Az török áfium ellen való orvosság Zrínyi Miklós 1661-benSzigethy Gábor az 1981-es kiadásában a mű Jegyzetek rovatában (Magvető Könyvkiadó, 53. oldal) 1663-at említi Az török áfium ellen való orvosság keletkezési dátumaként. keletkezett műve, mely nyomtatásban először csak 1705-ben látott napvilágot. Forgách Simon, II. Rákóczi Ferenc tábornoka Kolozsvárott jelentette meg. 1790-ben Marosvásárhelyen Ne bántsd a magyart címmel adták ki. Zrínyi politikai röpiratára is jellemző a kor stílusirányzatának fő ismérve, a barokk próza grammatikailag bonyolult körmondatos szerkesztése.

Tartalma A mű szerkezetileg két részre tagolódik. Az első vitatkozó jellegű, a második az író javaslatát fejti ki.

Zrínyi utolsó nagy művében azt taglalja, hogy miért nem segít senki a magyaroknak a török kiűzésében. Egy ország sem fog csupán jóindulatból segédkezet nyújtani. Felsorolja azokat az országokat, akiktől esetleg segítséget lehetne várni, de helyzetüket bemutatva bebizonyítja, hogy nem képesek komoly támogatást nyújtani. Ha mégis kapnánk idegen segítséget, akkor az azzal járna, hogy az irányítás már nem a magyarok kezében lenne. A belföldi viszonyokat rossznak találja a költő, ezért tettekre akarja késztetni a magyarságot a hódítók elleni harcra. A belviszályok helyetti összefogást nevezi elsődleges célnak.

Zrínyi Miklós Krőzus fiához hasonlítja magát, aki néma volt, de Szardeisz ostromakor, amikor egy ellenséges katona meg akarta ölni a királyt, felkiáltott: „Ne bántsd a királyt!” A politikus hadvezértől ugyanúgy nem várta senki, hogy megszólaljon a haza ügyében, mint egykor a néma királyfitól.

A szerző a magyarok tétlenségét nagy hibának nevezi: példákkal szemlélteti a következményeket: a török bevette Váradot,Nagyváradot 1660-ban foglalták el a törökök. Jenőt,Borosjenő 1658-ban került törökök kézébe. felprédálta Erdélyt. Történelmi eseményekkel támasztja alá, hogy az engedelmességnek és a türelemnek semmi értelme a török fenevaddal szemben, a hősiességnek viszont annál inkább: ilyen volt egykor – Zrínyi szerint – a görögök küzdelme Xerxész ellen. Jelszava: Jobb meghalni oroszlánként, mint élni szamárként.

A helyzetkép felvázolása után az ajánlott teendők részletezése következik: Zrínyi szerint az elsődleges és legfontosabb teendő az önálló nemzeti hadsereg létrehozása. Ennek tervét fejti ki a mű második részében. Az ország fegyveres erőinek gyökeresen új rendszerét tartja szükségesnek. A hadsereg állandó, békeidőben való létszámát tizenkétezer főben állapítja meg (8000 lovassal és 4000 gyalogossal). De a végvári katonaság fenntartását is szükségesnek ítéli, így a fegyverben álló haderőt lényegesen nagyobbra tervezi. Kiemeli a rendszeres zsoldfizetés és a természetbeni ellátás fontosságát, azért, hogy a vitézek ne kényszerüljenek kóborlásra, fosztogatásra. Fontos kérdésnek tartja, hogy kikből álljon az állandó hadsereg, és hogy kik képezzék ki a katonákat. Zrínyi azt javasolja, hogy kezdetben külföldi – hozzáértő – tisztek vezessék, tanítsák a csapatokat. De azt is hangsúlyozza, hogy ezt csak átmeneti – időleges – megoldásnak tartja. Szerinte a közkatonákat és a tiszteket is az önkéntesen jelentkező parasztokból kell kiválasztani, vagyis a röpiratában egy népi hadsereg tervét vázolta fel. Pénzügyekben nem a jobbágy fokozott terhelését, hanem az uralkodó osztály áldozatvállalását kívánja. Az egyháznak és a főuraknak kell a hadsereg anyagi terheit vállalniuk, az uralkodótól a végvárak költségeinek finanszírozását várja.

