Michel-Eugène Chevreul

Michel-Eugène Chevreul (Angers, 1786. augusztus 31. – Párizs, 1889. április 9.) francia kémikus. A zsírsavakkal, a sztearin felfedezésével és a színezéssel, színképelemzéssel kapcsolatos munkásságáról ismert. Neve szerepel az Eiffel-toronyra felírt 72 tudósé között.

Életútja

Angersben a rue des Deux-Haies 11-es számú házában este 8 órakor született. Apja, Michel Chevreul (1754–1845) szülészetre szakosodott sebészorvos, anyja Étiennette Bachelier (1761–1854) volt. A házaspárnak rajta kívül egy leánygyermeke született: Étiennette-Suzanne Chevreul (1783–1845).Michel-Eugène Chevreul oldala a geneanet.org oldalán Az Angers-i Saint Pierre plébánia anyakönyvében őrzött keresztelési anyakönyvi bejegyzése alatt Claude Bachelier, az anyai nagyapja, Gilles Chevreul, a dédnagybátyja, és Michel Chevreul, az apja aláírása is szerepel, akik mindannyian sebészek voltak.Archives départementals de Maine-et-Loire. État civil. Registres paroissiaux et d’état civile. Angers – Saint Pierre – Baptêmes, mariages, sépultures, 1785–1789. 6E7/178. 57–58/148. felvételek Nagyapja, apja és anyja is hosszú (80–90 év feletti) kort értek meg.

Szülővárosában magánúton, majd 1799-től az angers-i École Centrale-ban folytatott tanulmányok után 1803-ban, tizenhét évesen került Párizsba. Hallgató volt a Collège de France-on és beiratkozott René Just Haüy ásványtani kurzusára a Természettudományi Múzeumba (Muséum National d'Histoire Naturelle). Párhuzamosan Antoine François de Fourcroy és Nicolas Louis Vauquelin kémikusok párizsi első vegyi gyárának laboratóriumában is magánórákat vett, majd miután 1804-ben Vauquelint kinevezték a párizsi Természettudományi Múzeum alkalmazott kémiai tanszékére, Chevreul lett az asszisztense a Jardin des Plantes-ban. 1813-tól a természettudományok tanára volt a Lycée Charlemagne-ban, 1828-ig, amikor lemondott. 1814-ben visszautasította I. Sándor orosz cár meghívását, hogy Szentpétervárra menjen tanítani.

1815. szeptember 1-jén megkapta a Liliomrendet, melyet a párizsi Nemzeti Gárda tagjainak alapítottak, s melynek tagja volt egy ideig.

1818. július 28-án Sophie Davalet-val (1794–1862) kötött házasságot, akitől egy fia született: Henri Chevreul (1819–1889. március 17.). 1821-ben az École polytechnique kémiai vizsgabizottsági tagja lett, és 1840-ig az is maradt. 1823. április 16-án a Királyi Orvosi Akadémia szabad tagjává választották.

1824. szeptember 9-én a Manufacture nationale des Gobelins festék részlegének igazgatójává nevezte ki XVIII. Lajos, s utóda, X. Károly megerősítése után november 1-jén elfoglalta helyét. 1883-ig töltötte be ezt a pozíciót, s a festékalapanyagok, a textilfajták színezése és többek között a színkontrasztok kutatásával foglalkozott. 1826 végétől a manufaktúra épületében tanítás is folyt: a textilfestészetre alkalmazott kémiai tanfolyam kétéves ciklusban, évente 30 órát jelentett, és Chevreul 1850-ig folytatta a tanítást, 1830 és 1850 között pedig kétévente tartott egy-egy tanfolyamot a szimultán színkontraszt törvényéről is. A lyoni selyemgyár, a sèvres-i porcelángyár folyamatosan szaktanácsait kérte a színek stabilitásával kapcsolatban, s a lyoni kereskedelmi kamara felkérte Chevreult, hogy tartson előadásokat a színérzékelésről. A „Gobelins”-be szakmai képzésre Chevreul irányítása alá külföldi fiatal festők jöhettek, hogy Egyiptomban, Spanyolországban, Portugáliában továbbadhassák a színkörök ismeretét.

