Csernojevics Arzén (III. Arsenije Čarnojević, Csarnojevics Arszenije, Arsenius; – Арсеније III Чарнојевић – Аесеније III Црнојевић – Αρσένιος Τσιρνόγεβιτς) (Cetinje-Bajice, 1633 körül – Bécs, 1706. október 27.) ipeki (ma Peja) pátriárka, majd szentendrei (krusedoli)Ma, Szerbia pátriárkáinak és metropolitáinak névsora az 1691–1716 közötti krusedoli metropoliták között – mint egykori ipeki (Peć) pátriárkát – elsőnek őt tünteti fel. Az 1346–1766 közötti Peći pátriárkák 23. választott pátriárkája Arsenije III Crnojevic a későbbi krusedoli metropolita. metropolita.metropoliták – A Pallas Nagy Lexikona – Hozzáférés ideje: 2013. január 26. – A 17–18. században az ortodox szerb keresztényeknél az egyházmegyék érseke és a pátriárka között elhelyezkedő egyházi méltóság.

Élete Ifjúkora és pátriárkai kezdőévei Egészen fiatal fiúként MontenegróArsenije csak az ipeki (Peć) patriarkátus kolostor apátjaként mondta: Cetinjében született és a Crnojević (Црнојевићи) család tagja. Ettől az időtől kezdte a „Čarnojević” nevet használni. – A 15. században, a területében megfogyatkozott Crna Gora uralkodói a Crnojević család tagjai voltak. Államuk önállóságát a töröktől és a Velencei Köztársaságtól egyaránt megvédték. A Crnojević dinasztia politikáját jellemezte: összefogtak az albánokkal, Szkander béggel, és az ortodox egyháznak jelentős szerepet biztosítottak. – III. Arsenije Čarnojević születési helyét, annak pontos idejét és családi hovatartozását eddig semmiféle történetileg hiteles forrás nem erősítette meg. vidékéről került Ipek szerb patriarkátusi kolostorába. Kora ifjúságától kezdve a szerb népet összefogó, identitást adó erőt látott az ortodox keresztényi hitben és egyházban. A 16–17. században az Ipeki (Peć) Patriarkátus egy szervezetben kapcsolta össze a közép-európai és balkáni szerbek csoportjait. A szerbek (minden szerb!) egyesülésének, egyesítésének eszméje megerősödött. A szerb nemzettudat kifejlődése felgyorsult.

left|thumb|300px|A Pártiárka-kolostor Pejëben A kolostorban Szkopjei I. Szent Maxim (Skopljanac) (1655–1672 †1680) pátriárka következetesen képviselte az ortodox kereszténység önállóságát, függetlenségét Rómától. Ellenezte a két egyház unióját. A szerbek egyházi egységének megteremtését és megőrzését tartotta egyik feladatának. Ő volt mestere (mentora) Arsenijének. Súlyos betegsége akadályozta pátriárkai hivatása teljesítésében, ezért a fiatalon pappá, majd püspökké szentelte (1669) ArsenijétPüspökké szentelése idejét a Gračanica kolostor falán olvasható írás igazolja. –, aki előbb a kolostor apátja (Archimandrita)Kolostori elöljáró a bizánci szertartású egyházak területén. – Az „archimandrita” név az Antiochiai Patriarkátus területén alakult ki, az 5. században: a „hégumenosz (igumen)” szinonimája. A 6. századtól jelentősebb kolostor elöljárója, a 11. századtól kolostorok szövetségének elnöke. Mint megtisztelő címet kitüntetésként világi személyeknek is adták. Később a leánykolostorok elöljárói viselték. Ma papi kitüntetés. Az 5–6. században diakónus vagy egyszerű szerzetes is lehetett. – Magyar katolikus lexikon. is lett (1665) – HvosnoA középkor/kora újkorban a Szent Szűz hvosnói kolostora az Ipeki (Peć) Patriarkátusban, Ipektől 20 kilométerre délkeletre volt. Mára semmi sem maradt a kolostor épületeiből. – A Szent Szűz Hvosno kolostor központja volt az egyike első szerb püspökségeknek. Legkorábbi épületei a 6. századból a független Szerb Érsekséghez tartoztak (1219). A 16. század második felében virágzó szellemi és művészeti tevékenység élt a hvosnói kolostorban. Az épületek valószínűleg a török megtorlások előli szerb menekülés időszakában váltak lakatlanná. Elkezdődött pusztulásuk (1690). A vidékre betelepülő albánok építkezéseikhez használták az elhagyott épületek anyagát. A kolostor alapjainak feltárása után (1930) a maradványokon védelmi munkákat végeztek (1966–1970). Megtalálták a templom harangját, amit a menekülő szerbek mélyen a földbe temettek. Tervezték a kolostor templomának újra építését. metropolitájaként a pátriárka helynökének választották (1669). Maxim pátriárka – betegsége állandósult és súlyosbodott – még a halála előtt visszavonult. Arsenijét a patriarkális szinódus – 39 évesen – az Ipeki (Peć) Patriarkátusban a szerb ortodox egyház 23. pátriárkájává választotta (1672 tavasza).

Kanonikus látogatásokat tett a Patriarkátus templomaiban, kolostoraiban (Bosznia-Hercegovina, Szerémség, Braničevo (a középkori szerb királyság északkeleti területe) – Szendrő, Žica, Braničevo kolostorok (1674, 1676, 1677, 1678). Célja volt az egyház tekintélyének érvényesítése, befolyásának szélesítése az emberek közt. A szerbek alakítsák ki, őrizzék, erősítsék meg magukban a szerb-nemzeti tudatot. – A török uralom terjedése ellen, a kereszténység védelmében, összeköttetést igyekezett találni Európában az iszlámellenes egyházi-politikai erőkkel. Meglátogatta a bari katolikus érseket. Remélte, hogy rajta keresztül a Velencei Köztársasággal sikerül kapcsolatba kerülnie (1673). – Moszkvában, küldöttei a balkáni pravoszláv létesítmények segélyezését igyekeztek elérni. Később a Habsburg Birodalom területére települt szerbek politikai és anyagi támogatásáért I. Péter cárhoz is küldött követséget (1698).

Elzarándokolt a Szentföldre (Jeruzsálem, Nagy Szabbász-lavraSzent Szabbász – Magyar katolikus lexikon – Hozzáférés ideje: 2013. január 29. kolostor). Közben felkereste az Athosz-hegyi kolostorokatAthoszi kolostorok – Magyar katolikus lexikon – Hozzáférés ideje: 2013. január 28. (1682–1683).Szentföldi zarándoklatáról naplót írt.

A török elleni háború a Balkánon (1687–1690)

A 17. század végén a balkáni szerb területekre is kiterjedt a Szent Liga Oszmán Birodalom elleni háborúja. A harcok első éveiben (1685–1687) Magyarország nagy része felszabadult a töröktől. – A szövetségesek nagyharsányi győzelme (1687. augusztus 12.) után – a Szerémség, Szlavónia és a megszállt Erdély területeinek birtoklása – lehetővé tette a magyar határoktól délre, a középkori magyar melléktartományok területére irányuló támadást.Elfoglalták Dubicát, Kostajnicát, Gradiškát, s a boszniai basát Bródnál megverve, végül a Drina mellett Zvornik várát ugyancsak hatalmukba kerítették. – Belgrád elfoglalása után a török őrség feladta Galambócot is (1688). Elfoglalták Belgrádot (1688. szeptember 6.). – Folytatódtak a keresztények sikerei (1689). Bevették Ništ (1689. szeptember 24.) és a bolgár Vidint (1689. október 13.). Kiterjesztették befolyásukat északon Havasalföldre, seregeik délen elérték Koszovót és Makedóniát.Elfoglalták Novibazart, illetve Mitrovica után Ipeket, Pristinát és Prizrent; Kumanovón át Skopjét. left|thumb|150px|I. Lipót német-római császár és magyar király (rézmetszet, 1673) A pátriárka – Szentföldi zarándoklata után – újabb kanonikus látogatása közben, a Nyugati-Morava bal partján épült Szent Miklós kolostorban kapott hírt a bécsi kahlenbergi csatáról, a törökök vereségéről (1683). A Porta bizalmatlan volt vele. Elfogták, és csak váltságdíj ellenében engedték szabadon. Élete ezt követően sem volt biztonságban, így a montenegrói Nikšićbe kellett menekülnie (1689. november). Cetinjében értesült a keresztény seregek újabb sikereiről és innen hívták, várták mielőbb haza – pátriárkai kolostorába – hívei.