Indulatoktól sem mentes művének végét az Istenbe és a cselekvő hazaszeretetbe vetett hittel zárja. Az utolsó gondolatok egyikében még egy keserű példázattal fakad ki:

bélyegkép|jobbra|265px|Zrínyi Miklós: Ne bántsd a magyart (1790-es kiadás)

Stílusa Az Áfium stílusának legszebb ékessége drámai fordulatossága. Ezt a szerző költői eszköztárának gazdagságával éri el, elsősorban az alakzatok használatánál: a felkiáltások, a kérdések, a személyes megszólítások állandó mozgásban tartják az olvasó érzelmeit. A következetes tömörség, a szemléletes képszerűség, a találó és bátor szókimondás, a szurkáló szellemesség Zrínyinek ezt a művét minden eddigi írásánál jobban jellemzik. Vág minden szava, mert gyógyítani akar.

A barokk világi líra és a barokk eposz megteremtése után hadtudományi és politikai munkássága a világi teoretikus próza remekművét eredményezte. Prózastílusa eléri Pázmány Péter prózájának művészi magaslatait, mondanivalója, nemzeti jelentősége révén pedig messze fölébe emelkedik. Pedig Zrínyi olyan kérdésekről, témákról értekezett, amelyeknek magyar irodalmi szókincse még nem alakult ki. Nyelvi újítások helyett latin szavak és kifejezések alkalmazásával segített. Ezeknek a fordulatoknak gyakori használata a mai kor olvasója számára jelenthet bizonyos nehézségeket, Zrínyi azonban nem tudta magát kivonni kora nyelvhasználata alól. A magyar nemességhez beszélt, az megértette a latin szót is.

Zrínyi a latin fordulatokat a kortársaihoz viszonyítva kisebb mértékben alkalmazta. A latin szót akár erőszakkal is beszerkesztette a mondataiba, mégis komoly művészi hatást ért el férfias erejű latinizmusaival. Különösen mestere a tanulságos mondások, szállóigék idézésének. Prózájából ugyanaz az erős, nem hétköznapi egyéniség bontakozik ki, mint ragyogó katonai, politikusi tetteiből.

A röpirat forrásai Az Áfium közvetlen forrása Busbequius 16. századi flamand I. Ferdinánd király humanista diplomatájának és török ügyekben szakértőjének egyik röpirata volt. Ebből való az Áfium gondolatmenetének a váza, a kérdező, vitatkozó stílusa. Horatius: Énekek harmadik könyveA mottó 2–4. sora Horatiustól származik: „Dulce et decorum est pro patria mori, sed dulcius pro patria vivere, et dulcissimum pro patria bibere.” = Dicső és szép dolog a hazáért meghalni, de még szebb érte élni, ám a legszebb a haza egészségére inni. Ezékiel könyve 33 : 6 Démoszthenész: Filippikái Seneca: Troades Aesopus: A nyulak és a békák meséje Sallustius: Catilina összeesküvése Mózes I. könyve 27 : 22 Renatus Flavius Vegetius: Epitome rei militaris (Kivonat katonai művekből)Zrínyi szívesen idézett ebből a könyvből, az idézeteket azonban kedve szerint válogatta, olykor a mondat közepén kezdte az idézést, s a szöveget néha módosította is. Arrianus: Anabaszisz Xenophón: Anabaszisz A magyar történelmi példák többnyire Istvánffy Miklós Magyarország történetét 1490-től 1606-ig tárgyaló – latin nyelvű – művéből származnak.

Hatása Zrínyi Miklós utolsó nagyobb művének, Az török áfium ellen való orvosságnak már a saját korában is nagy hatása volt, pedig keletkezésekor csak kéziratban terjedt.Tíz egykorú kézirata ismert. Vitnyédy István, Megyeri Zsigmond, Zrínyi kortársai is lelkesen magasztalták. A kuruc publicisztika egyik fontos forrása volt ez az alkotás. Igazán a felvilágosodás idején vált ismert, kedvelt olvasmánnyá. A szerző további írásai, a Tábori kis tracta, a Vitéz hadnagy, a Mátyás király életéről való elmélkedések is mind ugyanazt a célt szolgálták: felrázni, talpra állítani a magyar nemzetet, újra kivívni Magyarország elvesztett önállóságát. Az Áfiumban összefoglalta mindazokat a gondolatokat, melyeket a hadtudományban, a politikai gondolkodásban élete során vallott. Érveihez hatalmas morális erő, féltő hazaszeretet társult.