1830-ban mesterét, Vauquelin-t követte a szerves kémia professzoraként, és 1836 és 1863 között hét alkalommal, majd 1864 és 1874 között megszakítás nélkül vezette a Muséum National d'Histoire Naturelle-t. Tisztségéről 1879-ben lemondott, nyugdíjba vonult, bár székét megtartotta. Több mint negyven éven át elnökölt a Művészeti és Ipari Tanácsadó Bizottságban (Comité consultatif des arts et manufactures), ahol az ipari szennyezés szakértője volt.

1825-ben vásárolt egy birtokot a Párizs melletti Haÿ-les-Roses-ban, egy kellemes lakóházzal és egy körülbelül húsz hektáros gazdasággal, amelyet saját maga kezelt. A parkban számos fát ültetett (ugyanúgy, mint a múzeumban) köztük több egzotikus fajtát. Felesége 1862-ben bekövetkezett halála után már nem akart L'Haÿ-ban élni, és Párizsba, a Jardin des Plantes-ba vonult vissza. A fővárosban való tartózkodása ellenére Michel-Eugène Chevreul továbbra is nagyon kötődött szülővárosához, Angers-hez, ahová gyakran és szívesen tért vissza. A Loire-menti horgászatot élvezte, annak ellenére, hogy idegenkedett a halaktól. A La Roche-de-Mûrs (ma Mûrs-Erigné-ben) közelében fekvő Les Chatelliers-ben töltötte nyári pihenését az apja által 1789-ben vásárolt birtokon.

1826-ban az elhunyt Joseph Louis Proust helyére jelölték, és a Francia Természettudományi Akadémia (Académie des Sciences) tagja lett (1839-ben és 1867-ben az elnöki posztot is betöltötte);The Chevreul life. A Groupe d’Etude et de Recherche en Lipidomique (GERLI) társhonlapja Cyberlipid néven. Megtekintve 2022-08-07 ugyanebben az évben a Royal Society külföldi tagjává választották, amely 1857-ben Copley-érmet adományozott neki. 1832-ben tagja lett a Société Royale d'Agriculture-nek, amelynek 1849-től haláláig elnöke is volt. 1834-től a Porosz Tudományos Akadémia levelező tagja, 1853-tól az Orosz Tudományos Akadémia, 1858-tól a Bajor Tudományos Akadémia külföldi tagja volt. 1860-ban a Leopoldina tagjává, 1865-ben a Göttingeni Tudományos Akadémia külföldi tagjává választották,Holger Krahnke: Die Mitglieder der Akademie der Wissenschaften zu Göttingen 1751–2001 (= Abhandlungen der Akademie der Wissenschaften zu Göttingen, Philologisch-Historische Klasse. Folge 3, Bd. 246 = Abhandlungen der Akademie der Wissenschaften in Göttingen, Mathematisch-Physikalische Klasse. Folge 3, Bd. 50). Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 2001, , 58. oldal 1866 decemberében pedig az Edinburgh-i Királyi Társaság tiszteletbeli tagjává. 178. oldal 1868-ban Chevreult felvették az American Academy of Arts and Sciences-be (Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiába), 1883-ban pedig a National Academy of Sciences (USA) tagja lett.

1875. február 6-án elnyerte a francia Becsületrend nagykeresztjét.Léonore adatbázis

Századik születésnapját 1886-ban nemzeti eseményként ünnepelték. Ebből az alkalomból Oscar Roty szobrász, éremművésszel aranyozott bronzérmet verettek, Nadar és fia, Paul Nadar fotósorozatot készített róla,Nadar fotósorozata Chevreul-ről és 1886. szeptember 5-én a Le Journal illustré című lapban szöveggel kísérve ezt közzétette, amellyel Nadar egy új műfajt teremtett meg: a fotóriportot.Nadar felvételek a Le Journal illustré 1886-os évfolyamábanA felvételeket az akkor százéves Michel-Eugène Chevreul híres francia vegyésztudósról készítette Paul Nadar, az idősebb Nadar fia (1856–1939), miközben a tudós az apjával beszélgetett. (A sorozat néhány képén tehát a híres Nadart is láthatjuk, 66 éves korában.) A felvételek az akkor legkorszerűbb, az amerikai Eastman által gyártott negatív anyagra készültek. Kiváló minőségükkel és főleg keresetlen őszinteségükkel az évtized szenzációi közé számítottak. Nadarék a képek alatt szellemes szövegeket is közöltek, pl.: „Chevreul: Sosem iszom mást, csak vizet, ennek ellenére elnöke vagyok az Anjou Borok Szövetségének. Mindenesetre csak tiszteletbeli elnöke...” Járai Rudolf: A riportfotó kialakulása, II. Fotó, 1982. október 1. 10. szám, 463. oldal A Le Courrier Français képes hetilap 1886. augusztus 31-i számát neki szentelték. Számos napi- és hetilap egész Európában szintén közölt róla centenáriuma alkalmából ismertetést, több uralkodótól és államfőtől, köztük Viktória királynőtől is gratuláló üzeneteket kapott. Három évvel később az ő nevét is felírták az Eiffel-toronyra.

