Meng Csiao (pinjin, hangsúlyjelekkel: Mèng Jiāo; hagyományos kínai: 孟郊; egyszerűsített kínai 孟郊) (751–814) a kínai Tang-dinasztia korának neves költője volt. Két költeménye bekerült a Háromszáz Tang költemény néven ismert népszerű gyűjteménybe.Stephen Owen, An Anthology of Chinese Literature: From Beginnings to 1911 (New York, London: W.W. Norton, 1996): 479. Felnőtt korában kapott tiszteleti neve (hagyományos kínai: 東野; egyszerűsített kínai: 东野) volt.
Élete és munkássága a mai tartomány, akkori területén lévő ban született (hagyományos kínai: 武康; egyszerűsített kínai 武康). Ebben az időben a Tang-dinasztia elérte terjeszkedésének határait és súlyos katonai vereségeket szenvedett, valamint felkelésekkel is meg kellett küzdenie.
nak fiatal korában nem sikerült letennie a császári vizsgát, ezért szülőföldjén, visszavonulva élt, helyi zen-buddhista szerzetesek társaságában.Hinton, 237 Később ban, a kor nagyvárosában telepedett le. Itt bekerült , és költők társaságába.Hinton, 252 46 éves korában sikerült letennie a császári vizsgát is, ezután kisebb-nagyobb hivatalokhoz jutott.
Költészete stílusát követte, puritán, komor hangulatú verseket írt, témái főleg a szegénység és a hideg voltak. Versei formailag a régi, népies stílust követik. Merész kifejezései, metafórái nagy hatást gyakoroltak, de egy 13. századi kritikusa szerint művei olvashatatlanok, mert boldogtalanná teszik az embert. szerint hangja olyan, mint a hideg tücsöké. Ezek a kritikák irodalmi halálos ítéletnek számították. Neve feledésbe merült, csak a 19. században fedezték fel újra.
Jegyzetek
Források
Hinton, David (2008). Classical Chinese Poetry: An Anthology. New York: Farrar, Strauss, and Giroux. / .
Kapcsolódó szócikkek Kínai irodalom Kínai költészet A Tang-kor háromszáz verse
Kategória:Középkori kínai költők, írók