezután beszámol egy több évvel ezelőtt történt összecsapásról Old Shatterhand és az ogallallák között. Egy párviadalban Nupaj Klama ("Ököl, mely pozdorjává zúz") 3 sziú főembert ütött agyon, pedig azok a küzdelem során használhatták volna a tomahawkjukat is. Egy csákó (7 év) letelte után azt tervezik a sziúk, hogy Csikka Pata (Pusztító Tűz) és két társa sírjánál hamarosan gyászdalokat énekelnek. S ha útközben sápadtarcúakkal találkoznak, akkor feláldozzák őket hőseik temetőjénél. Négy nappal ezelőtt a Powder folyó keleti ágánál Medveölőt és az általa vezetett gyémántcsiszolókat álmukban meglepte és foglyul ejtette egy 56 főből álló ogallalla csapat. Martin azonnal indulna apja kiszabadítására, a barátai is vele tartanának, de előbb a házban található prémeket és értékes tárgyakat lehordják egy pincerejtekbe. Az egyik hatalmas grizzly bundájának történetét Martin vonakodva meséli el. Hatéves volt – akkor még Coloradóban laktak, amikor a szürke medve megtámadta őket. Az apja ekkor távol volt tőlük, vadászni ment a kutyájukkal. Az édesanyját még a ház előtt széttépte a dúvad, a fiú a házban került vele szembe, egy késsel védekezett ellene. Szerencséjére az apja éppen akkor érkezett haza, amikor Martin végveszélybe került. A medve még széttépte a rárohanó hűséges házőrzőt, de a fiú apja, Medveölő Bowie-késsel végzett a nála magasabb, erősebb állattal.

12 nap múlva lesz holdtölte, addig kell elérniük az indiánok szent helyét a Big Hornnál (Ördögfőnél).

Negyedik fejezet: Old Shatterhand

Öt nappal később egy hattagú csapat lovagol át a prérin keresztül a Powder folyó környékére. A Missouri és a Sziklás-hegység közötti területen sokféle őslakos nép él – sosónok (kígyó indiánok), sziúk, cheyenne és arapho törzsek -, akik a vadászterületük védelmében a fehérek vagy egymás ellen gyakran kiássák a csatabárdot. Vokádé előőrsként megelőzve a csapatot fura nyomokra bukkan. A többiek is találgatják, hogy ki vagy mi járhatott arra. Mivel nem jutnak dűlőre, pedig tapasztalt vadászok, elhatározzák, hogy kettéválik az expedíció: négyen folytatják az útjukat a Big Horn felé, Köpcös Jemmy és Bicegő Frank utánajár a titokzatos elefántnyomoknak. Vokádé babonásan Maho Akono (a Préri Szelleme) nevét emlegeti.

Bicegő Frank elbeszéléséből kiderül, miért is kapta az előnevét. Medveölő társa és barátja egy régi eseményt idéz fel, amikor három sziú indiánnal üzletelt, akik késő éjszaka érkeztek hozzá, amikor egyedül vitte a boltot. Drága prémekért silány puskaport adott cserébe, amikor az egyik indián tüzes vizet kért Franktól. Míg a férfi a brandyért ment, a rézbőrű elemelt egy töltött puskát, és szökni próbált vele. Amikor Frank utána ment a sötétbe, az indián rálőtt, s megsebesítette őt. Hónapokig tartott a gyógyulása, utána lett Bicegő a neve.

Az elefántnyom egy homokos területen patanyommá válik, majd hirtelen eltűnik, de egy bokorból egy barátságos hang üdvözli a nyomozókat. Frank és Jemmy Old Shatterhanddel találkozik, elmondják neki, hogy mi járatban vannak errefelé. Cserébe Shatterhand elmagyarázza nekik a gyékénypapucsba bújtatott lópaták cselét. Ezután közli velük, hogy azért álcázta magát, mert a sosónok hadiösvényre léptek. Megígéri, hogy ő és a hamarosan ideérkező barátja, Winnetou is csatlakozik a Yellowstone-hoz igyekvő fogolyszabadító csapathoz. Frank és Jemmy elvágtatnak, Old Shatterhand elrejti magát és lovát, majd kígyó indiánok felderítő csapata viharzik a két lovas után.

