Az Aranykoporsó Móra Ferenc egyik legnépszerűbb regénye. Az ókori Rómában, Diocletianus uralkodása alatt játszódik. Az ókori kultúrában rendkívül jártas író legnagyobb történelmi regénye 1932. november végére készült el. Az első nyomtatott példányt díszdoktori disszertációként a Szegedi Egyetemnek ajánlotta 1932. december 3-án. Eredetileg levélformában akarta megírni, Római levelek Diocletianus császár korából címmel. A regény népszerűségének talán egyik legfőbb oka, hogy a plasztikus korrajznak köszönhetően teljesen magunkénak érezhetjük a történetet, azonban a rengeteg történelmi utalás, vonatkozás mégsem nyomja rá bélyegét a költőien megrajzolt szerelmi történetre. Az Aranykoporsó már hangoskönyv formájában és rovásírássalAranykoporsó rovásírással is elérhető.
Szereplők Ammonius: állítólag Nikomedia püspöke küldte Antiochiába; harcra szólítja fel a keresztényeket a rómaiak ellen. Később kiderül róla, hogy szélhámos. Benoni: zsidó kereskedő, isteneket és kereszteket egyaránt árul. Bion: matematikusként emlegetik, de tulajdonképpen polihisztor. Rendkívül művelt és okos, életfilozófiája horatiusi. Tiszteli a császárt, Quintiport szinte fiaként szereti. Legjobb barátja Lactantius. Bár csillagjós, nem hisz az istenekben. Constantinus: (princeps, nobilissimus, Flavius): Constantius első házasságából származó fia. Constantius: (caesar, a fehér caesar, Constantius Chlorus, Flavius): Maximianus caesarja (alcsászára), a nyugati barbárok ura. A császári címért cserébe el kellett hagynia első feleségét, akit sosem tud elfelejteni. Emberséges, okos uralkodó; módszerei kivívják Maximianus és Galerius nemtetszését. Diocletianus (Dominus, Jovius, augustus, császár): dalmatiai rabszolgából lett a Római Birodalom ura. Egyenes, határozott, egyszerű gondolkodású, de bölcs. Mindenek felett szereti feleségét és eltitkolt fiát. Istenfélő, rendszeresen tanácsot kér Biontól, a csillagászától. Fausta: a történet idején kicsi gyermek; Constantinusnak a császár által kijelölt menyasszonya, később felesége. Galerius (caesar, a vörös caesar, Csordás, Armentarius): Diocletianus caesarja, Titanilla apja, Valeria férje. Kezdetben a császár feltétlen szolgája, később Maximianusszal ellene fordul. Genesius: népszerű színész (mimus); hatalmas botrányt okoz, amikor egy keresztényeket gúnyoló darabban, a legvéresebb keresztényüldözés alatt nyilvánosan tér meg. Helena (Flavia Helena): Constantius első, elüldözött felesége; miután férjét el kellett hagynia, megtér. Heptaglossus: nevének jelentése „hét nyelven beszélő”; az alexandriai könyvtár igazgatója; a császári rendelet alapján elpusztítandó keresztény könyvek másolása közben tér meg. Hormizda: perzsa királylány, Quintipor kijelölt menyasszonya, Varanes húga. Lactantius: rétor; szenvedélyes ember, épp annyira tud szeretni, mint gyűlölni. Nagy tudású, olvasott. Barátja jóslatát beigazolva, lelkes kereszténygyűlölőből lelkes kereszténnyé válik. Maxentius (princeps, nobilissimus): Maximianus fia, Titanilla kijelölt vőlegénye; az ő szavaival élve: „vad, alattomos és kegyetlen”. Maximianus (augustus, Herculius) A birodalom keleti felének augustusa. Jó hadvezér, de korlátolt és hiú. Minervina: Fausta dajkája, Constantinus szerelme; keresztény. Mnester: Antiochia püspöke. A regényben tettei által kap fontos szerepet; ő téríti meg Pantaleont és Lactantiust, házasítja össze Constantinust és Minervinát. Régről ismeri Biont. Nonnus: a konformista, elvtelen, mindig a saját érdekeit és hasznát leső kispolgár megtestesítője. Kezdetben notarius (jegyző), később főkamarás, a császári palota főgondnoka. Pantaleon (a szegények orvosa): keresztény orvos, egy csoda folytán tér meg. Vagyonát elosztogatja és szegényeket gyógyít. A császárné orvosának fogadják fel, akit lányával együtt megtérít. Prisca (Domina, augusta): Diocletianus felesége, császárné. A történet idején megtört, beteg asszony. Soha nem tudja feldolgozni kisfia halálát, időről időre fejfájással, hallucinációkkal, hosszú álommal és őrjöngéssel kísért rohamai vannak. Az orvosok nem tudják kiűzni belőle a „démont” (Thiuthabaoth); végül Pantaleon gyógyítja és téríti meg. Quintipor (a szerelme, Titanilla által adott becenéven Gránátvirág): álmodozó fiú, a császár rabszolgája mint magister sanctae memoriae (a szent emlékezet mestere). Atyai barátjaként tekint nevelőjére, Bionra. Nem is sejti, mennyire igaza van, amikor Titanillával való első találkozásakor megjegyzi: „Rabszolga vagyok. Az apám rabszolgája.” Titanilla őt is azonnal elbűvöli, de a történet során ő az egyetlen, aki tényleg teljes szívével beleszeret. Quintus: kertész, Quintipor nevelőapja. Sapritia: Quintus felesége, Quintipor nevelőanyja. Tages: udvari főpap. Alakja a korrupt, eredeti hivatásáról rég megfeledkezett egyházat testesíti meg. Theodora: Maximianus lánya, Constantius második felesége. Titanilla (Titanilla; tulajdonképpen Maximilla, „a vad nobilissima”, a szerelmének Kis Tit): Galerius lánya. Laza erkölcsű, kacér, de szeretni való lány, mindenki kedveli sugárzó személyiségét. Quintiporban a gyermeki tisztaságot, ártatlanságot szereti meg. Trulla: egyszerű parasztasszony, Titanilla dajkája; anyjaként szereti a lányt. Valeria: Diocletianus és Prisca lánya. Soha nem tudja megbocsátani a szüleinek, hogy Galeriushoz adták feleségül, akit gyűlöl és akitől fél. Úgy érzi, anyja elhanyagolta őt, mert csak a halott fia fölött érzett fájdalmával foglalkozik. Varanes: perzsa királyfi, Titanilla udvarlója, Hormizda bátyja.
Cselekmény
Antiochia, vagy a politika könyve (I–XXI.) Mint címe is mutatja, ez a könyv elsősorban a politikai, társadalmi előzményekről illetve helyzetről szól. Diocletianus sok zűrzavaros évtized után kerül trónra és kiépíti a tetrarchia rendszerét. Először maga mellé veszi régi barátját, Maximianust mint társcsászárt (augustus), majd mindketten választanak maguknak egy-egy alcsászárt (caesar): Diocletianus Galeriust, Maximianus pedig Constantiust. A történet kezdetén Diocletianus összehívja a szent consistorium, azaz a birodalmi titkos tanács ülését Antiochiába. Elsőnek Constantius érkezik meg; fia, Constantinus elmondja neki, hogy feleségül szeretné venni Minervinát. Megismerkedünk Quintiporral mint titkár dolgozik a császári palotában, mesterével, Bionnal és Lactantiussal. Quintipor találkozik Titanillával, aki rögtön nagy hatást tesz rá valamint Maxentiussal és Varanessel. A császár felesége, Prisca még mindig a majdnem húsz éve elvesztett fiát siratva belebetegedett a bánatba; lánya, Valeria sem lát kiutat: gyűlöli a férjét, úgy érzi, senki sem törődik vele. Az életük azonban megváltozik, amikor megismerkednek Pantaleónnal, a keresztény orvossal.
Eközben a császár is Antiochiába tart; útja során szembe kell néznie a birodalmat illetve saját magát érintő döntéseinek következményeivel. Ekkor találkozik először keresztényekkel; bár mindenki megveti és lenézi őket, a császárra jó benyomást tesznek. A hazaérkező császárt ünneplő tömeg és fogadja; Lactantius tart ünnepi beszédet, ami alatt üstökös hasít át az égen. Az ünnepség után lakoma várja a császárokat, Diocles azonban Priscával költi el egyszerű vacsoráját. Megismerkedünk fiuk, Apollinaris történetével, aki tizenhat éve tűnt el. Később a császár hívatja Biont; kiderül, hogy Apollinaris valójában él, de egy jóslat miatt titokban kell nevelkednie húszéves koráig; Bion minden évben elkészíti a fiú horoszkópját. A császár véletlenül elárulja neki, hogy a fiú Quintipor. Bion elmondja, hogy a pessinai jósnő, aki megjósolta a császár trónra kerülését és a fia sorsát, az ő anyja volt, illetve, hogy a jóslat második fele szerint ő fogja meggyújtani a császár halotti máglyáját. Eközben Maxentius, Galerius és Constantius az ünnepi lakomát ülik; egyre jobban élesedik a viszony Maxentiusék és Constantius között. Titanilla a bortól mámorosan Maximianus karjaiban köt ki. Constantinus összeházasodik Minervinával és találkozik anyjával, Helenával illetve Mnesterrel. Galeriustól megtudjuk a carrhae-i csata történetét, a Constantius részéről ért legnagyobb sérelmét. A szent consistorium első ülésén Diocletianus úgy dönt, összeszámlálja a keresztényeket.
