bélyegkép|jobbra|250px|A gróf ghymesi és gácsi Forgách család címere bélyegkép|jobbra|250px|Légifotó a gímesi várról
Ghymesi és gácsi gróf Forgách család alatt elsősorban azon családokat értjük melyek az Árpád-korból, és a gímesi váruradalom birtokosaitól eredeztetik magukat.
A család története A Hontpázmány nemzetség A Hontpázmány nemzetségből származott Ivánka 1226-ban nyerte adományul Ghymest II. András királytól.Fejér III, 2, 93. IV. Béla király 1242-ben az alsóghymesi földterületet adományozta a családnak, ahol várat építettek. Ivánka fia András (1241-1290) királyi tárnokmester, Béla herceg udvarmestere (1256), IV. Béla királynak pedig igen kedvelt embere volt. 1268-ban a szolgagyőri várjobbágyok Szencse nevű birtokára nyert királyi adományt.Fejér IV, 3, 431. Az ő fiai: János kalocsai érsek, Tamás (1275-1295) nyitrai és barsi főispán és Miklós (1290-1295), a Forgách család őse. A család várát, 1311-ben Ivánkától Csák Máté elfoglalta, azonban Károly Róbert hívei azt visszafoglalták. A család ekkor Koszmályon "húzta" meg magát. Mária királynő juttatta a birtokot Forgách Balázs pohárnokmesternek, jutalmul amiért az halálosan megsebesítette Kis Károlyt. Forgách azonban bosszú áldozatává vált. Ezen eseményeket a népköltészet is megörökítette.Vágd csak fiam, vágd Forgách, Tied leszen Gimes és Gács vagy Balázs öld meg a királyt, Neked adom Gimes vár(á)t [ (A Pallas nagy lexikona - Lantosok); Lengyel Dénes 1985: Régi magyar mondák. Debrecen, 246-250.] Ezek után a várat hosszú ideig a Forgách család bírta.
A ghymesi és gácsi Forgách család A Forgách család 1564-ben és 1570-ben két ízben nyert új adománylevelet, amelyek szerint 36 község tartozott a birtokukba Bars vármegyében. Forgách Simon báró 1579-ben további pókateleki Szomor János tulajdonát képező helységeket és részbirtokokat nyert Rudolf királytól, melyek azelőtt is a gímesi vár tartozékai voltak, de azokat 1552-ben a Forgách család tagjai, az ellenük - Koppányi megöletése miatt - megindított főbenjáró per következtében kénytelenek voltak néhány száz jobbágyukkal, vérdíj fejében, kiszolgáltatni.
A család idővel két főágra szakadt: az idősebb, vagyis ghymesi, melynek III. Péter barsi főispán (1493-1505) és a gácsi ágazatra, melynek Gergely nyitrai főispán az alapítója. Tagjai sorából V. Ferenc, Bars vármegye főispánja volt és grófi rangot nyert († 1647). VII. András 1675-ben emeltetett grófi rangra.
A Rákóczi-szabadságharc bukása után a gróf Forgách javakra már 1711-ben rá tette kezét a kamara. A gímesi uradalmat, amelynek gróf Forgách Simon volt a részbirtokosa, gróf Wratislau vette meg , ennek egy kis részét Forgách Pál gróf (András fia) már 1712-ben visszaváltotta. Forgách Simon kuruc tábornagy követte Rákóczit az emigrációba. A szatmári béke után kirekesztették az amnesztia lehetőségéből. Előbb Lengyelországban, majd 1716-tól Törökországban bujdosott. Egy ideig Rodostóban élt, de 1721/1722-ben visszatért lengyel földre. Magával vitte azonban a családi levéltárat is, melyet Lembergben helyezett biztonságba. A levéltár utóbb Jávorka Ádám közvetítésével került ismét Magyarországra.
Ettől kezdve a gímesi uradalom IV. Pál († 1746) ágának birtokába jutott, fia Károly († 1778) annak fia: III. József, akinek fia Károly (1783-1859) és az ő fia Károly (szül. 1825).
Tagjai közül kiemelkedtek: I. Péter, főhadvezér a husziták ellen (1387-1420). I. Zsigmond, királyi kincstárnok, 1525-ben címerújítást nyert. Fiai: III. Imre trencséni főispán, († 1589), III. Ferencz, történetíró, nagyváradi püspök, (1510-1577), I. Simon, dunántúli főkapitány († 1589). Simon fiai: IV. Ferenc, királyi helytartó, nyitrai püspök, bíbornok, majd esztergomi érsek (1566-1615), II. Zsigmond, Nógrád és Szabolcs vármegye főispánja, országbíró, majd nádor, (1565-1621), Miklós (1632-1636) és Ferenc (1636-1648) Bars vármegye főispánjai. II. Zsigmond nádor fia I. Ádám, országbíró, Nógrád vármegye főispánja 1640-ben grófi rangra emeltetett. Fia II. Simon, II. Rákóczi Ferenc tábornoka (1669-1729), számkivetésben halt meg Zulkiván, Lengyelországban.
