Az olajkirály Karl May német író ifjúsági kalandregénye, eredeti címén: Der Ölprinz. A Németországban 1898-ban megjelent mű már 1912-ben eljutott a magyar olvasókhoz. Az indiántörténet a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában 1972 óta többször is megjelent. 2012-ben a Duna International Könyvkiadó Karl May-sorozatában látott napvilágot.
A regény előzményei Az olajkirály May 1887 és 1897 között keletkezett ifjúsági regényei közé tartozik. A kifejezetten fiatal olvasók számára írt történetek a Der Gute Kamerad magazinban jelentek meg. A vadnyugati történetekben már nem Old Shatterhand az első személyű elbeszélő, de az események alakításában fontos szerepet tölt be. Előzményei közé tartozik A Medveölő fia (1887) és A sivatag szelleme (1888).
Cselekménye
Első fejezet: Gazfickók paradicsoma Kelly kocsmája a mexikói határ közelében épült, de közel volt Arizona állam fővárosához, Tucsonhoz is. Hamarosan egy tucatnyi bandita érkezett a kocsmához, a Busher vezette „szemesek” tértek be egy pár kupicára. Kelly volt az orgazdájuk, akinek elárulták, egy bevándorló csapatot néztek ki következő áldozatuknak. Három új jövevény érkezett a kocsmába, akik zöldfülű szabólegényeknek adták ki magukat, és megkopasztották egy lövészversenyben az elbizakodott bandavezért. Sam Hawkins, Dick Stone és Will Parker; „a háromlevelű lóhere” tréfálta meg a haramiákat, akik bosszúszomjasan visszavágóra készülődtek.
Második fejezet: A jó vacsora ára A rablók egyik terve az volt, hogy a német bevándorlók 16 vontatóökre közül ellopnak egyet. A másik meg az, hogy a szabókat leitatják, majd megölik őket, és elveszik a náluk lévő pénzt. A bevándorlók megérkeztek a kocsma közelébe, de a martalócok jelenléte miatt inkább a falucska határában pihentek meg. A csoporttól lemaradt Hampel kántor elbeszélgetett Sammel, kiderült a muzsikusról, hogy operát készül írni a Vadnyugatról, és még Németországból ismeri Bicegő Frankot. A tapasztalatlan bevándorlók nem alakítottak ki szekérvárat, így a banditák könnyen elloptak egy ökröt, az állat legfinomabb részéből vesepecsenyét készíttettek a kocsmárossal. A németek hiába kérték számon a lopást, a bajkeverők fölényben voltak. Sam megígérte Julius kovácsmesternek, a bevándorlók vezetőjének, hogy a tolvajok kártérítést fognak fizetni a lopásért. Az útonállók a hús mellé finom, kaliforniai bort kínáltak a szabólegényeknek, de azok túljártak az eszükön. Végül a rablók részegedtek le, hamarosan megkötözve feküdtek a kocsma padlóján. Samék az új hazát keresők csapatánál összetalálkoztak Nicsa Ini (Nagyvillám, navaho indiánfőnök) fiával Csi Szoval, aki Európában tanult, s most ezzel a csapattal tért vissza Amerikába. A lerészegedett rablók zsebéből kivett zsebórákkal kárpótolták a bevándorlókat.
Harmadik fejezet: A két kapitány Csi Szo és barátja – akivel együtt tanultak egy német erdészeti főiskolán -, vezették tovább a karavánt. Sam sok mindent megtudott a bevándorlókról a kántorral folytatott beszélgetésből. Például azt, hogy Arnold Wolf a heimburgi erdész fia volt, aki nagy vagyont örökölt egy amerikai nagybácsitól, ezt átvenni jött át az Óvilágból. Csi Szo anyját, Nicsa Ini feleségét Elizabethnek hívják, aki sokat tett a navaho indiánok fejlődéséért. Miután Tucsonba ért a csoport, és letáboroztak a külvárosban, Sam felkereste a katonai parancsnokságot.
Graham kapitány először fölényesen beszélt Sammel, de miután megtudta, hogy Hawkins kapitányi rangot szerzett Grant tábornok oldalán a polgárháború idején, mindjárt más szemmel nézett az előtte állóra. Sam beszámolt kalandjukról a rablóbandával, és egy cselvetést beszélt meg a kapitánytársával. Graham húsz katonát biztosított a terv végrehajtásához.
