A Magyar Úttörők Szövetsége 1946. június 2-án alakult meg.
Története Az úttörőmozgalom hagyományai Magyarországon 1919-ig nyúlnak vissza. Ennek az évnek a tavaszán, a magyar Tanácsköztársaság idején alakult meg Budapesten, a VII. kerületi Rottenbiller utcai iskolában az első úttörőcsapat. Marx Károly nevét vették fel, jelszavuk: A tettek beszélnek! volt.
A második világháború után, 1945 nyarán az újjászervezett Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete szervezésében bontakozott ki. A cserkészmozgalom mellé, majd 1948-ban annak helyébe lépő Magyar Úttörők Szövetsége a magyar társadalom gyermekszervezete lett, az úttörőcsapatokba tömörülő kisdobosok, úttörők, úttörővezetők és pártoló tagok tömegszervezete. 1948. július 31-én, a Gyermekvasút első szakaszának átadásakor egyesítették a Magyar Úttörők Szövetségét a cserkészmozgalommal. Az egyesülést elutasító cserkészcsapatokat megszüntették. 1948. szeptemberétől minden általános iskolában úttörőcsapatokat kellett alapítani.
bélyegkép|jobbra|Pionírok felvonulása a Világifjúsági Találkozón (VIT) Budapesten (1949. augusztus 28.)
Az 1945 utáni első úttörőcsapatok a maguk választotta (különféle) színű nyakkendőt viseltek. 1946 őszén született meg az egységes úttörőnyakkendő: háromszögletű, fehér színű, két piros csíkkal a szélén. A fehér szín az úttörők jellemének a tisztaságát jelképezte, a piros csíkok pedig a forradalmiságra utaltak. A nyakkendő három sarka a három forradalmi nemzedéket jelképezte. A nyakkendőt nem csomózva kötötték, hanem piros fagyűrű tartotta össze.
1948 májusában megváltozott az úttörők egyenruhája: a fehér inghez kék nyakkendőt hordtak. A Világifjúsági Találkozó (VIT) idején – 1949 augusztusában – a csapatok legjobb úttörői – kitüntetésként – vörös nyakkendőt kaptak, amely viselet a későbbiekben általánossá vált. A világ legtöbb úttörőszervezetében a tagok vörös nyakkendőt viseltek.
Az 1960-as-1970-es években több tanéven át tartó mozgalmak, akciók sorozata zajlott, amelyek irányítását veteránokból, tudósokból, neves politikusokból álló országos parancsnokságnak nevezett stábok végezték. 1963–1965-ben Úttörő expedíció a jövőbe címmel indult kétéves mozgalom, amely a haza megismerésére, a lakóhelyért végzett munka, a jövő terveinek megfogalmazására késztette a csapatokat. A legjobb rajok expedíciós jelvényt és zászlószalagot nyerhettek. Az 1965-1966. évi úttörőév mozgalma az Úttörők a hazáért volt. Ez a hozzájárulás lehetőségét biztosította az ország, a lakóhely építésében, a meglévő értékek óvásában. 1966. június 7-10 között ünnepelte a mozgalom a 20. születésnapját. Ekkor került sor a IV. országos úttörő-találkozóra. 1968–1969-ben A forradalom lángjai mozgalom a KMP, a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége (KIMSZ) és a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára irányította a csapatok figyelmét. Ekkor építették meg a miskolci fiatalok a Tanácsköztársaság legendás hírű XII. páncélvonatának korhű mását, amely múzeum-vonatként járta két évig az országot.
1970–1971 között szolidaritási akciókkal segítették a vietnámi népet és az árvízkárosult iskolákat. Ebben az évben az Ajándék a hazának címmel készültek mozgalmuk 25. születésnapjára. 1972–1973-ban Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóján A néppel tűzön-vízen át! volt az éves mozgalom elnevezése, amely a költő életművének és hazánk tájainak jobb megismerését szolgálta. Ebben az évben ünnepelték a főváros egyesítésének 100. évfordulóját is, amely főként a budapesti csapatok munkáját élénkítette. A következő két évben (1973–1975) Nem térkép e táj néven folytatódott a szülőföld megismerése. 1975–1976-ban az úttörőmozgalom 30. évfordulóját ünnepelték az Őrizzük a lángot! felhívással. Ennek keretében került sor – 1976 áprilisában – a J-R-30 fedőnevű országos jubileumi riadójátékra. Június elején pedig az egy hétig tartó országos találkozóra. 1976–1978 között ismét olyan időszak következett, amelynek során a csapatok belső életének színesítésére, szervezeti megerősítésére kerülhetett sor. Az Együtt egymásért mozgalom keretében hirdették meg az R-77 próbát. A további évek jelszavai: a Mi világunkért, Tettekkel a mi világunkért!.
Üzenet az ország valamennyi kisdobosának és úttörőjének (1978)Kedves Pajtások!