Az antiochiai gyülekezetben feltűnik Ammonius, aki a császárok ellen uszítja a keresztényeket; nem sokkal később ugyanilyen hirtelen eltűnik. Eközben Titanilla titokban sétálni megy Quintiporral; két kis ólomkeresztet vesznek Benonitól. Lactantius Bionnak írt leveléből megtudjuk, hogy Quintipor megmentette a császár életét, amikor annak rejtélyes körülmények között kigyulladt a hálószobája. Prisca állítólag megkeresztelkedett, lányával viszont teljesen megromlott a viszonyuk. Galerius a keresztények elleni cselekedetet sürgeti. A rétor megvallja, hogy egyre jobban foglalkoztatja őt ez a vallás. Az összeírás óta a keresztények helyzete meglehetősen bizonytalan.
Quintipor, Bion és Lactantius is Alexandriában vannak. Heptaglossussal, a könyvtár igazgatója körbevezeti őket; kiderül, hogy ő is keresztény. Quintipor úgy érzi, egyre jobban szereti Titanillát, a lány érzései azonban kétségesek. Újabb udvarlója akadt: Genesius, a mimus. A császár megtudja Biontól, hogy Quintipor életébe hamarosan egy nő fog belépni; azt tudják, hogy Titanilla iránt táplál érzéseket, de biztosra veszik, hogy nem őt jósolták meg a csillagok. Galerius levelében ismét a keresztények ellen akarja hangolni a császárt. Közben megjelenik Quintipor és hírül adja, hogy a császárné le akarta vetni magát a Paneum tetejéről. Földrengés rázza meg Alexandriát, amit a nép az istenek büntetésének vél a keresztények miatt. A császár ediktumot bocsát ki, amiben mindenkit, aki nem hajlandó az isteneknek áldozatot bemutatni, megfoszt polgárjogaitól és hivatalától. Prisca megálmodja Pantaleón érkezését. Megérkezik Galerius és valóban magával hozza Pantaleónt — holtan. Állítása szerint meg akarta gyilkolni a császárt. Szavaiból Diocletianus azt veszi ki, hogy kitudódott féltve őrzött titka és a keresztények fia életére akarnak törni, ezért kiadja a keresztényüldöző edictumot. A történtek hatására lázba esik; miután meggyógyul, az orvosok Nílusi hajóútra küldik, ahova Quintiport és Titanillát viszi magával.
Alexandria, vagy a hit könyve (XXII–XXVI.) A nílusi úton Titanilla és Quintipor egyre közelebb kerülnek egymáshoz; homokviharba kerülnek, a császár megmenti fia életét. Miután hazaérkeznek, kiderül, hogy Quintus szörnyethalt. Tages jelenti a császárnak, hogy az összes börtön megtelt a keresztényekkel, azonban kivégezni nem lehet őket a megtért Prisca miatt. Diocles beszél feleségével, és végül neki is elárulja fiuk titkát; felesége lemond a kereszténységről. A császár Bajae-ba küldi őt Bionnal együtt; azt ígéri, amint az asszony eléggé megerősödött lelkileg, utánuk küldi Quintiport is. Lactantius megtért és máris nagy tiszteletnek örvend az alexandriai gyülekezetben. Diocles és Prisca úgy döntenek, fiuk menyasszonyául Hormizdát, Varanes húgát választják; Maxentiust küldik érte Perzsiába. Ő azonban már úton van Alexandriába, így Titanillát küldik el az üzenettel Maxentiushoz. Bár nem vallja be, de a lány nem szívesen hagyja itt Quintiport. Nyolc nap után visszatér; most már mindketten tisztában vannak egymás és a maguk érzelmeivel. Kleopátra fája alatt először csókolják meg egymást. Titanilla is Bajae-be megy Quintiporral.
Bajae, vagy a szerelem könyve (XXVII–XXXIII.)