jobbra|140px|bélyegkép|Vadpálmafa virágait szívesen alkalmazták az óegyiptomi receptekben szamárpatával és agárkörömmel. A korunkban alkalmazott gyógyító szemlélet gyökerei orvostörténeti kutatások szerint a 3500 évvel ezelőtti időkre nyúlnak vissza. Az ókori görögök és Hippokratész helyett valójában az ősi Egyiptomban kell keresni a modern medicina kezdetét.http://www.medicalnewstoday.com/releases/70520.phphttp://www.natursziget.com/nagyvilag/20070604osiegyiptomimodszerek Az ókori Egyiptomban hallatlanul magas szintre fejlődött az orvosi szakma specializálódása, nem véletlenül tettek szert az egyiptomi szakorvosok (swnw) nagy hírnévre. Mindez természetesen azzal is összefügg, hogy a mumifikálás évezredes gyakorlata rendkívül pontos anatómiai ismeretekhez juttatta az egyiptomi orvosokat. Hérodotosz szerint a szembetegségek gyógyításának igazi hazája Egyiptom volt. Az ókori egyiptomi orvosok, sebészek szakmai képességei híresek és bizonyítékokban bővelkednek az óegyiptomi civilizációt sújtotta betegségek megismerésén keresztül.Mágia és ratio a materia medica megválasztásában a 18. dinasztia elején. PhD doktori értekezés. Dr. Győry Hedvig. Semmelweis Egyetem Patológiai Tudományok Doktori Iskola. 2011.Egyptian Mummies and Modern Science. Edited by A. Rosalie David, University of Manchester. © Cambridge University Press 2008

Ami kevésbé ismert, hogy az ókori egyiptomiak gyakorlott gyógyszerészek is voltak, jól kiegészítették az orvoslást és annak hatékonyságát. Egyiptomban Kr. e. 3000-2000 körül már számos (kb. 700) gyógyszert ismertek, főleg (kb. 400) ásványi, állati és növényi eredetűt. Kr. e. 1500-ban már 876 gyógyszerreceptet alkalmaztak. Jacqueline M Campbell és A. Rosalie David(a K.N.H. Központ Biomedical egyiptológia, Faculty of Life Sciences, A University of Manchester, Oxford Road, Manchester, M13 9PT.) egyiptológusok 1000 orvosi receptet elemeztek: ezekben az orvosi papiruszokban Kr. e. 1850 és 1350 között mintegy 349 gyógyszert és gyógyhatású készítményt azonosítottak, amelyeknek 70%-a egészen a 20. század végéig használatban maradt, és néhányat még ma is gyártanak.The Lancet, Volume 372, Issue 9652, Pages 1802-1803, November 22, 2008

Ezen túlmenően kutatásaik az orvosi receptek elkészítésére és alkalmazására vonatkozóan bemutatják a megdöbbentő összhangot a mai gyógyszerészettel. Rávilágítanak arra, hogy minden egyes ókori gyógyszert konkrét, megismételhető és reprodukálható gyógyszerformában állítottak elő. Ezeket az ókori készítményeket, akárcsak a ma használatosakat, az jellemezi, hogy a hatóanyagot egy vivőanyaggal és egy segédanyaggal, általában ízesítőszerrel együtt készítették el.http://www.histpharm.org/37ishp_review2005.pdf Jelentősek voltak hashajtóik, hánytatóik és hajnövesztő szereik (olívaolajban főzték datolyavirág, agárköröm és szamárpata keverékét), a hagyma és a fokhagyma rendszeres fogyasztása és trachomás szembetegség ellen a szemhéj malachitzöldes festése.

A mágia jelentésű egyiptomi pẖrt (pekheret) szóból ered a görög pharmakon és az egyiptomi pharmaki szó.http://nabc.cals.cornell.edu/pubs/nabc_14/GOLDMAN.pdf A gyógyítás egyiptomi istene Pharmaki (biztonságnyújtó) a gyógyszerészi tudományos tevékenység nemzetközileg használt “Farmacia” megjelölése.http://www.spkpfh.de/Iatrocracy_Work_pa Az egyiptomiak a természet gyógyszereivel gyógyították betegségeiket. Hogy ebben nem voltak sikertelenek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy pl. II. Ramszesz fáraó kb. 84 éves volt, amikor meghalt.

jobbra|140px|bélyegkép|Sebészi műszerek a Kom Ombó-i templom hátsó falán. Két istennő ül a szülőszékeken. jobbra|140px|bélyegkép|Holtak Könyve: Iaru mezője. Jelenet III. Ramszesz sírjából. jobbra|140px|bélyegkép|Ebers-papirusz, 41. sor.