Ötödik fejezet: Winnetou

Az apacsok főnöke csatlakozik barátjához, majd elmondja, hogy felderítése közben egy közeli völgyben a sosón indiánok hadisátraira bukkant. Ojtka Petaj (Bátor Bölény) törzsfőnök vezeti őket. Bicegő Frankot és Köpcös Jemmyt utolérik a kígyó indiánok, a fehérek viaskodás nélkül esnek fogságba esnek. Winnetou és Old Shatterhand elhatározzák, hogy kiszabadítják a foglyokat, majd Medveölő fiának is segítenek.

Késő este felkeresik a sziklafolyosóban meghúzódó Martint és társait. Bob őrködése közben Winnetou lovát fekete óriás sárkánynak véli. Vokádé először találkozik az apacs főnökkel, de a jellegzetes Mata-za-vakonról (Ezüstpuskáról) felismeri. A két vadnyugati hős figyelmezteti Martinékat, hogy sosón raj érkezése várható. Két felderítő lovast ártalmatlanná tesznek, és elindulnak a völgykatlanban lévő indián tábor felé, hogy megkeressék és kiszabadítsák Frankot és Jemmyt.

Hatodik fejezet: A kígyó indiánok táborában

Old Shatterhand és Winnetou óvatosan lopakodnak a tábor közepén lévő törzsfőnöki sátor felé. Közben az egyik őrt is ártalmatlanná teszik. A foglyokat nem találják a nagy sátorban, viszont Ojtka Petaj itt tartózkodik, aki éppen kinnik-kinniket (dohány + fűzfaháncs + vadkender levele) szív. Old Shatterhand ártalmatlanná teszi a sosón főnököt, s a belopódzók két tússzal elhagyják a tábort. Előtte a sátor sarkában a fehér vadász otthagyja a "névjegyét". Visszatérve a többiekhez Winnetou kétszer a földbe lő egy pisztollyal, hogy fokozza sosónok zavarát. A kígyó indiánok riadtan tapasztalják hogy eltűnt a főnökük, eltapossák a tüzeket, Vakon-Tonkát (a Gonosz Szellemet) emlegetik. Az egyik őrük nem tér vissza a táborba: Moh-aw (Moszkitó) az, a törzsfőnök fia. A további tennivalókat hajnalra halasztják.

Ojtka Petaj bátran viseli a fogságot, közli az elrablóival, hogy kész a halálra. A Vér-tó környéke szent hely a sosónok számára, ezért fogták el az arra átutazó két sápadtarcút. Az apacs főnök személyes varázsa eléri azt, hogy a kígyó indiánok vezére megbékéljen, és szövetségre lépjen Old Shatterhandékkel. Amikor megtudja, hogy Mato Pokát a társaival a Sárgakő-folyóhoz hurcolják a sziúk, kész segíteni a megmentésében. Korábban Medveölő mentette meg Bátor Bölény éltét, nem engedheti, hogy a fehér medvevadász kínzócölöpön fejezze be az életét. Meghívja Winnetou-ékat a sosón táborba, hogy tanácskozótűz mellett, a békepipát elszívva beszéljék meg a további teendőket. Természetesen – visszatérve az indián táborba – a két fehér foglyot azonnal szabadon eresztik.

Hetedik fejezet: A szürke medve

Medveölő fiának csapata és a sosónok együtt indulnak útnak a kékfűvel borított pusztaságon. Bob szánalmas lovaglása még a komoly indiánok arcára is mosolyt csal. A préri sziklás hegyekre vált, itt ogallallák nyomára bukkannak. Vokádé számára útjelzőként nyomokat hagytak a sziúk. Bob és Martin az erdő szélére indulnak martilapuért (lókörömfűért), hogy a néger felhorzsolt lábára és fenekére gyógyírt keressenek. Egyre beljebb hatolva a fák között barlangra bukkannak, ahonnan egy nyolc láb magas grizzly tör ki, és támad rájuk. Az esetlen Bob rémülten menekül, Martinnak azonban helyén van a szíve. Két lövéssel leteríti a bestiát. Ezzel még Old Shatterhand és a Winnetou elismerését is kivívja.

