Kálmán Oszkár (Kisszentpéter, 1887. június 19. – Budapest, 1971. november 17.) operaénekes (basszus) volt. Neve a magyar operatörténetben ma már elsősorban mint Bartók első Kékszakállúja él.
Élete bélyegkép|jobbra|260 px|Kálmán Oszkár sírja Zsidó családba született. Felsőkereskedelmi iskolában érettségizett, tisztviselőként dolgozott Lugoson, közben magánúton tanult zenét és a helyi műkedvelő kórusban énekelt. Hangját később Münchenben képezte. Előéneklés után, 1913-ban szerződtette az Operaház.
Hamlet atyjának szellemeként (Thomas: Hamlet) debütált. Első jelentős szerepe 1914. május 14-én Sarastro volt (Mozart: A varázsfuvola).
1918. május 24-én volt a nevezetes Bartók-ősbemutató, ami a szerzőnek is teljes megelégedésére szolgált, a közönség viszont értetlenül fogadta az új művet. Haselbeck Olgával a társulat fiatal tagjai közé számitottak, a már befutott énekesek húzódoztak a modern műtől, így esett rájuk a választás.
1927-ben Otto Klemperer a berlini :de:Krolloperhez szerződtette. Itt is vett részt ősbemutatókban, pl. Paul Hindemith Napi hírek c. operájáéban (1929. június 8.)
1929 őszén visszaszerződtette a budapesti Opera, ahol 1940-ig, a második zsidótörvényig maradhatott. Ez után csak az OMIKE előadásain léphetett fel.
1945-től 1954-es nyugdíjazásáig újra az Operaház énekese lett.
Évtizedeken keresztül szinte hetente lépett fel oratóriumkoncerteken is. Dalénekesként is sokat szerepelt. Ő mutatta be Kodály Zoltán Megkésett melódiák c. dalciklusát 1918. május 7-én (a zongoránál Bartókkal).
Opera- és oratóriuménekesként vendégszerepelt számtalan német nagyvárosban és Prágában. A Kozma utcai izraelita temető művészparcellájában nyugszik.
Szerepei
Bartók: A kékszakállú herceg vára – A Kékszakállú Beethoven: Fidelio – Rocco Benjamin Britten: Peter Grimes – Swallow Dohnányi Ernő: A vajda tornya – Nemere Donizetti: Don Pasquale – címszerep Farkas Ferenc: A bűvös szekrény – A mufti Gluck: Iphigenia Aulisban – Kalchas Goldmark: Sába királynője – A főpap Gounod: Faust – Mefisztó Paul Hindemith: Badeni tandráma a beleegyezésről – Karvezető Mozart: Szöktetés a szerájból – Ozmin Mozart: Così fan tutte – Guglielmo Mozart: Don Juan – Leporello Mozart: A varázsfuvola – Sarastro Muszorgszkij: Borisz Godunov – Pimen Muszorgszkij: Hovanscsina – Doszifej Offenbach: Hoffmann meséi – Crespel tanácsos Puccini: Bohémélet – Colline Puccini: Turandot – Timur Rossini: A sevillai borbély – Don Basilio Richard Strauss: A rózsalovag – Ochs báró Stravinsky: Œdipus rex - Kreon Thomas: Hamlet – A szellem Verdi: A trubadur – Ferrando Verdi: Rigoletto – Monterone Verdi: Álarcosbál – Sam; Tom Verdi: Aida - Ramfisz; A király Verdi: Don Carlos – Fülöp király; A főinkvizitor Wagner: Tannhäuser – Hermann őrgróf Wagner: Lohengrin – Madarász Henrik Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Veit Pogner Wagner: Trisztán és Izolda – Marke király Wagner: A Rajna kincse – Fasolt Wagner: Istenek alkonya – Hagen Wagner: Parsifal – Gurnemanz Weber: A bűvös vadász – Kaspar
Díjai 1946 – Az Operaház örökös tagja 1954 – Szocialista munkáért érdemérem
Irodalom Ádám Tünde: Kálmán Oszkár emlékére = Opera-Világ 2011. szeptember 19. Füzes Róbert: Színház az árnyékban. H. n., 1990. Ko-Libri K. Gábor István: A BHZ-tól az ÁHZ-ig. Budapest, 1984. Zeneműkiadó. Kertész Iván: Az Operaház örökös tagjai: Kálmán Oszkár = Operaélet 6. évf. (1997) 3. sz. 18–20. l. Adatlapja az OMIKE oldalán
Kategória:1887-ben született személyek Kategória:1971-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar operaénekesek Kategória:Basszusok Kategória:A Magyar Állami Operaház örökös tagjai Kategória:Az OMIKE Művészakció résztvevői Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek