A piros bakator a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó régi magyar szőlőfajta, amelyből mára már csak elenyésző terület maradt meg.
Ismertebb társnevei: bakator, bakar, pirosbakar, ménesi rózsás. Sok változata között a fehér (más néven ezerjó). a fekete, a kék, a zöld, a sárga, a rózsaszín, a gránátpiros és a tüdőszínű bakator is ismert.
Eredete
Egyike a legkiválóbb magyar szőlőknek, mely az Érmellék fő fajtájának számított. Az érmelléki borvidék újkori felfedezése ismét előtérbe hozta a fajta utáni érdeklődést és keresletet. Az olasz eredetre irányuló megtévesztő származását már 1832-ben cáfolják. Az érmellékiek eredetileg ott keletkezett szőlőfajtának tartják.
Elterjedtsége Nem beszélhetünk sok hektáros, összefüggő bakator területekről. Ismereteink szerint a Kárpát-medence alábbi vidékein foglalkoznak kiemelten termesztésével: Délvidéken, Hajdújáráson Maurer Oszkár, Badacsonyban Málik Zoltán, Hegymagason ifj. Bencze István, Somlóhegyen Andrási László, Kárpátalján, Kigyóson Sass Krisztián, Avasújvároson Bartos István és más helyi gazdák, valamint az érmelléki Bihardiószegen Heit Lóránd.
Ampelográfiai leírása Tőkéje erős növekedésű. Vesszői vastagok, hosszú ízközűek, barnásvörös színűek, csíkozottak. Rügyei közép nagyok, hegyesedők, elállók, kissé gyapjasak. Vitorlája nemezes, enyhén bronzos futtatású, sárga színű. Levele nagy, kerekded, ötkaréjos. Felső oldalöblei mélyek, kerekdedek, zártak. Vállöble legtöbbször zárt. Fogai tompák. Színe szürkészöld, felületén közepesen hólyagos. Fonáka nemezes. Szövete vastag és erős. Fiatal és kifejlett leveleinek karéjszélei lefelé és befelé hajlók. Erei és levélnyele pirosak, sűrűn serteszőrösek. Hajtása szembetűnően lilásan csíkozott. Virága funkcionálisan nővirág. Porzó társnövényei lehetnek a vállas erdei, vagy a fehér járdovány. Fürtje közép nagy, vállas, ágas, szabálytalan alakú, közepesen tömött vagy laza. Bogyói közép nagyok, gömbölyűek, vastag héjúak, hús piros színűek, pontozottak, lédúsak, igen kellemes ízűek.
Termesztési értéke Közepesen termő fajta. Jó minőséget csak kedvező feltételek között ad. Bora finom, illatos pecsenyebor. Csak október közepére érik be. Jó talajt, meleg, védett fekvést kíván. Hideg területen rendszeresen rúg. Nem rothad. Rövid metszéssel is terem, de rossz termékenyülésre számítva inkább hosszúra metszik. Adott évjáratban hajlamos az aszúsodásra.
Termékenyülését kevert (pl. Erdei fehérrel történő) telepítéssel segítették elő. A piros bakator a kisebb jelentőségű fajták közé tartozik. A telepítésre előírt fajták között ma már nem is szerepel.
Bakator Szövetség
A Bakator Szövetséget 2017 május 26-án, az egyedi magyar szőlőfajták népszerűsítése érdekében hívták életre. A tagság 7 borász és 2 tiszteletbeli szakmai pártolóból született, így többek között Heit Lóránd (Bihardiószeg, Partium), Bartos István (Avasújváros, Partium), Maurer Oszkár (Hajdújárás, Délvidék), Málik Zoltán (Badacsony), ifj. Bencze István (Hegymagas), Andrási László (Somlóhegy) és Sass Krisztián (Kígyós, Kárpátalja) alapító tagok, mellett Kovács Pál (Debrecen, borszakíró, Borászok Barátja 2019), illetve Ambrus Lajos (Kemenesalja, magyar író, szerkesztő) is helyet kaptak eme hiánypótló, példaértékű szövetségben.
Jegyzetek
Források Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978 Dr. Kosinszky Viktor: A gyakorlati szőlőtermesztés, Sárik Gyula és Géza Könyvnyomdai Műintézet, Cegléd, 1939 Csepregi Pál - Zilai János: Szőlőfajtáink. Ampelográfia,, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1960, második, átdolgozott kiadás; ampelográfiai leírás a szabad felhasználásra vonatkozó szabályozás alapján
További információk Egykori szőlőfajtáink Régi szőlőfajták
Kategória:Magyar szőlőfajták Kategória:Fehérborszőlő