A Kurázsi mama és gyermekei (eredeti cím: Mutter Courage und ihre Kinder) Bertolt Brecht német drámaíró egyik legismertebb műve, melyben a szerző a háború erkölcse ellen emeli fel a hangját. A mű alcíme műfaj- és témamegjelölő is egyben: Krónika a 30 éves háborúból.
A Kurázsi mamát sokan a 20. század egyik legnagyobb drámájának, mások pedig minden idők legnagyobb háborúellenes drámájának tekintik. Ősbemutatóját 1941. április 19-én Zürichben a Schauspielhausban tartották. 1960-ban, pár évvel Brecht halála után Peter Palitzsch filmet forgatott a drámából, az író özvegyével, Helene Weigellel a főszerepben. Magyarul először az Európa Könyvkiadónál jelent meg a mű, 1958-ban, Nemes Nagy Ágnes fordításában.
A mű megírásának háttere Brecht a drámát 1938-ban kezdte el írni, skandináviai emigrációja idején (Hitler hatalomra kerülésekor, mint sokaknak, neki is menekülnie kellett a náci Németországból), és közvetlenül a második világháború kitörése előtt fejezte be. Az írót személyes állásfoglalása, morális érzékenysége vezeti; a darabot újra meg újra pacifistának mondták. A mű történelmi háttere is jellegzetes. A német fasizmus háborújának küszöbén Brecht nemzeti tárgyat választott: a harmincéves vallásháborút idézte fel, a németség elnyomottságának ősi forrását. Az író azonban a háború zűrzavarát a maga javára kihasználni próbáló kisember típusával az örök kispolgári elvakultságot célozta meg, a náci Németországra is érvényesen. Mikor a darab keletkezett, drámaíró egy nagy háborút látott maga előtt: nem volt arról meggyőződve, hogy a „magának és magáért” való emberek tanulni fognak szerencsétlenségükből.
Ihlető élmények Készülődés a második világháborúra, az érezhető feszültség Irodalmi példák: Schiller Wallenstein című drámájában és Grimmelhausen Simplicius Simplicissimus kalandjai című pikareszkjében is feltűnik egy Kurázsi mama nevű markotányosnő mint mellékszereplő.
Főbb szereplők Kurázsi mama (igazi nevén Anna Fierlingné): Foglalkozását tekintve markotányosnő, mindig a háborút követi az ekhós szekerével, a „háborúból él”. Eilif, Kurázsi mama legidősebb fia: Eszes, bátor, kalandkereső fiú, a háborúban lovaskatonaként szolgál. Stüsszi, Kurázsi mama fiatalabb fia: Talpig becsületes, együgyű, jámbor fiú, a háborúban zsoldfizető mester, ő ügyel a regiment pénztárára. Kattrin, Kurázsi mama lánya: Néma, később egy sebhelye is lesz. Gyerekszerető, félénk lány, nagyon szeretne saját családot alapítani, de a háború alatt az anyja óvja a férfiaktól és a szerelemtől. Yvette Pottier: A háború következtében prostituálttá vált. Később hozzámegy egy óbesterhez, aki néhány évvel később meghal. Az egyetlen szereplő, aki „vitte valamire a háborúban”. Peter Lamb, a szakács (gúnynevén Pipáspéter): Yvette korábbi szeretője. A háború alatt szakács, illetve Kurázsi mama kísérője, barátja. a tábori pap: protestáns pap, de később ő is Kurázsi mamához szegődik.
Cselekmény Szerkezeti jellemzők Cselekmény időtartama: 12 év (1624-1636) A 12 jelenet arányosan tagolja a 12 évet, de az idő múlásának és a történelmi eseményeknek nem önmagukban van jelentősége, hiszen a dráma nem ezt a konkrét háborút, hanem a háborút általánosan mutatja be. 12 önálló jelenetből áll, amit "songok" egészítenek ki. Több jelenet önmagában is megállja a helyét, ezek "epikus" fejezetek, de közben a szereplők sorsa halad előre, és minidrámák bontakoznak ki a háború elemeiként. Ismétlődő motívumok: - gyerekek elvesztése - szereplők feltűnése majd eltűnése (Yvette, szakács, tábori pap, Eilif) Mozaik technika: mindegyik jelenet igazolja a mű fő tételét: "Aki a háborút megfeji, adózzon is neki!" Kurázsi mama a háborúból él, ez a megélhetési forrása, és cserébe, mintegy fizetségül el kell veszítenie mind a három gyermekét. A szerkesztés ellenpontozó, a műben meghatározó motívumok a kontrasztok: - családi élet <-> üzlet - küzdelem <-> behódolás - hang <-> némaság - háború <-> béke - heroizálás <-> deheroizálás - élet <-> erkölcs Az ellentétek mellett a fokozatok is megfigyelhetők, leginkább a három gyermekben: - Eilif azonosul a háborúval, az ő vesztét a béke okozza - Stüsszi a háború áldozatává válik, ő képtelen becstelen lenni, csak azért, hogy megmentse az életét - Kattrin a némasága ellenére megment egy várost és hősi halottá válik. Egyedül Kurázsi mama az aki képes teljesen behódolni a háborúnak, benne fedezhető fel legerősebben az élni akarás ösztöne. Célját nyíltan kimondja: "magamat, a gyermekeimet meg a kocsit átmenteni a háborún" (6. jelenet). Később így ábrándozik: "Ha a megmaradt gyerekeimmel találhatnék egy zugot, ahol nem lövöldöznek, akkor még hátralenne néhány nyugodt esztendőm." (9. jelenet). Ehhez képest csak önmagát és a rozzant kocsit sikerül megmentenie a mű végére, és akkor még korántsincs vége a háborúnak. Kurázsi mamának kőszívűnek kell lennie a létfenntartás érdekében. Stüsszi halálakor sem lehet teljesen hibáztatni az alkudozásért: ha a kocsit eladja, tönkremegy, és akkor hárman halnak éhen, de ha a fia meghal, akkor ő meg a lány életben maradnak. És bár tudjuk, hogy a háború világa tette ilyen számítóvá az asszonyt, mégsem vagyunk képesek azonosulni vele.