Az öregedés emberi szervezetre gyakorolt hatásait is tanulmányozta 1875-ben, s viszonylagos szellemi frissességben érte meg a 102 éves kort. Utolsó éveiben már keveset járt el, de rendszeresen kikocsizott a Mars-mezőre, s nézte az épülő Eiffel-tornyot, amelyről tudta, hogy a neve szerepelni fog rajta. 1889. április 9-én, Párizsban hunyt el hat hónappal 103. éve előtt. (Fia, Henri 14 nappal korábban hunyt el 70. évében, de eltitkolták előle.).Costa, Albert B.: „Michel-Eugène Chevreul”. Encyclopedia Britannica. Elérés: 2022-08-06.

Michel-Eugène Chevreul nagy állami temetésben részesült, a párizsi Notre Dame-ban ravatalozták fel, többek között 2000 tanuló kísérte utolsó útjára.Szilasi Jakab: A világ legöregebb tudósa. Természettudományi Közlöny, 1889. május 1. 237. füzet, 216–218, oldal L'Haÿ-les-Roses temetőjében temették el, ahol 1851 és 1864 között polgármester volt.

Kutatásai

Chevreul tudományos munkássága széles skálán mozgott, de a legismertebbek a lipidekkel, főként az állati zsírokkal kapcsolatban végzett kutatásai, amelyeket 1823-ban publikált (Recherches sur les corps gras d'origine animale). Izolálni tudta a zsírsavakat és észtereiket tiszta állapotban. Vizsgálta a sztearin – a legtöbb állati és növényi zsír szilárd részében található fehér anyag – és az olein – bármely zsír folyékony része – összetételét, tehát izolálta a sztearin-, az olein- és a margarinsavat. Kutatásai közvetlen gyakorlati hasznot hoztak a szappaniparban, a margarin előállításában (ő alkotta meg az utóbbi kifejezést is) és a világításban. Eredményei a gyertyagyártás folyamatában fontos fejlesztésekhez vezettek, Chevreul szabadalmat kért a nem csöpögő és füstölő gyertyákra, és 1824-ben Joseph Louis Gay-Lussac-kal együtt gyertyamanufaktúrát alapított. Mivel a vállalat nagyon kicsi volt, az üzleti siker kezdetben elmaradt. Adolphe de Milly, Chevreul tanítványa és doktor Motard megvásárolta Chevreul szabadalmát, és hamarosan egy nagyon sikeres gyertyamanufaktúrát alapított. (1834-től Milly párizsi gyárában a Chevreul-féle szabadalom alapján már nagyban gyártották a viasz és sztearin keverékéből az ún. Milly-gyertyákat.)Selmeczi Kovács Attila: A gyertyamártás technológiai változása a 19. században. Ethnographia, 121. évf. 2010, 1. szám, 78. oldal Általános elterjedésük mellett ezt használták a 19/20. század fordulóján a sarki expedíciókban, melynek emlékére az Antarktiszon található Chevreul-sziklák a kutató-feltaláló nevét viselik.

A szteroidok közé tartozó koleszterint szintén ő fedezte fel már 1815-ben, és ő is nevezte el, minthogy az epekő összetételének elemzésekor akadt rá, a görög epe (khole, χολή) és szilárd (sztereosz, στερεός) szóösszetétellel.Kolszterintörténet. Élet és Tudomány, 2001. március 9. 10. szám, 307. oldal Ugyanígy ő adta édeskés ízéről a glicerin (glycerol) nevét is, a görögben édeset jelentős glykosz (γλυκός) alapján. A kreatint először 1832-ben azonosította, amikor izolálta a vázizomzat bázikus vizes kivonatából. A kristályosodott csapadékot később a hús görög szava, a κρέας (kreasz) után nevezte el. Ő mutatta ki elsőként, hogy a cukorbetegek glükózt választanak ki a vizelettel.