Miután a szövetségesek eljutottak a szerbek lakta központi területekhez (a középkori Szerbia: Raška, Koszovó, Metohija és Macedónia) I. Lipót császár kiáltványban kérte és felszólította a balkáni országokat, népeket – így a szerbeket, egyházi vezetőiket – a török elleni harcra, a keresztény szövetségesek támogatására.II. Kalinik (Callinicus – 1688; 1689–1693; 1694–1702) konstantinápolyi pátriárka , az ortodox egyházak római katolikus egyházzal való egyesülésének támogatása miatt tartózkodó volt a Habsburgok vezette szövetségesekkel. Ellenezte támogatásukat, s a császár felhívásában megfogalmazottak teljesítését. Arsenije pátriárka találkozott a szövetségesek balkáni harcait vezető tábornokkal, Enea Silvio Piccolomini (1643–1689).Giovanni Norberto (Enea Silvio) Piccolomini (1643–1689) sienai magas-rangú katonai nemes-család tagja volt. – Bécsbe költözve (1660. február) ő is a császári hadseregben katonáskodott. Alezredesként harcolt a franciák ellen (1675), de ismert katonává a török elleni háborúban lett. A Bécs elleni török támadás visszaverését követően (1683), a nagyharsányi csatában volt komolyabb szerepe (1687). Niš ostromát vezette. A vár bevétele után (1689. szeptember 24.) mint tábornok átvette a déli területek – Makedónia, Koszovó, Albánia – felé tartó seregek irányítását. Vezetésével foglalták el a szövetségesek Ipeket, Pristinát, Prizrent, Üszküpöt (1689. október-november). Megállapodtak, hogy a szerbek, a törökök elleni felkeléssel segítséget nyújtanak a császári seregeknek. Felajánlották szolgálataikat I. Lipót császárnak.A pátriárka fenyegetőzött: kitiltja a templomokból azokat a szerbeket, akik kapcsolatba vannak, maradnak a törökökkel. – Ennek ellenére sok szerb is harcolt a török hadseregben.

A császári csapatok Isztambul felé tartó balkáni előnyomulása megakadt. A Német-római Birodalom nyugati határainál a franciák támadása (1688. szeptember 8.) a Habsburg császári hadsereg megosztását kívánta. A két fronton – nyugaton és délkeleten – egyidejűleg eredményes támadásra nem került sor. – A törökök megállították a szövetségeseket, és sikeres volt az ellentámadásuk. A Kaçaniki-szorosbanÜszküptől (Szkopje) északra, hozzá közeli terület; ma Koszovó déli részén található. vereséget mértek az osztrákokra (1690. január 1). Küprülü Musztafa nagyvezér (1689–1691) , sorra foglalta vissza a balkáni várakat, a szerbek lakta területeket.

A vándorlás kezdete

Legtöbb városban és környékén a szövetségesek harcai pusztítással jártak. Előfordultak rablások is. Egy idő után a „felszabadító” csapatok tettei elégedetlenséget, olykor ellenállást váltottak ki az ortodox lakosságban. Különösen az Üszküpben történtek keltettek a környék lakosaiban ellenérzést.A császári csapatok jelentős ellenállás és pusztítás után 1689. október 25-én foglalták el Üszküpöt. A városban kolera járvány volt. A járvány megfékezésének indokával Piccolomini tábornok felgyújtatta a várost. A fa épületek két napig égtek és az előzőleg virágzó, nagyváros jelentős része elpusztult (kb. -re csökkent). – Piccolomini altábornagy 1689 decemberében, a vidéken, kolerában halt meg. A szerb katonák közül többen elhagyták a keresztények hadseregét. – A visszatérő törökök kegyetlen pusztítása – mészárlása, rablása – elől a szerbek a visszavonuló szövetségesekhez csatlakozva, családostól tömegesen menekültek északnyugati irányba.Koszovó-Metohijába a elmenekült szerbek helyére újabb albán és török telepesek érkeztek. Megváltozott a területen élők nemzetiségi összetétele. Biztonságosabbnak tudták életüket, vallásuk gyakorlását és egyházuk működését a Habsburg császárságban, mint az Oszmán Birodalomban. I. Lipót császár levélben a törökökkel szembeni ellenállásra, felkelésre szólította fel őket, és egyben ígéretet tett arra, hogy országában – az Oszmán Birodalomhoz hasonló – egyházi szabadságot, vallásgyakorlást és biztonságot ad nekik (1690. április 6.). „…a menekülők sorsa csupa bizonytalanságot rejtett”. Arsenije pátriárka velük tartott. A menekülők úgy érezhették, hogy az egyház védelme alatt állnak, az egyház segíti őket. „И дан и ноћ бежећи са својим осиротелим народом од места до места као лађа на пучини великог океана бегству се дајемо чекајући када ће заћи сунце и преклонити се дан и проћи тамна ноћ и зимска беда којa лежи над нама”(Nappal és éjjel menekülve elárvult népemmel az egyik helytől a másikig mint egy hajó a végtelen nagy óceánon menekülünk várva mikor fog a nap lenyugodni és mikor ér véget a sötét éjszaka és a tél nyomora, mely gyötör bennünket.)Idézi: Nagy Márta: A nemzeti önmegtartás útjai a 18. századi magyarországi szerb templomépítészetben című tanulmányában Мeдакoвић, Дејан – Дaвидов, Динко, Сентандреја című könyvéből.

A szerbek nagy kivándorlása (Велика сеоба Срба; Velika seoba Srba)