Brecht nem a felmentő hangsúlyú előadásokkal értett egyet, amelyekben "Kurázsi mama elsősorban, mint anya jelenik meg, aki, Niobéhoz hasonlóan, nem tudja megvédeni a gyermekeit a háború sorscsapásától", hanem feleségének játékával, aki "olyan technikát alkalmazott, amely meggátolja a maradéktalan beleérzést; a markotányosnői foglalkozást nem természetes, hanem történelmi jelenségként tüntette fel, azaz, mint egy történelmi és mulandó korszak tartozékát, és megmutatta, hogy a háború a legkedvezőbb időszak a kereskedés szempontjából. A kereskedés itt is magától értetődő kereseti forrás volt, de egyben mégis szennyezett forrás, amelyből Kurázsi halált ivott. A markotányosnő-anya nagy, eleven ellentmondássá lett, és ez az ellentmondás nyomorította és torzította el az alakot a felismerhetetlenségig."
Első jelenet
"1624 tavasza. Oxenstjerna, a zsoldosvezér, csapatokat toboroz Daloméban a lengyelországi hadjárat számára."
Egy verbuváló és egy őrmester katonákat keresnek és közben panaszkodnak a toborzás nehézségeiről. Úgy gondolják, hogy békében az ember rendszertelen és szinte elállatiasodik. "Békében a nép elvadul." Feltűnik Kurázsi mama 3 gyermekével és az ekhós szekérrel, amit a két fiú húz és elénekli a mű legvégén is feltűnő dalt, aminek refrénje tökéletesen összefoglalja a hozzáállását a háborúhoz. "Főkapitány, fáradt a hadnép, Nyugvásra szóljon a parancs. Kurázsi, én, bakancsot adnék, Mert a futásnál kell bakancs. Tetves a haj, a baj temérdek, Nehéz az ágyú és szekér, Ha a halálba mennek érted, A jó bakancs az kincset ér. Elmúlt a tél. Süss fel, te nap! Új fű borul a holtra már. De aki még nincs föld alatt, Kapcát cserél és talpra áll. Főkapitány, kevés a kolbász, Morog a talpas éhesen. Kurázsi, én, megkuruzsolnám Jó üsti szesszel szívesen. Éhomra ágyú! – drága tiszt úr, így nyavalyás lesz mindahány, De tele hassal szíve tisztul, S pokolba megy zászlód után. Elmúlt a tél. Süss fel, te nap! Új fű borul a holtra már. De aki még nincs föld alatt, Kapcát cserél és talpra áll." Az őrmester faggatására beszámol a gyerekei származásáról (mindegyik külön apától van). Megtudjuk, hogy Eilif, a legidősebb fiú eszes és bátor, Stüsszi, a középső jámbor és együgyű, a leány, Kattrin pedig néma. Az őrmesternek megtetszik a két fiatalember, ezért próbálja őket elcsábítani az anyjuktól. Kurázsi mama, hogy eltántorítsa a fiait, jósol az őrmesternek. A sisakjába bedob üres és fekete kereszttel ellátott cédulákat. A fekete kereszt a halál jelképe. Az őrmester után a gyermekei is húznak, mindannyian fekete keresztet. Ez a jóslás előrevetíti a történteket. Eilifnek megjön a kedve a katonasághoz, ezért míg az őrmester Kurázsival alkudozik, a verbuváló elviszi magával a fiút.
Második jelenet "1625-ben és 26-ban Kurázsi mama a svéd hadsereg málhacsapataival vonul át Lengyelországon. Wallhoferődje előtt újra találkozik fiával."