Gyorsan elrepült a vakáció. Emlékei mindnyájatokban elevenen élnek. Bőrötök őrzi még a nyár egészséges színét. S bár sokat meséltek nyári élményeitekről, már kíváncsian kérdezitek azt is, milyen meglepetéseket, tennivalókat tartogat az új tanév és úttörőév.
Az 1978-1979-es úttörőév különleges és érdekesnek ígérkező esztendő. "A mi világunkért" elnevezésű mozgalom nagy munkára, egész éven át tartó játékra, közös, vidám együttlétre hív minden kisdobost és úttörőt. Középpontjában szűkebb és tágabb világunk áll, amely tele van rátok váró feladatokkal, felfedezésre csábító érdekességekkel, megismerésre érdemes eseménnyel. Várnak rátok régi segítőitek, nevelőitek, barátaitok és sokan olyanok - felnőttek és gyerekek egyaránt -, akiknek ma még talán a nevét sem tudjátok, az arcát sem ismeritek.
Kérünk benneteket, járjatok az eddiginél is kíváncsibb szemmel, figyeljetek oda valamennyi érdekes hallani- és látnivalóra. Akarjatok, tudjatok beleszólni a kis és nagy közösségek dolgaiba, és ne mulasszatok el semmit, amivel tenniakarásotokat bizonyíthatjátok, s ami gazdagabbá teheti a most következő úttörőévet.
Ha így cselekedtek, majd elmondjátok: jobban értem a világot, többet tudok belőle, s így lesz szívemnek kedvesebb ez a naprendszer, az öreg földgolyó, a vén Európa, ez a mi gyönyörű országunk, az én kis falum vagy városom, az iskolám, a csapatom, a ház, ahol lakom, s körülöttem minden ember.
A mi világunkért azzal tehettek a legtöbbet, ha megértitek örömeit és gondjait, ha akartok ma még gyermekként, és holnap már felnőttként cselekedni.
A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége bízik bennetek és tudja, hogy ebben az évben is számíthat rátok. Legyetek még lelkesebbek, ötletesebbek, bátrabbak és tettre készebbek, mint eddig bármikor! S így lesz a most következő úttörőév emlékezetes része az 1979-es esztendőnek, amely az egész világon a gyermekeké.
A dolgozó népért, a hazáért előre!
Magyar Úttörők SzövetségeOrszágos ElnökségePajtás újság 1978/23. (1978. szeptember 7.) száma - 2. oldal
1981–1982 között a Hass, alkoss, gyarapíts! jelmondat szellemében a helyi lehetőségeken alapuló rugalmas programválasztásokra kaptak lehetőséget a csapatok. A nagyszabású központi akciók helyett inkább a csapatszintű folyamatos tevékenységekre helyeződött át a hangsúly. Az utána következő években pedig minden csapat maga választotta meg a jelmondatát.
1986-ban feladta a Magyar Szocialista Munkáspárthoz kötődő szerepét, tevékenységeinek tartalmát innentől az „Úttörők a barátságos harmadik évezredért” sokáig kifejezte a szövetség törekvéseit. Szabályait A gyermekek jogairól szóló egyezmény szellemiségéhez kötötte. Az utolsó kisdobosavatók az 1989 szeptemberi iskolai évnyitók idején zajlottak.
A rendszerváltozás után
A rendszerváltozás után 1990-től a Magyar Úttörők Szövetsége kereste a pluralista gyerekmozgalmi világban új helyét, éveken át népszerű maradt, több helyi közösségben megőrizte a súlyát. 1991-ben a Fidesz követelte a parlamentben, hogy a cserkészmozgalommal azonos mértékű állami támogatást kapjon. Elsősorban a Fidesz karaktergyilkosságai nyomán - elvesztette jelentőségét és tömegbázisát, jelenleg százas nagyságrendű csapat és néhány ezer gyerek és felnőtt tekinti magát úttörőnek. Együttműködésben tevékenykedik a Grund Klubhálózattal.
Az 1969-1975 között felépült, állami tulajdonú zánkai úttörőtáborból Ifjúsági Centrum lett, majd pedig az Új Nemzedék Központ és az Erzsébet Utalvány Központ osztozott a tulajdonjogon. 2016 óta Erzsébet Üdülőközpont és Tábor Zánka (röviden Zánkai Erzsébet-tábor) néven, teljesen felújítva üzemel az Erzsébet Üdülőközpont Kft. tulajdonában.Erzsébet Táborok ismertető Erzsébet Üdülőközpont és Tábor - ismertető Az 1948-ban megnyílt, majd az 1960-as években kibővített csillebérci úttörőtábor tulajdonjogát elhúzódó per vonta kétségbe. A neve Csillebérci Gyermek- és Ifjúsági Központra változott. 2021 óta a zánkaihoz hasonlóan ezt is az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány üzemelteti.Alapítványi tulajdonba adja az állam a Váry Szabó-kúriát és a volt csillebérci úttörőtábort - pestbuda.hu, 2021.04.27. Az egykori megyei szervezetek táborait az önkormányzatok üzemeltetik tovább gyermeküdülőként vagy értékesítették piaci alapon.