Napjainkban a gímesi vár turisztikai célpont, a család történetének is szentelt gímesi Forgách kastélymúzeum 2009 óta látogatható.
Címer
Birtokaik
Torozmel (ma Komját része) megszerzése 1525-től adatolható
Neves személyek Hontpázmány nembeli Tamás országbíró, szlavón bán, lovászmester. Hont-Pázmány János (?–1301 ?) kalocsai érsek, királyi kancellár. Forgách Antal (1818–1899) honvédfőhadnagy Forgách Antal (1819–1885) helytartó, kamarás, országgyűlési képviselő, valóságos belső titkos tanácsos, főispán Forgách Antal (1869–1931) császári és királyi huszárkapitány, országgyűlési képviselő Forgách Ádám (1601–1681) magyar földbirtokos, várkapitány és országbíró. Forgách Ágoston (1813–1888) címzetes püspök, nagyprépost, Esztergom vármegye főispánja. Forgách Balázs (? – ? , 1386. július 25.) királynői pohárnokmester. Forgách Ferenc (1530-1577) bölcsészdoktor, történetíró, nagyváradi püspök, valóságos belső titkos tanácsos. Forgách Ferenc (1560–1615) bíboros, prímás, esztergomi érsek. Forgách Ferenc Xavér (1689-1764) huszár altábornagy Forgách Imre (16. század) trencséni főispán, törvényszéki bíra. Forgách József (1756–1829) császári és királyi kamarás. Forgách Károly (1825-1911) vadgazda és vadászati szakíró, főrendiházi tag Forgách Mihály (1569-1603) császári és királyi katona, rector magnificus) Forgách Miklós 1526-ban Mohácsnál eshetett el. Forgách Miklós (?–1649 előtt) főtárnokmester. Forgách Miklós (1731 vagy később–1795) császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, nyitrai főispán. Forgách Pál (1677–1746) esztergomi kanonok, császári tanácsos. Forgách Pál (1696–1759) teológiai doktor, nagyváradi, később váci püspök. Forgách Simon (1527-1598) dunántúli főkapitány, királyi főpohárnokmester Forgách Simon (1669–1729) császári és királyi tábornok, kuruc tábornagy, a családi levéltár megőrzője. Forgách Zsigmond (1565–1621) Magyarország nádora.
Leszármazás 1. A Hont-Pázmány nemzetség Forgách ágának őse Iváncs, akinek fia I. Ivánka (1226-29). Az ő fia I. András (1293-97), annak fia II. Miklós (1307) a Ghymesi Forgách család őse.
Jegyzetek
Források Bars vármegye. Huszár Mihály 2018: Egy grófi família múltjának töredékei. A Forgách hagyaték feldolgozásának lehetőségei. Történeti Muzeológiai Szemle 16. Ján Hikker 2016: Forgáchovci šľachtici z Gýmeša a Haliče. Miroslav Eliáš 2016: Pod zástavou Marsa. Marek Druga 2015: Forgáčovská vetva Poznanovcov za vlády Árpádovskej dynastie. Vox discipuli historiae V. Jolana Janičkárová 2014: Osudy slanských Forgáčovcov a Waldbottovcov. Baxa, P. a kol. 2013: Kostoľany pod Tribečom. Lukačka, J. 2003: Rod Forgáčovcov do polovice 15. storočia. Historický zborník 13/1-2, 66-79. Peter Keresteš 2001: Neznáma ujlacká vetva Forgáčovcov. Genealogicko-heraldický hlas 2011/1-2, 27-39. Szentgyörgyi György Gusztáv 1915/1917: Történelmi vázlatok. Eperjes Bártfai Szabó László 1910: A Hunt-Paznan nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom. Forgách Imre feljegyzései. Történelmi Tár 1890, 795-797. Forgách Imre naplója. Közli: Komáromy András. Turul 7 1889, 70-78. Forgách Imre naplója. Turul 1889, 70-96.
Kategória:Magyar történelmi családok Kategória:Nyitra vármegyei nemesi családok Kategória:Hontpázmány nemzetség