(tiszteleti nevén: 韓非子) kínai legista filozófus. Az egyik legkiemelkedőbb legista mű, a nevét viselő szerzője. A magát konfuciánusnak nevező tanítványa volt. Tanításai nagy hatással voltak ra, Kína első császárára. nem a szó hagyományos értelmében vett filozófus. Jelentősége abban van, hogy a régebbi és a kortárs filozófusok eredményeire támaszkodva gyakorlati-politikai elméletet dolgozott ki.

Élete

A Han (韓) állam királyi családjának leszármazottja, vel (i. e. 280–208) együtt tanítványai voltak. Mivel dadogott, s így nem tudott hatékonyan érvelni az udvari vitákban, jelentős politikai szerephez sem jutott. Nézeteit írásban fejtette ki. Mikor elfoglalással fenyegette Han államot, a Han-beli An király t küldte követségbe a udvarhoz i. e. 234-ben. király, aki nagy tisztelője volt munkásságának, illő tisztelettel fogadta, de egykori tanítvány társa, , aki ekkorra már a király főtanácsosa lett, ellene fordította a királyt. Ezek után t börtönbe vetették, ahol öngyilkos lett.Kósa Gábor: Kínai filozófia és vallástörténet. Összefoglalás. (egyetemi jegyzet) ELTE. 2006. 51. oldal. Állítólag rágalmazta meg őt féltékenységből. A király később megbánta döntését, az utolsó pillanatban megkegyelmezett neki, mire azonban küldötte megérkezett, már késő volt.

Műve

Az államhatalom elméletével foglalkozó írás, amely egyesíti magában Shang Yang, és nézeteit. Gyakran említik e művel párhuzamként Machiavelli értekezését. Ez az egyetlen legista mű, amely teljes egészében máig megőrződött. A munka lényege, hogy az abszolút rend csak a törvény és a megfelelő politikai eszközök, valamint egy kollektíven elismert autoritatív hatalom együttes létezésével valósítható meg. Az írás 55 fejezetből áll, és a politikát érintő kérdések mellett helyet kapnak episztemológiai problémák tárgyalásai is. A fejezeteknek nem mindegyike eredeti, van köztük, amely későbbi rekonstrukció, legtöbbjükről azonban elmondható, hogy és közvetlen követői írták le őket az i. e. 3. század második felében.

A mű eredeti címe volt, és csak a Tang-kortól kezdve változott re. Széles körben ismert volt a - és a Han-korban. Találunk rá utalásokat a ben, a ben és a ban is, továbbá című munkájának egy fejezetében, ahol a szerző filozófiájának cáfolatát adja.

A sokat merít elképzeléseiből. Központi véleménye, hogy az állam szempontjából bármilyen hivatalos irat, amely nem áll kapcsolatban a törvényekkel, veszélyes és felesleges. Átveszi a ’hatalmi alap’ („ számára érthetően és világosan megfogalmazott és mindenkin szigorúan számon kért törvényeket jelent.”Kósa Gábor: Kínai filozófia és vallástörténet. Összefoglalás. (egyetemi jegyzet) ELTE. 2006. 53. oldal.) fogalmát a ből. Továbbá kölcsönzi a szintén legista tól a shu ’politikai eszközök’ fogalmát. A fogalom azokra az adminisztratív módszerekre utal, amelyek révén megfelelő módon képes kiválasztani és irányítani alattvalóit az uralkodó, miközben hatalma fenntartható marad. Az ország irányítása szempontjából a büntetés és a jutalmazás alapelvei kerülnek előtérbe feladat és a tett összehasonlítása révén. A feladatok és tettek összevetése () igen fontos legista alapfogalom, amelynek lényege, hogy egy adott feladat követelményeit összevetik a végrehajtó személy konkrét tettével, ez alapján határozva meg annak jutalmát, avagy büntetését.