Idézetek bélyegkép|balra|265px|Zrínyi Miklós

Latinul Magyarul Praestat mori uti leonem, quam vivere sicut asinum. Jobb meghalni oroszlánként, mint élni szamárként. Hic vobis vel vincendum vel moriendum est. Itt győznötök, vagy halnotok kell. Nam Dii laboribus omnia vendunt. Mert az istenek mindent munkáért adnak. Popule meus, qui te beatum praedicant, ipsi te decipiunt. Én népem, akik boldognak hirdetnek, azok megcsalnak téged. Volenti nihil difficile. Akiben megvan a jó szándék, annak semmi sem nehéz.Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság című művének ez a zárómondata. (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1981, 51. oldal)]

bélyegkép|jobbra|265px|Zrínyi Miklós: Ne bántsd a magyart (1920-as kiadás)

Kantáta Az „Áfium” első bekezdéseinek szövegén alapul Kodály Zoltán: Zrínyi szózata című nagy hatású kantátája, amely a magyar próza-megzenésítések egyik legnagyszerűbb darabja. Az oratorikus mű bemutatója 1955-ben volt.

Modern kori kiadásai Gróf Zrínyi Miklós válogatott munkái : magyar művészek rajzaival c. kötetben, Budapest : Lampel, (344 oldal)Magyar országos közös katalógus A Spolarich család, Budapest, 1920 (100 oldal)A mű 1300 példányban készült. A híres vendéglátós család egyik őse, Spolarich Márton Zrínyi titkára volt, az ő emlékére jelentették meg a kötetet az 1790-es kiadás alapján. Spolarich Károly tulajdonában volt egy ideig a Kárpátia étterem, majd a New York kávéház is. Gróf Zrinyi Miklós prózai munkái c. kötetben, Budapest : A Magyar Szemle Társaság kiadása, 1939 (378 oldal) Budapest: Franklin-Társulat Nyomdája, Szigeti veszedelem ; Az török áfium ellen való orvosság, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1962, 1963, 1964(215 oldal), 1966 (213 oldal), 1967 (183 oldal) Szigeti veszedelem ; Az török áfium ellen való orvosság, [Budapest] : Móra Kiadó, (263 oldal), 1982 (rövidített kiadás, 183 oldal) Budapest : Zrínyi Kiadó, 1976 (123 oldal) Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1981 (66 oldal) Tábori kis tracta. Mátyás király életéről való elmélkedések. Ne bántsd a magyart! (borítócím: Az török áfium ellen való orvosság) Magvető Könyvkiadó, 1983 (150 oldal) Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983 (150 oldal) Európa Könyvkiadó, Budapest, 1994, 1995, 2001, 2003, 2005, 2007, 2009 és 2011 (372 oldal) (2005)A Szigeti veszedelemmel együtt Ne bántsd a magyart címmel hasonmás kiadás az 1790-es alapján, M. Mercurius, Budapest (94 oldal) (2009)

Jegyzetek

Források

Irodalom Zrínyi-bibliográfia Kardos Tibor: Zrínyi a XVII. század világában (Irodalomtörténeti Közlemények 42. évfolyam, 2–3. szám 1932) ItK. 42. évfolyam 2. szám 153–163. oldal ItK. 42. évfolyam 3. szám 261–273. oldal Klaniczay Tibor: Zrínyi Miklós (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1954) Perjés Géza: Zrínyi Miklós és kora (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1965) Tüskés Tibor: Így élt Zrínyi Miklós (Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1973) Kovács Sándor Iván: Zrínyi-tanulmányok (Szépirodalmi Könyvkiadó), Budapest, 1979) Kovács Sándor Iván: A lírikus Zrínyi (Szépirodalmi Könyvkiadó), Budapest, 1985) Matyasovszki József (szerk.): Zrínyi Miklós (Tóth Könyvkereskedés Kft., Debrecen, 1997)

További információk

Kategória:Barokk irodalom Kategória:17. századi magyar irodalom