Az óegyiptomi gyógyítás régészeti forrásai (Kr. e. 3500 – Kr. u. 640) Az orvoslással foglalkozó ókori egyiptomi források egy része az orvosi tevékenység eszkö­zeit és azok használati módját tárgyak formájában tárja szemünk elé. Ennek alapján a ke­zelések során a sebészi beavatkozás, a gyógyszeres terápia és a vallásos-mágikus cselek­mények egyaránt fontos szerepet játszottak. Ezek gyakorlati alkalmazásáról a racionális és mágikus ill. azokat vegyítő részekből összeállított orvosi papiruszok pontosabb képet rajzolnak. Nemcsak a konkrét módszereket írják le, hanem orvos-elméleti elképzeléseket is közvetítenek. Kiderül például, hogy voltak olyan betegségek, amelyeknél fizikai létrejöttük hogyanja nyilvánvaló volt a korabeli orvosok számára, akár mert szemmel láthatták, mint például a vadállat harapását, vagy az égési sebeket, akár mert az általuk alkalmazott anatómiai, ­élettani összefüggésekből kikövetkeztették azokat, mint pl.: a szív szúrását, vagy a végbél (tʒw) lázát stb.

Jelenlegi ismereteink alapján úgy tűnik, hogy megfigyeléseik alapján keringési-rendszere(eke)t tételeztek fel az emberi szervezetben, amely(ek) középpontjában a ḥʒtj-szív állt. Ennek működés e pedig az egész szervezetre kihatott, és az ember minden tagjában mérhető volt. Az orvosi vizsgálat ennek megfelelően a „mérést” jelentette. Módjá­ról azonban keveset tudunk, és az sem teljesen világos, hogy észleléseiket hogyan értékel­ték az egyiptomiak. Az azonban bizonyos, hogy elképzelésük szerint a szervezetet behálózó csatornák, a mtw hibátlan működése esetén egészséges volt az ember, ha azonban itt bármilyen zavar bekövetkezett, annak betegség volt a következménye. Az ókori egyiptomiak mindent megtettek, hogy örök életet biztosítsanak maguknak a túlvilágon, de arra nem is gondolhattak, hogy földi életükről még e világon fognak vallani a későbbi korok emberének.

Az ókori egyiptomiak élete új megvilágításba került a múzeumok raktáraiból előkerült múmiák és az orvosi laboratóriumok modern műszereinek segítségével. Feltárulnak a több ezer éves múmiák legrejtettebb titkai. A kutatók az ősi DNS-ek és kórokozók nyomainak kimutatásával megtalálták az első mozaikkockákat, amelyekből idővel kirajzolódhat a kép az ókori egyiptomiak mindennapjairól.Vallanak a múmiák. Rosalie David. Cser Könyvkiadó és Ker. Kft. 2003 Az első egyiptomi orvos Hesziré volt, a legismertebbet Imhotepnek hívták.

Orvosi ismereteik jelentősek, a boncolás itt is tilos (Ré), de ennek köszönhetően a konzerválás, a mumifikálás ismeretét tökélyre fejlesztették. Az Ebers-papiruszok (Théba, 1873) a Kr. e. II. évezredből, I. Amenhotep fáraó idejéből említést tesznek a gyógyszerek készítéséről (800 orvosi recept), orvosi tanácsokat ad, ráolvasásokat ír le. Templomiskolákban tanították az egyiptomi papok a leendő gyógyítókat. A csecsemők gyógyításánál az anyával vetették be a gyógyszert, mert így az anyatejjel került át a gyerekbe. Az orvosok specializálódása nem új keletű. Egyiptomban minden testtájnak külön szakorvosa volt (külön a jobb és külön a bal szemnek). Nagyon érdekes az elvégzett orvosi munkadíj megállapításának módja. Az egyiptomiak borotvált fejűek voltak higiéniai okok miatt. A betegek azonban nőni hagyták a hajukat. A kezelés befejezésekor a meggyógyult egyiptomi ismét levágta a haját, és megmérte hajának súlyát. Ennek alapján állapították meg az orvos honoráriumát.

Múmiák és orvosok thumb|100px|Egyiptomi múmiák, British Museum thumb|100px|Nodzsmet, Egyiptomi Múzeum A legszembetűnőbb, a leglátványosabb orvostörténeti emlékek az emberi maradványok, a csontvázak és a lágy szövetek az ókori Egyiptomból. Talán a legnyilvánvalóbban az óegyiptomiak földi maradványai szolgáltatnak adatokat, a csontjaik és szöveteik egyaránt. Az orvosi technika a 20. század elején indult igazán fejlődésnek. Napjainkban rendkívül bonyolult orvosi technikákat alkalmaznak, hogy analizálhassák az emberi maradványokat, s ebből következtetéseket vonhassanak le a jólétük szintjéről. Az ókori Nílus-völgyben alkalmazott komplex orvosi technikákat ma is használnak a feltárt múmiák vizsgálatai alapján.

