bélyegkép|jobbra|Wijki szélmalom (1670) Jacob Isaackszoon van Ruisdael (ejtése: [jákob izákszón fan reüzdál]) (névváltozat: Jacob Isaacksz. van Ruisdael; névváltozat magyarul: Ruijsdael; Haarlem, 1628 körül — Amszterdam vagy Haarlem, 1682. március 14.) a holland festészet aranykorának egyik legsikeresebb tájképfestője.
Életpályája Életéről sokkal kevesebb adat maradt fenn, mint munkásságáról. Születési helye is ideje körül is viták folytak a szakirodalomban. Nagyon korán, már apjától, Isaack van Ruisdael-tól tanult festeni, majd Salomon van Ruysdael, a nagybátyja, a híres tájképfestő tanította. 1648-ban a festő céh tagja lett Haarlemben, s itt, majd Amszterdamban alkotott. Soha nem nősült meg.
Az 1650-es évek közepén Németország nyugati részében is megfordult. Van Ruisdael művészete, akárcsak Rembrandté, bensőséges érzelmi vallomás. Nagyon nagy szeretettel festette a holland táj minden változatát, a mocsaras síkságokat, a vízeséseket, a hegyeket, az erdőket, az aranyló búzamezőket, a vihartól ostromolt tengerpartokat, a közelgő vészekkel teljes idők szorongással, nyugtalansággal teli tájait.
Képei egyre több lírai mondanivalót sugalltak. Leginkább a téli megvilágítás és a viharos nyári napok témái fejezték ki az ő a tájképeiből sugárzó nagy fájdalmat. Képei talán azt a rémületet tükrözik, amelyet a holland nép átélt, hiszen az erős viharok gyakran elmosták gátjaikat, s tönkretették termőföldjeiket. Van Ruisdael mintegy érzékelteti az elemek erejének való kiszolgáltatottságot. Már az előtte járt festők is nagy jelentőséget tulajdonítottak az ég ábrázolásának, de ő volt az első, aki architektonikus eget festett, oszlopokat, boltíveket jelenített meg felhőkből építkezve, s ezekből egy párás, félelemkeltő vagy éppen reményeket ébresztő légköri tüneményeket jelenített meg.
Leghíresebb képe a Wijki szélmalom (Rijksmuseum, Amszterdam), e képen a partokat védő gátat csapkodják a tenger hullámai, egy vitorlás dermedten áll a tengerben, a gáton belül pedig a széles, termékeny alföld képe bontakozik ki előttünk, tipikus holland táj szélmalommal és emberekkel. A háttérben tornyosuló felhőkkel egy nyugtalanító tájkép áll össze, szinte érzékelteti a vihar előtti csendet.
A festőnek mintegy ötszáz képe és 10 rézkarca ismeretes. Van Ruisdael Zsidó temető című képe Goethét egy cikk írására ihlette, melynek címe: Ruisdael als Dichter, magyarul: Ruisdael, a költő
Az újabb kutatások szerint munkából nem gazdagodott meg, de nem is volt szegény, apjánál jobb anyagi körülmények között élt. Slive, Seymour (2013) De molen bij Wijk bij Duurstede. Jacob van Ruisdael, p. 8 Mindössze 54 évet élt. bélyeg|300px|18 éves korában festett tájképe a New York-i Metropolitanben
Képeiből
Liget (Bécsi Szépművészeti Múzeum) Erdős táj (Bécsi Szépművészeti Múzeum) Haarlem látképe (Berlin) Tengerparti táj (National Gallery, London) Mocsár (Ermitázs, Szentpétervár) Havas téli táj (Rijks Múzeum, Amszterdam) Erdei tó (1631, Szépművészeti Múzeum, Budapest) Erdős táj házakkal (Szépművészeti Múzeum, Budapest) Amszterdami látképe (Szépművészeti Múzeum, Budapest)
Galéria
Jegyzetek
Források A művészet története : a barokk. Budapest : Corvina, 1988. Jacob van Ruisdael lásd 188-189. p.
Művészeti lexikon. 2. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor kiadása, 1935. Ruijsdael, Jakob van lásd 400-401. p.
Kategória:Holland barokk festők Kategória:Tájképfestők Kategória:Az 1620-as években született személyek Kategória:1682-ben elhunyt személyek Kategória:Haarlemiek