egy sajátosan értelmezett taoizmus koncepciót is hozzáadott a műhöz: A szerint – szemben a taoizmussal – „az uralkodó a nem-cselekvés révén a törvényeket és intézményeket hagyja automatikusan személytelenül, precízen és könyörtelenül működni.”Kósa Gábor: Kínai filozófia és vallástörténet. Összefoglalás. (egyetemi jegyzet) ELTE. 2006. 52. oldal. A jó kormányzáshoz nem szükséges a „bölcs uralkodó”, mivel a törvények, az intézmények, a hatalmi pozíció és az adminisztratív módszerek szükségtelenné teszik létét. A szerint a korábbi konfuciánusok túlzottan szélsőséges uralkodótípusokban gondolkodtak, ugyanakkor a valóságban a legtöbb uralkodó a két véglet között foglal helyet, és számukra a mű által javasolt stratégia jól működik. További kritikáját adja a konfuciánusoknak, mely szerint azok csak zavart okoznak, mivel az emberek a hatalmi pozíció és nem az igazságosság elve alapján engedelmeskednek az uralkodónak és az államnak. Fontos különbség a legizmus és a konfucianizmus között, hogy a konfucianizmus elve szerint a béke, jólét, jó kormányzás megteremtéséhez vissza kell térni a régi idők bölcs királyainak módszereihez. A legisták (, ) ellenben a múlt teljes tabula rasaját próbálták véghezvinni (vö.: könyvégetése), Han szerint az idők megváltoztak, és a szerző korában már egészen más eszközökhöz kell nyúlni. Ezért is tartja megfelelő módszernek a körülményeknek megfelelő, szigorú törvényeket betartató, erőszakos, hatalmi pozícióból uralkodó államot.

Han szerint az emberek alapvetően rosszak, és teljesen mechanikusan működnek: elkerülik, ami rossz, és igyekeznek megszerezni, ami jó nekik. A hivatalnokokat képességeik alapján kell kiválasztani és nem származásuk vagy erényeik alapján, s folyamatos ellenőrzés alatt kell tartani őket. Az uralkodó feladata az, hogy megfelelő törvényeket hozzon, valamint engedelmes hivatalnokapparátust hozzon létre. Ha ez megvalósul, attól kezdve nem is kell közvetlenül beleszólnia a kormányzásba. Az sem számít, hogy az uralkodó erényes-e, mivel az emberek kötelességtudóan szolgálják majd őt.

Érdekesség, hogy a Hat-dinasztia, valamint a Tang-dinasztia uralkodása idején munkájára elsősorban irodalmi formáinak és stílusainak sokfélesége miatt néztek fel, a -korban pedig híres írástudók bocsátkoztak polémiába a szerzővel.

bírálata „ módszere: világossá tenni a törvényeket és megbecsülni az érdemes tetteket. Nem tartotta jutalomra érdemesnek azt, aki noha kiváló ember, semmilyen hasznot nem hajt az országnak. Ugyanakkor büntetésre méltónak sem tartotta, azokat a méltatlan embereket, akik semmilyen kárt nem okoztak a jó kormányzásnak.”Tőkei Ferenc: Kínai Filozófia. Ókor/II. kötet. Magiszter Társadalomtudományi Alapítvány. Budapest. 2005. 229. oldal. bírálatában szembeszáll azon véleményével, amely szerint az írástudók nem hajtanak semmi hasznot, és csak kárt okoznak. Nehezményezte továbbá, hogy noha elítélte az érdemtelenek jutalmazását és az ártatlanok gyilkolását, mikor ártatlanokat gyilkoltatott le, azt helyeselte; így tehát aki kormányzási módszereit követi, az ártatlanokat gyilkol le. kritikáját képezte továbbá, hogy noha tudta, hogy a legjobb módszer az erényre (de) való támaszkodás, mégis a törvények és kormányzási módszerek kidolgozásakor figyelme főleg a büntetésekre irányult.

a Mérlegelések () című művében végül a legizmus és tanításának egyik fő fogalmának, a törvénynek (fa) legnagyobb kritikáját fogalmazza meg:

Hivatkozások

Források

Kósa Gábor: Kínai filozófia és vallástörténet. Összefoglalás. (egyetemi jegyzet) ELTE. 2006. Salát Gergely: Han Feizi, a nagy legista. In.: Konfuciusz Krónika 2008/2. vagy: Tőkei Ferenc: Kínai Filozófia. Ókor/II. kötet. Magiszter Társadalomtudományi Alapítvány. Budapest. 2005.

Kategória:Ókori kínai filozófusok Kategória:Ókori kínai költők, írók Kategória:Öngyilkos költők, írók