Egy zsoldosvezér sátrának konyhájában Kurázsi mama kappant próbál eladni a szakácsnak, de az sokallja az árát. A zsoldosvezér belép a sátorba Eiliffel, aki éppen egy hőstettet hajtott végre (a katonáival becsapták a parasztokat, megölték őket, majd elvették az ökreiket, hogy legyen mit enniük). Enni kérnek, ezért Kurázsinak mégis sikerül eladni a kappant, ráadásul kétszer annyiért. Közben Kurázsi felismeri a fiát és nagyon megörül neki, de még nem megy oda hozzá. Eilif hadi táncot lejt és közben elénekli a dalt a lányról meg a huszárról. "Jaj, tép a golyó, meg a dárda se jó. S benyel ám a folyó, hiszen árad. Mit is ér az erő? Vár száz temető! Mondta a lány a huszárnak. Ám a huszár nevetett csuda mód, Hallva a dob- meg a trombitaszót: Egy kis csata az sosem árthat! Egy kis csata az sosem árthat! Oly széles a világ, megyek, áldjon az ég, És a dárda se szúr majd, És a dárda se szúr, ha letöröm a hegyét: Szólt a huszár a leánynak.
Jaj, nyögheti majd, aki szóra se hajt, Aki fittyet hány a tanácsnak. Hova mész ? Hova mész ? Meghalni nehéz! Mondta a lány a huszárnak. Ám a huszár megy a késsel övén, Belegázol az árba a hetyke legény, Mert néki a víz mit is árthat ? Ha fehéren a hold a tetőre kiül, Hazatér a csapat már, Hazatér a csapat, sose félj egyedül! Szólt a huszár a leánynak."
Kurázsi mama csatlakozik a konyhából az énekhez: "Nyomodon fut a szél, lepi hóval a tél, S a babér sose fűti a házat! Fuj a szél, fuj a szél! Uram, óvd, aki él! Mondta a lány a huszárnak.
Ám a huszár megy a késsel övén, Belevágtat az árba a hetyke legény - De megölte a víz, hiszen áradt. A nyomán fut a szél, lepi jéggel a tél, S a babér sose fűti a házat, Babér sose fűti a házat. Nyomodon fut a szél, lepi hóval a tél, S a babér sose fűti a házat! Jaj, nyögheti majd, aki szóra se hajt, Mondta a lány a huszárnak." Eilif felismeri az anyja hangját, és beszalad a konyhába, boldogan üdvözlik egymást. Eilif kap egy pofont az anyjától, amiért túl vakmerő és nem vigyáz magára eléggé. A jelenet végén megtudjuk, hogy Stüssziből zsoldfizető mester lett.
Harmadik jelenet "További három év múlva Kurázsi mama fogságba kerül egy finn ezred töredékével. Lánya megmenekül, az ekhós szekér is, de becsületes fia meghal"
A táborban délután Kurázsi mama ruhákat hajtogat és közben egy lőportárossal egy zsák golyóra alkudozik. Stüsszit közben arra inti, hogy mindig legyen becsületes és vigyázzon a rá bízott ezred pénztárra. Közben Yvette, a csinos prostituált elénekli az első szerelmének történetét, hogy Kattrint "felvértezze a szerelem ellen" "Tizenhét voltam éppen. Az ellenség bejött, De szögre tette a szablyát, S parolázott a nép. között. Mivelhogy májusban Tudjuk, hogy május van, Az ezred büszkén körben áll, Tiszteleg, míg a dob dobol, Aztán az éjben szétoszol, És vélünk cimborái.
Az én ellenfelem volt A főszakács maga, Gyűlöltem őt egész nap, S szerettem minden éjszaka. Mivelhogy májusban Tudjuk, hogy május van, Az ezred büszkén körben áll, Tiszteleg, míg a dob dobol, Aztán az éjben szétoszol, És vélünk cimborái.
Az érzés, mint a rózsa Szivemben egyre nőtt, Nem értette a város, S hogy mért is nem vetem meg őt. És egyszer reggel lett, S nékem befellegzett, A népség, mint az ár zúdult, Szerszám csörgött, pata dobolt, A had pakolt, ő közte volt, S az ezred elvonult. Yvette elmegy és megjelenik helyette a tábori pap és a szakács, Eilif üzenetét hozzák, aki pénzt kér az anyjától. Amíg ők hárman beszélgetnek Kattrin felpróbálja Yvette piros kalapját és cipőjét, páváskodik benne. Ágyúlövés hallatszik, a szakács elmegy, a pap pedig megijed, hogy megölik a hite miatt, ezért kabátot terít magára és ottmarad. Kurázsi mama észreveszi, hogy Kattrin felvette Yvette holmiját és leszidja. Közben megjelenik Yvette aki keresi a ruháit, de csak a kalapját találja meg (Kattrin a cipőt behúzta a szoknyája alá). Stüsszi elrejti a szekéren a pénztárat, Kattrin arcát pedig bekormozzák, hogy biztos ne bántsa senki.