Pastophorok és a múmiák húsa A mumifikálást csak arra illetékesek, az ún. pastophorok végezhették. Az egyiptomiak nagy gonddal végezték a mumifikálást, 30 lépésben, 70 napon át, annak érdekében, hogy a halott eltávozott lelke megfelelő szállást találjon visszatértekor. Kevesebb mint 400 évvel ezelőtt a múmiák húsának még mindig mágikus hatást tulajdonítottak. Az orvosok gyógyszerként írták fel szívbetegségek, epilepszia, gümőkór, mérgezések, vágások, hányinger és különféle sérülések kezelésére. "Fogfájásra, epilepsziára szedjen múmiát!", tartotta a mondás. Az ókori Perzsiában a kőolajból származó bitument csodaszernek tekintették. A múmia szó valójában ezt a bitument jelentette, de a 12. századi Európában a két dolgot összekeverték, és a végeredmény egy borzalmas ízű "gyógyszer" lett, ami nem állt másból, mint ledarált múmiából. A "gyógyszert" szedte, aki meg tudta fizetni, többek között I. Ferenc francia király sehova nem ment múmiapor nélkül. A kereslet olyannyira megnőtt, hogy a gátlástalan kereskedők gyártatni kezdték a múmiákat. A módszer: végy egy kivégzett, öngyilkos, vagy elhalálozott egyiptomit, tedd ki a napra, és ha kiszáradt, daráld le. Döglött állat is megfelelt, por alakban már nehéz volt tisztázni az eredetet. A "gyógyszer" még a 19. században is használatban volt. Egy 1905-ös gyógyszerészeti szakkönyv úgy írta le, hogy "gyantás vörösesbarna vagy barnás-feketés darabkák, keveredve némi barnás csonttöredékkel és vászondarabkákkal". 1908-ban rendelni lehetett a Merck gyógyszergyártól, a reklám így szólt: "Eredeti egyiptomi múmia, 17,50 márka/kg, amíg a készlet tart".

Orvosi papiruszok thumb|100px|Kézírásos hieroglifák a Papyrus of Ani-ból, egy idézet az egyiptomi Halottak Könyvéből. thumb|140px|Egyiptomi papirusz, amely leír egy migrén terápiát, ahol egy agyag krokodillal – gyógynövényekkel a szájában – bekötözték a beteg fejét. Az első tematikusan rendszerezett orvosi vonatkozású szöveggyűjtemények. Korán felismerték az archeológusok, hogy az ókori Egyiptomban a papirusztekercsek szöveges anyagai rendkívül fontosak a betegségek felismerésében és kezelésében azzal kapcsolatban, hogy megértsük a Dinasztiáknak az egészségi állapotról, valamint a betegségek fogalmáról alkotott elképzelését.http://www.szikm.hu/cs_szabadegyetem.php Az orvosi papiruszok tanulmányozása, a dinasztikus korszak korábbi szöveges anyagai, a betegségek megismerése és az ezekkel való bánásmód, ami rendkívüli hatással volt a birodalom lakosságának egészségére, valamint az ókori Egyiptom fogalmaira.

Orvosi papiruszokról általában thumb|140px| A tekercseket két rétegből készítették, ezeket összeragasztották egymással. A mellső oldalon a ragasztással párhuzamosak, a hátlapon viszont függőlegesek a rostok. A papirusz elnevezés a pa puro („a fáraóé'") kifejezésből származik. A fáraó (pr.'ɜ) szó jelentése: „nagy ház". Az írásra használt tekercsek a ciprusféleégekhez tartozó Papyrus antiquarian L. rostjaiból készültek. Az írás – a keleti nyelveknél megszokott módon – a papiruszon jobbról balra haladt. A tudományos célból használt hieroglifák azonban nyomdatechnikai okból balról jobbra irányulnak. A hieroglifák eredetileg díszítésre is szolgáltak, ezért a két oldalon levő függőleges oszlopok jelei tükörképszerűek, a figurális elemek egymásra tekintenek. Az orvosi papiruszok hieratikus írással íródtak, amik a hieroglifák leegyszerűsített megjelenített formája. A hieratikus írás rövidítésekre adnak lehetőséget, melyek történelmi korok és egyének szerint változtak, ezért nehezebb az olvasásuk. Erman-sterint a hieroglifák mintegy megfelelnek a mi nyomtatott betűinknek, a hieratikus forma pedig folyóírásunknak.