A Csillebérci Ifjúsági Központ 2018-as kényszerű elhagyása után a szervezet székhelye egy budakalászi irodaházban nyert elhelyezést – kutatásra alkalmas archívumát részben itt, részben az Országos Levéltárban őrzik. A tábora Taksonyban működik amelyet Zöld Szigetnek neveznek. A rendszerváltás óta folyamatosan Rácz Péter a szövetség vezetője. A hűséges csapatvezetők nyugdíjba vonulásával a csapatok száma és a taglétszám jelentősen lecsökkent.
A Gyermek- és Ifjúságtörténeti Múzeum (Zánka) anyaga szétdúlása után váratlan állami beavatkozás nyomán a Terror Háza Múzeum gondozásába került. A – szintén a Balatoni Úttörővárosban 1974-ben alapított – Gyermekalkotások Galériájának 20 000 műtárgya is csaknem az enyészet sorsára jutott. (Gondatlan gazdái jóvoltából.) Jelenleg biztonságban egy kispesti iskola őrzi. A két gyűjtemény feldolgozás megkezdődött.
Tagjai 1957 és 1990 közt kisdobosok: az általános iskola 2-4. osztályos (alsó tagozatos) tanulói
Asztalos István: A kisdobos"Szolnok alatt táborozott Damjanich vörös-csákós serege, és a holnapi csatára készülődött. A katonák a tábortűznél ültek. Egyikük levelet írt, más a puskáját pucolta, sokan meg beszélgettek. Egyszer csak az egyik katonának megakad a szeme egy kis mezítlábas, tizenkét éves forma fiúcskán, aki zsebredugott kézzel állingált a tábortűz mellett, s hallgatta őket.
– Hát te mit keresel itt? – szólt reá a katona. – Mész azonnal haza! Anyád eddig sírva keres.
A fiú azonban nem mozdult.
– Nincs anyám – mondta halkan, és lesütötte a szemét.
– Akkor apád üt agyon, ha ilyen későig tekeregsz.
– Apám sincs – válaszolta a gyermek.
A katona most már sajnálkozva kérdezte:
– Akkor ki tart el téged?
– Szolgálok a gazdáknál.
– S minek jöttél ide?
– Megvédeni a hazát! – egyenesedett ki a gyermek, s látszott a tűz fényénél, hogy fellobog a szeme.
A katonák nevettek ugyan, de tetszett nekik a válasz. Egyik nagybajuszú, öreg őrmester odament mellé.
– Na fiam, ezentúl a haza a te édesanyád! – s egy vörös csákót nyomott a fiúcska fejére.
Nagy volt a csákó, füléig szaladt, de a fiúcska viselte boldogan, s ott is maradt a Damjanich seregénél kisdobosnak. Sok csatában részt vett, tüzes szívvel dobolta harcra a honvédeket. Egyik csatában aztán mellén találta egy osztrák golyó. Lerogyott a gyermek, s az öreg őrmester ijedten szaladt oda:
– Mi van veled, kisfiam?! – hajolt le hozzá, s vette ölébe a fejét.
– Itt, itt! – suttogta a gyermek, s a mellére mutatott. Aztán mélyet sóhajtott, és vér buggyant ki a száján.
Így halt meg a hazájáért és népe szabadságáért a kis szolgafiú."
Napsugár, 1957. március, 5-6. oldal
Krúdy Gyula: A komáromi fiú - X. fejezet: A fogságban (részlet)"A kisdobos nagyot sóhajtott. Aztán még egyszer megszorította a Pali kezét. Ki tudja, holnap lesz-e erre még ideje?
Estefelé nagy mozgalom volt a táborban.
A távolból puskaropogás, ágyúdörgés hallatszott.
- A magyarok visszaveszik a sáncot az ellenségtől! - kiáltotta Pali és csaknem fölugrott az izgatottságtól.
Egész éjjel nem tudta lehunyni a szemét.
Az ágyúdörgés megrázta alatta a földet és csaknem fölkiáltott:
- Előre, előre!
Képzeletében látta a zászlóaljakat előre rohanni. Hej, ha ő is ott lehetne!
Hajnal felé nagy zavar támadt a táborban. A katonák jöttek vissza. Kimerülten, lehorgasztott fejjel botorkáltak a tábor előtt.
Kocsikon jajgató sebesülteket hoztak. De nem magyar sebesülteket.
- Győztek a magyarok! - ujjongott Pali és a kisdobos nyakába borult sírva.