Nü-va (hagyományosa kínai: 女媧; egyszerűsített kínai: 女娲; hangsúlyjelekkel: Nǚwā, más olvasatban: ) istennő az archaikus kínai mitológiában. Kultúrhérosz, akinek a nevéhez egyes források szerint az ember megteremtése és az ég kifoltozása köthető. A historizált kínai történelem egyik első uralkodója. A történetírói hagyomány a legendás „Három fenség” egyikének tartja. A legendás kultúrhérosz, felesége vagy testvére. A legkorábbi ábrázolásain emberi felsőtesttel, kígyó- vagy sárkányfarokkal ábrázolták.
Nevének eredete kéttagú nevének első tagja, a nü 女 egyértelműen a „nő”, „asszony” jelentéssel rendelkezik, de a második tagot, a (vagy ) 媧 szót már nehezebb megmagyarázni. Edward Schafer (1913-1991) amerikai sinológus hipotetikusan „békaként” magyarázza a szót, úgy vélvén, hogy a legősibb időkben még csak a víztócsák szellemeként tisztelték, aki különféle síkos bőrű tengeri vagy vízi lények alakjában jelenhetett meg. 聞一多/闻一多 (1899-1946) kínai tudós szerint nem más, mint a lopótök női megtestesülése, és azokhoz a Kelet- és Délkelet-Ázsia népeinél széles körben elterjedt mítoszokhoz, legendákhoz kapcsolható, amelyek szerint a világ kezdetekor első emberek tökből születtek. Azonban egyik feltevést sem támasztják alá a val kapcsolatos első szövegemlékek.
Alakja a források tükrében thumb|200px| ábrázolása a ben thumb|250px| és egymásba fonódó kígyó- vagy sárkányfarokkal. Selyemre festett tekercskép a 8. század közepéből. első említése írásában 屈原 (i. e. 340-278) Égi kérdések című filozofikus költeményében szerepel: „女媧有體，孰制匠之？”, vagyis: „nak volt teste, de vajon ki teremtette őt?” Ez nyilvánvalóan arra utal, hogy ő, aki a világ egyik első lénye volt, aki majd az embereket teremtette, vajon hogyan jött létre. Vagyis, ki teremtette a teremtőt?Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben:
A , vagyis a Hegyek és vizek könyve (i. e. 4-2. század) című mitikus geográfiai mű 16. fejezetében tíz szellemlényről ( 神十人) tesznek említést, akiket „ beleinek” ( 女媧之腸) neveznek, és a leírás szerint csakugyan beleinek szellemekké alakult formái.Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben:
Az ókorinak tekintett, de minden bizonnyal csak a Han-dinasztia idején összeállított mű, című taoista könyv 5. fejezetében, a „Tang kérdései”-ben ( 湯問) az olvasható: „Bizony az Ég és a Föld sem különb a többi dolgoknál, és mint minden dolognak, megvan a maga fogyatékossága. Ezért olvasztott hajdanán tarka köveket, hogy befoltozza az égi lyukakat, és ezért vágta le az óriásteknőc lábait, hogy velük feltámassza az Ég négy sarkát”Dobos László fordításaAz eredeti szöveg:
A (i. e. 2. század) 6. fejezetében ( 覽冥訓) ugyancsak arról olvashatunk, hogy amikor káosz lett úrrá a világon, a földön vad tüzek és árvizek pusztítottak, fenevadak falták föl az embereket és kegyetlen madarak rontottak az öregekre és a gyengékre, az ég pedig kilyukadt, akkor ötszínű köveket ( 五色石), ti. tarka köveket olvasztott, amivel kifoltozta az eget, majd pedig levágta az ao 鼇 nevű óriásteknős négy lábát, amivel megtámasztotta a berogyott ég négy sarkát. Megölte a fekete sárkányt ( 黑龍), majd nádhamut gyűjtött, amivel megállította az árvizeket.Az eredeti szöveg: Később, a 17. fejezetben ( 說林訓) az olvasható, hogy formátlan, otromba masszaként teremtette az embereket, és más kultúrhéroszok segítettek neki megalkotni az ember egyéb részeit és szerveit: 上駢/上骈 teremtette a szemet és a fület, 桑林 a kezet, és így tovább.Az eredeti szöveg:
王充 (27-100) művében, a Mérlegelések ( 論衡) „Az égről” ( 談天) című fejezetében korábbi, meg nem nevezett konfuciánus művekre ( 儒書) hivatkozva azt írja: „, amikor azon vetélkedett vel, melyik legyen az Ég Fia, nem tudott győzelmet aratni, s efölötti haragjában úgy odaverte fejét a 不周 hegyhez, hogy az ég oszlopa menten meghasadt, a föld kötelei pedig elszakadtak. azonban megolvasztott ötféle (mindenféle) színű követ, s azzal kifoltozta a kék égboltot, továbbá levágta az óriás teknős lábait, s azzal ismét felállította a négy sarkot.”Tőkei Ferenc fordításaAz eredeti szöveg:
A (i. sz. 58-147,) a legrégibb fennmaradt kínai értelmező szótár a 6. kötetében t, mint a 笙 nevű fúvóshangszer feltalálóját említi, a 13. fejezetben pedig megjegyzi, hogy a „régmúlt korok istennője” ( 古之神聖女), aki a „tízezer létező megalkotója” ( 化萬物者), vagyis minden élőlény teremtője.Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben:
應劭/应劭 (141—206) , vagyis Szokások és hagyományok átfogó magyarázata című művében az olvasható, hogy sárga földből ( 黄土; ti. agyagból) gyúrta az embereket, de mivel a munka rendkívül bonyolult és fáradságos volt, kieszelte, hogy kötelet ereszt a híg sárba, és ki-kihúzza, lerázza. A földre repülő agyagcsomókból lettek azok az emberek, akiktől a szegények és alacsony rangúak származtak. A gazdagok és előkelők pedig azoknak az utódai, akiket még saját kezével gyúrt. Ugyanebben a szövegben a szerző nak tulajdonítja a házasság megalapítását. Hozzá imádkoztak, mint a házasság istennőjéhez, akit nek 高禖 neveztek ( 高 = „magas”; 禖 = áldozatbemutatás gyermekáldásért való imádsággal), hogy megszabaduljanak a meddőségtől, és utódokra tegyenek szert. Tiszteletére táncokat adtak elő, amelyek alighanem erotikus jellegűek lehettek.
司馬貞/司马贞 (679-732), aki az első kínai hivatalos történeti mű, A történetíró feljegyzéseinek egyik legjelentősebb magyarázója és kommentárszerzője volt, a legendás három felség néven emlegetett korszak uralkodói közé helyezi t is.Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben:
A 獨異志 (Megismételhetetlen és különös dolgok leírása) című mű szerzője, 李榮 (valamikor a 7-9. században) leírja, hogy amikor a világot épp megteremtették, egy testvérpár élt a Kunlun-hegyen, s a fiú nagyon szerette volna feleségül venni a húgát, akit nak hívtak. Csakhogy szégyenteljes, bűnös dolognak tartotta, épp ezért imádkozni kezdett: „Ha az Ég megengedi, hogy férj és feleség legyünk, akkor a füst szálljon felfelé, ha viszont nem engedélyezi, akkor a füst oszoljék el!” S merthogy a füst oszlopként tört felfelé, bátyja feleségeként élhetett tovább. Fűből legyezőt készített, amivel eltakarta az arcát. Innen ered az a szokás, hogy a nők legyező mögé rejtik az arcukat.
盧仝/卢仝 (790-835) 與馬異結交詩/与马异结交诗 című versének 2. versszakában az olvasható, hogy eredetileg felesége volt ( 女媧本是伏羲婦).Nincs magyar fordítása, lásd az eredeti szövegben:
Szerepei A val kapcsolatos források jól mutatják a kínai mitológia azon sajátosságát, hogy nem alkot egységes mitológia rendszert. Évszázadokon, sőt évezredek keresztül spontán módon, nem céltudatosan alakult formálódott egy-egy alak, teljesedett ki a története, mígnem különböző rokon mítoszok egységes egésszé formálódtak. Így nem példa nélküli, hogy alakja is számos különböző korból, különböző vidékekről származó legendákból, mítosztöredékekből állt össze, melyek mindegyike egy-egy, a hagyományos kínai kultúrkörben betöltött szerepét hangsúlyozza ki.
Az ég kifoltozója talán legfontosabb, de mindenképpen a legtöbbet hivatkozott hőstette az ég kifoltozása. A világteremtését ugyan nem neki, hanem ősatyának tulajdonítják, de alakja mégis egyfajta demiurgoszként jelenik meg az által, hogy a pusztulásra ítélt világot megmenti. Elsőként a ben olvasható, hogy ötszínű köveket olvasztva befoltozta az eget, majd levágta az óriásteknős négy lábát, hogy a négy égtáj felől alá támassza az eget. Egy másik Han-kori alkotásból, a Mérlegelésekből az is megtudható, hogy mindez azért történt, mert a nevű gonosz kultúrhérosz haragjában beverte a fejét az égboltba, s ez okozta a katasztrófát. Ugyanitt az is olvasható, hogy bár mindent megjavított, a földrengést követően a föld és az ég egymáshoz képest ferde maradt. Ez az oka annak, hogy a csillagok az égen nyugat felé mennek le, s hogy Kína földjén minden folyó kelet felé folyik. Az ég kifoltozásával kapcsolatban emlegetik egyes források a vad áradások okozta özönvíz megfékezését is, amit összegyűjtött nádhamuval vitt véghez. Nyilvánvaló, hogy ez a legenda összemosódik és Nagy legendájával, akiknek a nevéhez általában az özönvíz ( 大洪水). Kettejük közül kudarcot vallott. Ő az égiektől elorozott, „önmagától növő vagy dagadó földdel” ( 息壤) akarta megállítani az áradatot. Fia, pedig csatornákat ásva elvezette a vizeket, és sikerrel járt. víz elemhez való ilyetén kapcsolása azonban érthető annak ismeretében, hogy a legkorábbi időkben őt magát is egyfajta vízi szellemnek tarthatták.
Az emberek teremtője thumb|300px| és ábrázolása egy, a Han-korból származó falfestményen. másik jelentős tette az összes dolgok és az emberek megteremtése. Földből, agyagból gyúrta az embereket, sőt egy kötelet mártogatva a vizes agyagba még fel tudta gyorsítani a munkát. A források arról is tudósítanak, hogy az emberek megteremtésében más kultúrhéroszok is a segítségére voltak. Ilyen formában az emberiség teremtő ősanyja.
Fuxi felesége vagy testvére alakja viszonylag korán összekapcsolódott a másik archaikus mitológiai alakkal, val. W. Münke német tudós véleménye szerint alakja az ókori Kína délkeleti régióiban, W. Eberhard amerikai tudós szerint pedig a délnyugati térségben, a mai tartomány területén jelenhetett meg. Ezzel szemben eredetileg a Kelet-Kínában, a Sárga-folyó alsó folyásánál élt törzsek mitikus ősatyja lehetett. A népek és legendáik keveredésével, találkozhatott a két kultúrhérosz is, és az időszámítás kezdete körüli időktől, az összkínai mitológiai rendszer kialakulásával és egy párként kezdtek megjelenni. Az i. sz. első századokból származó, , és tartományokban talált sírreliefeken t és t következetesen egymáshoz hasonló páros lényként ábrázolják, akiknek emberi felső testük van, de az alsó testük, kígyót vagy sárkányt formáz, amelyekkel összefonódnak. Ez az összefonódás vitathatatlanul a házastársi kapcsolatukra utaló jelkép. A 20. század hatvanas éveiben, tartományban egy szóbeli legenda lejegyzett változata szerint és az özönvíztől megmenekült testvérpár volt, akik azért házasodtak össze, hogy újra teremtsék a kihalt emberiséget. Ez a legenda megtalálható a miao nép hitvilágában is, ahol párt Nkauj Muam és Nraug Nus néven ismerik mind a mai napig. Minden esetre az írott forrásokban csak homályos utalásokat találunk arra vonatkozóan, hogy csakugyan húga vagy nővére lett volna. t feleségének pedig csak a 9. században nevezi az egyik versében.
Kultúrhérosz Mindezen szerepei mellett több, az emberiség számára hasznos szokás megteremtője, vagy megalkotója. Neki tulajdonítják a házasság megalapítását és a 笙 nevű nádsíp feltalálását.Olykor a házasság istennőjének is tekintették, akit nek 高禖 neveztek, s a meddőség elhárításáért és gyermekáldásért fohászkodtak hozzá.
Uralkodó A Kína legendás korszakait historizálással megalkotott történelemírás t a Három fenség és öt császár kora néven emlegetett korszak, első három legendás uralkodójának egyikeként említi.
Hatása Ábrázolásai ábrázolásainak legkorábbi változatai először a Han-korból származó sírreliefeken maradtak fenn, ahol többnyire val együtt jelenik meg. Emberi felsőtestük, de kígyó- vagy sárkányfarkuk van, amelyek házastársi kapcsolatuk jelképeként összefonódik. Ezt követően is hosszú-hosszú évszázadokig előszeretettel jelenítették meg alakját, domborműveken, festményeken, vagy akár ruházaton hímzett díszítő motívumként. Az ábrázolásokon attribútuma vagy a nádsíp, melynek feltalálását neki tulajdonítják, vagy a szögmérték, szögvas, amelyek négyzet alakjával a föld jelképének számít. Olykor pedig a holdkorongot tartja a kezében, ami a női princípium jelképe.
Alakja az irodalomban neve gyakorta felmerül az irodalmi alkotásokban is, az esetekben zömében, mint az ég kifoltozójára és az emberek megteremtőjére hivatkoznak rá. A Tang-korból fennmaradt majd negyvenezer versből tizenkettőben szerepel neve.