Negyedik fejezet: A szekérvár ostroma Kilenc mérföldet tett meg a karaván a száz mérföldes sivatagban. Egy kút mellett pihentek meg, itt várták be a rablók támadását. Este nagy tüzet raktak, hogy elaltassák a banditák figyelmét. Hawkins és Parker felderítő útra indultak, a „szemesek” egy kőhalom mögött táboroztak. A két híres vadász kihallgatta a bűnözők beszélgetését, amiből megtudták azok kegyetlen terveit. A rablók közül Preston indult kikémlelni a bevándorlókat, visszaútján összefutott az elkódorgott kántorral. Polly, a gyáva scout (vezető) és Rosalie asszony összevesztek, Polly megpróbált elszökni, hogy átálljon a banditákhoz, de Csi Szo elfogta, és megkötözve visszavitte a táborba. A közelben várakozó katonák és a bevándorlók a sötétben helyet cseréltek, a biztonság kedvéért a civilek nem vettek részt a harcban. Samék persze kivételek voltak, hozzájuk csatlakozott még Csi Szo és Arnold is. A banditák csatárláncban közeledtek, de pórul jártak, valamennyiüket ártalmatlanná tették: puskatussal kaptak a fejükre. A fogoly Busher és a scout összebeszéltek, Polly másnap segített a bandavezérnek a szökésben.
Ötödik fejezet: Forner ranchója Forner úr jól védett kőházában szívesen látta vendégül a hozzá betérőket. Először Grinley, az olajkirály érkezett a befektetőjével, Mr. Rexszel és annak könyvelőjével, Mr. Brake-kel. Ezután két jómadár: Polly és Busher következtek. A „szemesek” szökésben lévő vezére Grinleyben mostohabátyjára ismert. Majd Bicegő Frank és Droll néni bukkant elő Old Shatterhandet és Winnetou-t utánzó öltözékében. Kiderült, hogy veszélyes a környék: a navahók kiásták a csatabárdot, a nokik és a nihorák is mozgolódtak. Mr. Rex olajlelőhelyet akart megnézni a Rio San Juan egyik ágánál, ám Droll néni szerint arrafelé egy csepp olaj sincs. Azt tanácsolta a bankárnak, hogy várja meg Old Shatterhandet és Winnetou-t, akik hamarosan megérkeznek Forner farmjára. Busher és Grinley különhúzódtak, az olajkirály beavatta terveibe az öccsét, akivel korábban együtt tartották rettegésben Arizona északi részét. Miután a helybéliek leszámoltak a bandával, a két életben maradt testvér különvált. Grinley okulván a korábbiakból szélhámos lett, titokban 40 hordó olajat vitt a Chelly folyó vidékére, százezer dollárt keresett volna az ügyön. Busher megígérte, hogy segít, Pollyt is beavatták a terveikbe, aki rossz hírt hozott a számukra Old Shatterhand és Winnetou közeli érkezéséről. Busher és Polly gyorsan búcsút vettek a farm gazdájától. Frank és Droll megígérték a bankárnak, együtt mennek a kérdéses lelőhelyre. Megérkezett a ranchra a bevándorló csapat, akik már nem ökrös-szekereken, hanem öszvéreken utaztak, céljuk a Colorado vidéke volt. A kántor és Frank örömmel üdvözölte egymást. Grinley megkérte – persze cselből – Sam Hawkinst, hogy a csapatához csatlakozhasson a Chellyig a bankárral együtt.
Hatodik fejezet: A puebló foglyai Másnap reggel a bevándorlók útnak indultak, először a forróság miatt szenvedtek majd egy közelgő vihar elől kerestek menedéket. Egy hatszintes pueblóhoz igyekeztek, ahol a harcias nihora indiánok tanyáztak. A már ötszáz éves, pagodaszerű lakóhely felfelé keskenyedő emeletein csak gyerekek és asszonyok látszottak. Busher, Polly már korábban megérkeztek ide, s rávették Ka Muka alfőnököt, hogy ejtse foglyul a nemsokára ideérkező idegeneket. A hatalmas vihar megzavarta Saméket, nem szívták el a békepipát a nihorákkal, s így az indiánok könnyen csapdába csalták őket. A második emeleten elzárták a bevándorlókat és kísérőiket a külvilágtól, csak a bankár és a könyvelő került máshová, őket a csalárd Grinley „szabadította ki”.