A sosónok megörülnek a medvepecsenyének, kedvencük a borda, a sonka, a medvetalp, de az állat zsírját sem tartják megvetendőnek. A lovak nyerge alatt laposra préselik a húst, puhításra ez a kedvelt módszerük. Éles skalpolókéseikkel gyorsan megtisztítják a szürke medve bőrét, aztán kikészítik a bőrt Martin számára.

Nyolcadik fejezet: Kellemetlen kalandok

A csapat az indiánok Ararátjához, a Teknősbéka-hegyhez érkezik. Az özönvíz legendáját az itt élő őslakók is őrzik. Egy idő után nem követik a sziúk nyomait, mert Old Shatterhand ismer egy rövidebb utat is a Hullámzó Prérin keresztül, ahol síkság és dombok váltogatják egymást. Este egy kristálytiszta tó partján ütnek tábort, ahol Jemmy váratlan fürdőt vesz. Ezután pisztrángokat ejtenek – rácsokkal – csapdába. A halfogás után forró köveken megsütik a halakat, majd a finom lakoma után történeteket mesélnek egymásnak a tábortűznél.

Frank mulatságos, de életveszélyes medvekalandja után a balfácán Bob kerül kellemetlen helyzetbe. Bicegő esete egy barna medvévelFrank házaló árusként, kis kézikocsival kezdte a vadnyugati életet. Ügyesen kereskedett, lovat fegyvereket vett magának, és az aranymezők felé vette útját. Egy farmnál a norvég gazda befogadta őt, és hamarosan az egész rokonság megkedvelte. Egyszer egy távoli házavatóra utazott a család, ezért Frankra bízták a birtokot. A férfi hasznossá akarta magát tenni, kisebb ház körüli javításokba kezdett, amikor összefutott a medvével. Még kés sem volt nála, ezért egy hickory (feketedió)fára próbált felmászni, de egy idő után visszazuhant a medve fejére. Frank felpattant és futni kezdett, az állat a sarkában. Egymás után egy iszamlós agyaggödörbe estek. Mindketten megijedtek, úgyhogy a kikászálódás után az egyikük jobbra, a másikuk balra iszkolt. Frank a puskájáért rohant a házba, a medve vesztére egy a kertben álló juharfaszirupos kádba esett. Míg a pákosztos vad nyalogatta magáról az édességet, Frank egy mesteri lövéssel leterítette korábbi üldözőjét.

A néger oposszumnak néz egy amerikai görényt, s az állat bűzmirigyeiből kilövellő váladékától olyan büdös lesz, hogy mindenki menekül előle. Később a tó távoli részén áztatja és mossa magát prériszappannal a rettenetes szagtól. Legalább nyolc napig – a szürke medve irhájában – utóvédje lesz a csapatnak.

Kilencedik fejezet: A csapda

A tábortűznél folytatódik a beszélgetés. Old Shatterhand lova veszélyt szimatol, erre a gazdája és Winnetou a kezük ügyébe veszik a puskájukat. A térdlövés mesterfogásairól folyik az eszmecsere, majd az ellenséges felderítők felismerésének nehézségeiről. Az elméletet gyakorlat követi, mert Old Shatterhand és apacs barátja szinte egyszerre sütik el a fegyverüket, két leselkedő indiánt terítenek le. A csillogó szemük foszforeszkálása árulta el a két fiatal rézbőrűt. A gyors táborbontást több órás éjszakai lovaglás követi, majd az új táborhelyen az ellenséges felderítők holttestének az átvizsgálása következett. A fiúk 20 évesek lehettek, zsebeiket üresen találják, egy-egy puskával, kevés lőszerrel voltak csak felszerelkezve. Mindebből Martinék azt a következtetést vonják le, hogy a felderítők társai nem lehetnek messze.