Hetedik fejezet: A foglyok kiszabadítása Az olajkirály csapata gyors vágtában lovagolt messzire a nihorák pueblójától. A fáradt bankár és munkatársa egy rövid pihenőben hallgatta meg Grinley meséjét a szöktetésről. Fel sem tűnt nekik, hogy mindenük megvolt, semmi sem hiányzott a poggyászukból. Három mérföldre a menekülőktől Old Shatterhand és Winnetou közeledett egymás felé. Puskalövésekkel igazították egymást útba. Forneréknál kellett volna találkozniuk, de már itt összefutottak. Öt lovas nyomára bukkantak, óvatosan követték a patkónyomokat, és kihallgatták az elbizakodottságukban hatalmas tűz körül beszélgető embereket. Megtudták, hogy kik maradtak még fogságban a pueblóban, s hogy a Gloomy Watersnél van az olajkirály lelőhelye. Gyanakodni kezdtek, mert ők ismerték a környéket, de ott olajnak korábban híre-hamva sem volt. Old Shatterhand és indián barátja visszahúzódtak, majd elhatározták, hogy kiszabadítják Sam Hawkinst és csapatát a pueblóból. Elcsodálkoztak Ka Maku, a nihora alfőnök kétszínűségén, aki eddig nem volt ellenséges a fehérekkel. Másnap az indián vár felé lovagoltak, amikor amerikai antilopok vágtattak el a közelükben. Négy indián vadász üldözte az állatokat, Winnetou-ék foglyul ejtették a nihorákat. Ka Maku is a lefegyverzett és gúzsba kötött foglyok között volt, „Pozdorja Ököl” ütötte le. A két vadnyugati hős megközelítette a pueblót, és kalandos körülmények között kiszabadította a bevándorlók csapatát. A varázspuska és egy kis alkudozás megtette hatását: a szökevények még a poggyászukat és a lószerszámaikat is visszakapták.
Nyolcadik fejezet: Felderítők A három lókötő és a (leendő) áldozatok már csak egynapi útra jártak a Komor Vizektől, amikor egy kurírral találkoztak. A hírvivő hivatalos iratokat vitt El Pasóba, figyelmeztette az öt lovast, hogy az életüket kockáztatják errefelé. A bankár megijedt a hírre, de az olajkirály megnyugtatta, hogy őket nem fenyegeti veszély. Grinley tudott arról, hogy a nihorák és a navahók kiásták egymás ellen a csatabárdot, de mindkét törzzsel eddig szót értett. Polly és Busher előőrsként előrelovagolt, a többiek egy napig az ideiglenes táborban maradtak. Busherék kiöntötték a tónál a Grinley által ott már korábban felhalmozott olajat, és a 40 hordót egy közeli barlangban rejtették el. Egy nap pihenő után Rex bankárék is az olajtavat rejtő katlan felé igyekeztek. Grinley a sziklák védelméből két indiánt vett észre, Mokacsi (Bölény), nihora nagyfőnök és társa éppen pihenőt tartottak. Hirtelen két újabb indián bukkant elő odalent, akik a nihorák nyomát követve jutottak el ide. Grinley hirtelen ötlettől vezérelve lelőtte a két navahót, hogy megnyerje Mokacsi jóindulatát. Khasti-tine is az orvul legyilkolt indiánok között volt, akit az övéi – 20 éves kora ellenére – „Öregember”nek neveztek. Mokacsi gonosztettnek nevezte a navahók megölését. Egy harmadik navaho felderítő nyomát is megtalálták a nihorák, közölték Grinleyvel, hogy vigyázzon jól a skalpjára, mert a túlélő indián mindent látott, s navahók nem hagyják bosszulatlanul társuk halálát.
bélyegkép|jobbra|Az olajkirály (a II. kötet könyvborítója) Duna International Könyvkiadó, 2012
Kilencedik fejezet: Az olajtó Polly és Busher beszámoltak a folyékony arany jelenlétéről a Gloomy Watersnél. Dollármilliók heverhettek a tó alatti mélyrétegekben. Valamennyien megérkeztek a nem csak üzletileg csodálatos helyhez. Rex bankár is fellelkesült, a könyvelő akadékoskodó észrevételei azonban bajba sodorták Grinleyt. Busher mentette meg a helyzetet, bár érvelése a fizika törvényeit figyelmen kívül hagyta, kihúzta bátyját a csávából. Míg a bankár a könyvelővel és Pollyval körüljárta az olajtavat, a két korábbi bandita megbeszélte, hogyan számolnak le a többiekkel. Nem vették észre, hogy egy indián messziről figyelte őket. Miután az adásvételi szerződést aláírták, a bankár kitöltötte megígért csekket. Grinley és Busher megmutatta Rexnek és Brake-nek a barlangot. A mit sem sejtő pénzembert és a könyvelőt leütötték. Nyolc navaho indián rajtaütött – a barlangba zárt üzletemberek tárgyain – osztozkodó rablókon. Öt fehérre számítottak, ezért keresték a hiányzó két embert. Busher – hogy mentse a helyzetet – azt hazudta, hogy leütötték, majd a tóba fojtották az életükre törő társaikat. A navahók az erdőbe hurcolták foglyaikat, és egy tisztáson fához kötözték őket. Harminc nihora harcos Mokacsi vezetésével követte a navahók nyomát, végignézték, hogyan ejtik foglyul a fehéreket, majd utánuk osonva lerohanták az ellenségeiket az erdőben. Mokacsi barátságtalan volt a fehérekkel szemben, azt ígérte, hogy őket is kínzócölöphöz fogja kötöztetni, ahogyan az óvatlan, Gyorsparipa által vezetett navaho felderítőket is.